untitled.pngA "mindenből lehet hír és az ellenkezőjéből is" típusú haszonleső tartalomszerkesztés ott tart, hogy egyszerre csinál szenzációt a gyerek ketrecharcból és közvetíti ugyanennek a problémának a táptalaját adó erőszakot, végül pedig elsőként ront rá minden jobbító szándékú kezdeményezésre.

A gyerek ketrecharcban a cél és az eszköz is komoly kétségeket vet fel. Ha azt vizsgáljuk, a hatályos jogszabályoknak megfelel-e vagy sem, elmegyünk a lényeg mellett. Joggal tesszük fel a kérdést, ki az, aki ezt jónak tartja? Sajnos tudomásul kell venni, vannak olyanok, akik szerint ez jó a gyereknek, a maguk válasza is biztosan megvan rá, hogy miért.

Mi okozhatja ezt? Sok minden, de nagy valószínűséggel az erőszak közvetítése komoly hatással van erre. Mi a megoldás? Az Országgyűlés alkothat jogszabályt a gyerekek védelmében, várhatóan ez októberben meg is történik. 

De mi lesz a fejekben? A "TV is bemondta" jelmondattal leírható feltétlen elfogadás jelenségével mit kezdünk? Vagy ha ezt adottságként kezeljük, és elfogadjuk, hogy nem lehet rajta egyik napról a másikra érdemben változtatni, akkor legalább addig kezdünk-e valamit magával a tartalommal, annak közvetítésével?

Nézzünk egy analógiát. Németországban nincs zéró tolerancia, 130-as sebességkorlátozás nélkül lehet a sztrádán közlekedni, emiatt viszont még sincs több baleset. Magyarországon jelenleg ez nem működhetne. A szabályszegők tábora miatt az egész társadalom viseli a szigorú szabályok korlátait, függetlenül attól, hogy sokak számára nem volna szükség szabályra ahhoz, hogy megfelelő állapotban közlekedjenek.

Ugyanez az elv szellemi értelemben nem valósult meg. E tekintetben ott tartunk, hogy a médiaszabályozás megengedő volta miatt a szellemi sztrádán szabadon száguldoznak mámoros állapotban a gyerek ketrecharcos szülők és társaik. Bátorítást kapnak, hiszen a "TV is bemondta", az "Interneten is fent volt".

Kérdés, miért ne lehetne dolga az államnak meghúzni a határt, hogy meddig mehet el a média? Megteheti, meg is tette, a mértéknél viszont komoly viták alakultak ki. Nagy volt az ellenállás, amikor a fő műsoridőben sugárzott erőszakos tartalmak miatt az IKSZ felemelte a szavát. Az a média igyekezett ízekre szedni a témát, amelyik gazdaságilag is érdekelt a "szabad" tartalomközvetítésben. Azóta pedig csak növekedett a kockázat, mert a fiatalok egyre több erőszakos tartalomhoz juthatnak hozzá korlátlanul az interneten keresztül.

A "mindenből lehet hír és az ellenkezőjéből is" típusú haszonleső tartalomszerkesztés ott tart, hogy egyszerre csinál szenzációt a gyerek ketrecharcból és közvetíti ugyanennek a problémának a táptalaját adó erőszakot, végül pedig elsőként ront rá minden jobbító szándékú kezdeményezésre is.

A gyerek ketrecharc tehát a tünet, az oki kezeléshez pedig beavatkozásra volna szükség.

 

A cikk szerzője: Pálfalvi Milán

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.