Je suis Szőnyi Szilárd

keep-calm-and-take-responsibility-43.pngA párizsi terrorcselekményekről szóló hírek margóján egyre több helyen jelenik meg a világban a Nem vagyok Charlie jelmondat, mely elutasítja a terror minden formáját, de kritizálja a lap öncélúan provokatív viselkedését. Ez újra megnyitotta a vitát a sajtószabadság határairól. Egy kereszténydemokrata válasza: a sajtószabadság biztosítása az állam feladata, igazi határa pedig a sajtómunkások egyéni felelősségtudata. 

 

Itthon Szőnyi Szilárd írt egy cikket, mely felborzolta a kedélyeket. Kérdésfeltevései jogosak voltak, az írásból áradt az együttérzés valamint az ügy megértésének és a megoldás megtalálásának vágya.

A magukat tévedhetetlennek gondoló liberális véleményguruk reakcióiról mindez szokás szerint nem mondható el.

A stílusvitát gyorsan magunk mögött hagyva, érdemes inkább a tartalmi kérdésre fókuszálni.

A Heti Válasz újságírójának mondanivalója a terror egyértelmű elutasítása mellett a következő volt:

"Félve mondom, mert egyáltalán nem vágyakozom a sajtó- és szólásszabadság lábbal tiprójának szerepére – viszont az emberi életet még a sajtó korlát(ozhatat)lan szabadságánál is többre tartom. Felvetésem kiszámíthatóan egyszerű: mivel az Iszlám Állam terroristáit a jelek szerint nem áll módunkban megváltoztatni, csak mi magunk tehetünk bármit is a védelmünkre. Leginkább talán azzal, hogy nem közlünk szakmányban ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat."

Szó sincs sajtószabadság korlátozásáról, még öncenzúrázásról sem. Csupán józan, felelősségtudattal átitatott önmérsékletről.

A kereszténydemokrata álláspont is valami hasonló kell legyen.

A sokszor emlegetett és néha már kiüresedni látszó szubszidiaritás elve itt ismét értelmet nyer. Eszerint a társadalom életében adódó problémát lehetőség szerint annak helyén kell megoldani. Ami a társadalom egy adott szervezeti szintjén megoldható, azt nem érdemes magasabb szinten eldönteni.

Ez alapján az államnak csak annyi a dolga, hogy biztosítsa a sajtó szabadságát és meghatározza a lehető legtágabb kereteket( egyértelmű határ ilyen szempontból az erőszakra való buzdítás vagy az uszítás tilalma), de feladata itt véget is ér. Mert a sajtószabadság határát az állam egy bonyolult társadalmi helyzetben képtelen jogszabállyal meghatározni, erre egyedül a sajtómunkások egyéni felelősségvállalása és felelősségtudata képes. Annak hiányát nem szabad és nem is lehet jogszabályokkal pótolni. 

A CNN egyik vezető munkatársa nem volt hajlandó utánközölni a Charlie Hebdo karikatúráit, mondván nem akarja kockáztatni munkatársai életét. Ez nem jelenti azt, hogy félne egyértelműen elutasítani terror minden fajtáját vagy engedne a szélsőségeseknek. A legkevésbé sem. Csupán felelősséget érez kollégái iránt és értelmetlenül nem provokál.

A liberálisok szerint ez maga a megvalósult öncenzúra, szerintem a helyes álláspont.

 

A cikk szerzője az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lantal 2015.01.14. 20:07:46

www.bbc.co.uk/history/worldwars/wwone/middle_east_01.shtml#five

A fenti linken olvasható Professor David R Woodward irásai rámutatnak - szerintem napjaink terrorcselekményeinek a mélyben húzódó motivumaira.

Könnyű párhuzamba állítani a fenti politikai döntéseket a magyarságot érintő döntésekkel is.

Ez a párhuzamba állítás rámutat egyben - szerintem - egyfelől a magyarság békeszeretetére, másfelől meg - a felületesen miszticizmusnak cimkézhető - az emberiség egészét megtéveszteni képes, az emberiség történelmében a fejét újra meg újra felütő, a tér/időn kívülről hatást gyakorló gonosz energiák jelenlétére.

Végső soron bizalomra ad okot, hogy napjainkban ezek az energiák csak elszórtan - világégés helyett - kisebb véráldozatokkal jelentkeznek - a megtévesztett emberi lények tetteiben.

A fenti linken olvasható irások - ha konkrétan nem is mondják ki, de érzékeltetik - az első világháború tér/idejében - azaz az egész glóbuszon - olyan mértékben uralták az emberi gondolkodást a negatív energiák, hogy a konkrét öldöklést követően, a bosszú szellemétől elvakítva - önreflekszió, és a következmények átgondolása nélkül - születtek döntések, amelyek következményeit tapasztalhatjuk napjaink párizsi eseményeiben is.

Jelen kommentemmel azt a szemléletet szeretném erősíteni, amely képes elfogadni és mind a történelmi, mind a hétköznapi eseményekben meglátni - az egyébként tudományosnak, és nem miszticizmusnak meghatározott álláspontot, hogy - a térben és időben való létezés, illetve a teren és az idő kivüli létezés nem mond ellent egymásnak.