handshake_interview (1).jpgA legfrissebb hírek alapján a fiatal pálykezdők munkavállalását a kormány külön kedvezményekkel segítené. Szerintem az intézkedés alkalmas a munkanélküli pályakezdőkkel kapcsolatos lesújtó statisztikák javítására. Ennek bizonyítéka a személyes tapasztalatom. 

Ülök szemben a pályakezdővel, és kérdezek. A kérdéseimmel nem is annyira őt tesztelem, hanem inkább magamat próbálom meggyőzni róla, hogy érdemes alkalmaznom. Nézem az önéletrajzát: kiváló diploma, TDK, nyelvvizsga, szakkollégium, csak éppen semmi munkatapasztalat. Amikor majd munkát adok neki, vajon tényleg elvégzi? Tudja vajon, hogy mit jelent, hogy minden reggel 8-kor ott kell ülnie az asztalánál, munkára alkalmas állapotban?

Foglalja össze röviden a munkatapasztalatát! Ja igen, elfelejtettem, az nincs. Gyorsan keresek más kapaszkodót, és megkérem, részletezzen legalább egy elvégzett, összetett iskolai feladatot. Kutatott, elemzett, könyvtárazott, utánajárt, és mindezt igyekszik úgy megvilágítani, hogy az számomra is komolynak tűnjön. Végül én is elhiszem, hogy találkozott már komplex, kreatív megoldásokat is igénylő kihívással, ami tovább növeli gyötrelmeimet: nálam kezdetben csak monoton adminisztráció lesz a feladata, és érdekesebb munkát majd akkor kap, ha bizonyította a szakma és a cég iránti alázatát. Ehhez megfelelő a hozzáállása? Vívódom.

Általában megkérem a velem szemben ülő pályázót, hogy adja meg a korábbi főnökeinek az elérhetőségét, akik értékes információkkal szolgálhatnak számos kérdésben. Pályakezdő esetében ezt a lehetőséget sem tudom kihasználni, ami rátesz egy lapáttal a kockázatomra. Persze ha valakinek már pályája elején értékelhető szakmai gyakorlata van, vagy legalább egy elismert diákszervezetben részt vett, az sokat segít a döntésemben, de a nagy többségre azért ez nem jellemző. Egyáltalán, volt már valaha olyan helyzetben, hogy anyuci-apuci nélkül kellett megállnia a lábán?

Közben eszembe jut egy pár évvel ezelőtti példa: felvettem egy pályakezdőt, aki rövid idő alatt részlege legjobbja lett, és ma is itt van a cégnél. Tudtam ezt róla akkor, amikor először találkoztam vele az interjún? Dehogy, kockáztattam. De akkor megtehettem, mert jól ment. Ma válság van, és ez erősen rontja a kockázatvállalási kedvemet.

Mindeközben olvasom, hogy a kormány szeretné, ha a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség csökkenne. Rendben, én is szeretném, de ne akarja senki, hogy ingyen vállaljak kockázatot – az ilyen jellegű kényszer (mint a kényszerek általában) kissé szocialista. Ahogy tovább olvasom a cikket, látom, hogy néhány képviselőnek eszébe jutott a járulékcsökkentés, ha 25 éven alulit alkalmazok. Ennek nagyon itt volt már az ideje!

Felveszem a telefont, és behívom a pályakezdőnket második körre.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyáli úr 2012.07.02. 13:09:57

"Egyáltalán, volt már valaha olyan helyzetben, hogy anyuci-apuci nélkül kellett megállnia a lábán?"

Azt gondolom, hogy nagyon jól gondolkozol, mint munkaadó / HR-es. Jómagam pályakezdő vagyok, többek között épp a pályatanácsadás területén is dolgozom. Ebben az összefüggésben meg azt gondolom, kicsit elszaladt a ló - úgy általában.

Mindenki életében van egy időszak, amikor pályakezdő. Ezt nem lehet kikerülni, durvább, mint a bárányhimlő. Jó esetben serdülőként dolgoztunk ezt-azt. Én biciklikölcsönzőben, a Szigeten vagy egy építő cégnél.

Én azt gondolom, hogy gazdasági szempontból az is veszélyes, ha a kockázatot senki nem vállalja. Az a bizalom hiányát mutatja. Ahol pedig nincs bizalom, ott recseg-ropog a gazdaság is. És akkor: nem minden a gazdaság. Nem minden a cég.

Figyelem a különbséget: amit láttam Budapesten... az emberrel néha éreztetik, hogy pótolható. Amikor csak lehet. Nem túlórázol ingyen? Van helyetted más. Nem tetszik, hogy csak minimálbéren vagy? Még két hétig gyere be ingyen, de ki vagy rúgva.

Vidéken a főnököm első mondata az volt: mindannyian voltunk pályakezdők.

Én, akivel csak kapcsolatba kerülök, elmondom: mindannyian voltunk pályakezdők.

mement 2012.07.02. 13:12:25

Mindjárt elmorzsolok egy könycseppet, hogy a szarásig túltelitett munkaerőpiacon, éhbérért 'kell' dolgoztatnod, friss, szakképzet munkaerőt.

Kivánom neked, hogy a céged kerülje el messzire, minden fiatal potens munkavállaló, akinek az érettségién túl szakképzetsége is van, és csak a kiégett, demotivált, elavult tudású, alkalmazottaid legyenek.

Azonnal megváltozna a 'kockázat' vállalási kedved.

narmer 2012.07.03. 09:57:10

Az ész megáll, te hogy kezdted?Már a pelenkában termelési gyakorlatot folytattál?

Pásztor Dániel 2012.08.15. 13:36:54

a start kártyáról mi a véleményed?