válasz_prinz.jpgKálmán Mihály, Prinz Dániel, az Üzenj te is Orbán Viktornak! oldal szerkesztői kérésére közöljük válaszukat.



Lakner Dávid cikkére adott válaszunk kiverte a biztosítékot a NER valódi hívőinél is: az IKSZ-KDNP nem hivatalos pártblogján Szolomayer Balázs fogadatlan prókátorként próbálkozott beolvasni nekünk. Szolomayer cikke szintet lép Lakneréhez képest, és libsizés helyett, a jobboldal ezüst puskagolyójaként, Fodor, Mesterházy és Gyurcsány (Bajnai elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?!) nevével soroz meg minket, miközben (távolról, hunyorítva) érvnek látszó soundbite-jai súlyos önellentmondásokba keverik. Kicsit unalmasnak tarjuk azt is, hogy a kétbitesek érzelmeit felkavarandó minden cikkben szerepelnie kell egy utalásnak 2006 októberére, bár nincs kétségünk afelől, hogy ez még nagyon sokáig kötelező eleme lesz minden egyes hasonló megszólalásnak.

A cikk először azt a gondolatot adja a szánkba, hogy “Orbán Viktor lebontotta a fékeket meg az ellensúlyokat és megszüntette a hatalmi ágak szétválasztását”. Állításunk ezzel szemben az volt, hogy az “Orbán-kormány megtámadta a jogállamot, a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását”. Szerintünk ezért Magyarország 2013-ban kevésbé szabad és demokratikus ország, mint mielőtt Orbán Viktor és kormánya megkezdték áldásos tevékenységüket. Szolomayer ezzel kapcsolatos, gyönyörű nyelvünkön otromba erőszakot tevő tételmondatai így szólnak: ,,[e]zzel elsősorban az a problematika, hogy sem én, de felénk többnyire nem így képzelik el a politika működését. Mivel a politika nem csak a látható folyamatokról szól, hanem van mögötte rengeteg a szubjektív tényező (szokásjog, személyes kapcsolat stb.), melyeket objektív skálákkal mérni nem lehetséges. Másrészt pedig nem lehet leírni képletekkel a demokráciát. Hogy a+b+c=demokrácia, míg a+b=diktatúra. Ezért ennek az egész fék meg ellensúlyos hóbelevancnak sok értelme nincsen.” Azzal természetesen egyet lehetne érteni, hogy a formális keretek önmagukban csupán szükséges, de nem elégséges feltételei egy jól működő demokráciának. Temérdek példát láttunk erre az elmúlt években, nem utolsó sorban ezért találnak nehezen fogást az európai intézmények Orbán rendszerén: látszólag majdnem minden nagyjából rendben van jogilag, de mégis látható, hogy valami nagyon nincs rendben.

Szolomayer állításának második fele azonban megkérdőjelezi a jogállam intézményi és személyi garanciáinak létjogosultságát és értelmét. Ez az untig ismert, libertáriánus anarchizmusba hajló érvelés azt hivatott elfedni, hogy előbbieket folyamatosan építi le a NER. De vajon szokásjog-e például, hogy egy, a jogtudománytól meg nem rontott pojácát nevezzenek ki köztársasági elnöknek? Mert az Orbán és Schmitt között fennálló személyes kapcsolat tagadhatatlan, bár aligha szimmetrikus. Érdemes felfigyelni arra is, hogy noha Szolomayer jól látja, hogy nem mindig van éles, megfogható határ a diktatúra és demokrácia között, azt azért nem fél kijelenteni, hogy “[s]zólásszabadság van. Véleményszabadság van. Vallásszabadság van, többpártrendszer van.” Egyébként a KerDem blog a demokráciával kapcsolatos sarkos megállapításokkal sem mindig ilyen óvatoskodó, nemrégiben például hősiesen kimondták a véleményüket a CSCE-meghallgatásról, így: “Az álláspont tiszta. Az érvelés korrekt. Magyarország demokrácia. Gratulálunk Szájer Józsefnek és Gulyás Gergőnek.”

Ha jól értjük, a szerző szerint abból, hogy nem lehet pontosan megmondani, meddig tart a demokrácia és hol kezdődik a diktatúra, következik, hogy az általunk megfogalmazott vélemény, miszerint a demokrácia és szabadság gyengült Magyarországon, nem lehet igaz. Eme logikai konstrukció - ti., hogy a diktatúra és a demokrácia megfoghatatlanságából a demokrácia állapotának mérhetetlensége következik - csupán annyiban problematikus, hogy a premissza hülyeség, a konklúzió pedig nem következik a premisszából. Feltehetően egyetértünk Szolomayerrel abban, hogy Magyarországon 1989 előtt diktatúra volt. Ha egyetértünk, akkor viszont máris találtunk egy olyan rendszert, amiről egyhangúan kimondhatjuk, hogy diktatúra. Másrészt abból, hogy nem tudjuk, hol a határ a diktatúra és a demokrácia között, miért következne, hogy nem lehet összehasonlító jellegű állításokat tenni a demokrácia és szabadság relatív fokáról, minőségéről? Kína demokratikusabb és szabadabb, mint Észak-Korea. Oroszország demokratikusabb és szabadabb, mint Kína. Magyarország demokratikusabb és szabadabb, mint Oroszország. Magyarország 2013-ban demokratikusabb és szabadabb, mint Magyarország volt 1987-ben. És folytathatnánk. Mi például úgy folytatjuk, hogy Magyarország ma kevésbé szabad és demokratikus, mint Orbán előtt volt.

Szolomayer másik központi gondolata az, hogy nincs olyan, hogy valaki teljesen független legyen. Ezzel arra kíván válaszolni, hogy szerintünk a Fidesz pártkatonákat ültetett minden fontos pozícióba. Sajnos a logika megint nem kristálytiszta. Attól, hogy nincs olyan, hogy teljesen független, szerintünk (és valószínűleg a szerző szerint is) a függetlenség nem abszolút kategória, nem is mérhető, de egy relatív függetlenségi skálán azért el lehet helyezni személyeket. Például Sólyom László, aki több mint két évtizede nem tagja egyetlen pártnak sem, függetlenebb köztársasági elnök volt, mint Schmitt Pál, aki Orbán Fideszének a terméke. Bod Péter Ákos, aki több mint két évtizede nem tagja egyetlen pártnak sem, függetlenebb MNB elnök lehetett volna, mint Matolcsy György, aki Orbán Fideszének a terméke. Alkotmánybíróvá az új, konszenzusmentes rendszer szerint, egypárti szavazással fideszes parlamenti képviselőket választottak, az ÁSZ-t is volt fideszes képviselő vezeti. Náluk függetlenebb személyek is voltak már ezekben a pozíciókban, hogy finomak legyünk. Egyszerű: a függetlenségre való törekvés vagy legalább annak látszata helyett Orbán a lehető legkevésbé független embereket nevezi ki az elvileg független intézmények élére.

Szolomayer azt a jobboldali közhelyet is csuklóból kicsapja, hogy a liberálisok feleslegesen hisztiznek, hiszen nézzünk körül, van ellenzéki média meg ellenzéki pártok, sőt még a közmédiába is eljutnak ellenzéki politikusok. Nos, Oroszországban is van ellenzéki média és ellenzéki pártok, de valószínűleg Szolomayer sem tartja teljesen kóser demokráciának a putyinizmust. Ahogy azt Laknernek adott válaszunkban kiemeltük, az elvileg független közmédiában brutális a kormány túlsúlya, a rádióból és a tévéből kormánypropaganda árad, a közmédia munkáját folyamatos botrányok kísérik. Ellenzéki pártok is vannak, de a Fidesz maximálisan a saját (vélt) pillanatnyi érdekeinek megfelelően írta át a választási szabályokat,  korlátozta a kampány szabadságát, és még annak örülhetünk, ha nem kerül bevezetésre az a pofátlanul álszent, populista ötlet, miszerint a pártok ne kapjanak pénzt a kampányra.

Persze a szolomayeri érvrendszerben a fenti bekezdés felesleges hiszti, mégpedig azért, mert a Fidesz annyira erős, hogy nem kell kompromisszumokat kötnie. Valóban nem kell, csakhogy ez egy pozítiv, nem pedig egy normatív állítás. Egy olyan komoly politikai gondolkodó, mint Szolomayer Balázs valószínűleg tudja, mi a különbség. Azt az érvelést nem lehet könnyű megvalósítani, miszerint egyszerre tévednek a libsik, mert a Fidesz nem is számolja fel a kontrollmechanizmusokat és teszi jól a Fidesz, hogy felszámolja őket. Ha egy párt kompromisszumokra való törekvés nélkül kormányoz, és - Szolomayernek tetsző módon - megszüntet minden mechanizmust, amely korlátozhatná a hatalmát, annak is van ám neve. Annak a törpe kisebbségnek, amely viszont nem bízik annyira Kövér Lászlóban (vagy bármely más politikusban), hogy az van elég demokrata ahhoz, hogy ne vezessen be diktatúrát, nos, azoknak jól jönnek a hatalmat korlátozó mechanizmusok. Persze értjük mi, hogy vannak, akik feltétel nélkül hisznek választott vezetőikben, könnyű nekik.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jó_ebédhez_szól_a_nóta 2013.04.07. 14:53:32

"De vajon szokásjog-e például, hogy egy, a jogtudománytól meg nem rontott pojácát nevezzenek ki köztársasági elnöknek?"

Mint pl. a német Joachim Gauck-ot, aki jól ismert érdemei mellett teológus végzettségű?

"Másrészt abból, hogy nem tudjuk, hol a határ a diktatúra és a demokrácia között, miért következne, hogy nem lehet összehasonlító jellegű állításokat tenni a demokrácia és szabadság relatív fokáról, minőségéről?"

Lehet, azonban ez már szubjektív összehasonlítás, és csak annak érvényes, aki elfogadja. Kell lennie egy objektív, általánosan elfogadott normának arra, hogy mely államberendezkedést tekintjük demokratikusnak, és melyet nem. Ilyen norma van, ne kreáljunk újat, és főleg ne kreáljunk újat kettős mérce alkalmazásával. Ami megfelel máshol, az legyen jó idehaza is.
A ballib média és közönség nem a demokrácia árnyalat-változásairól beszél, mint ahogy azt Ön sejtetni engedi, hanem a végéről. Nem az van a (kevés számú...) zászlóra írva, hogy "Nagyobb szabadságfokot!", hanem azt, hogy "Alkotmányt! Demokráciát! Jogállamot!". Elenyésző számú kivételtől eltekintve.
Ez egy újra és újra megismételt temetés, melynek igazát maguk a "gyászolók" hangoskodása cáfolja. Na és persze az üres címlappal megjelenő kiadványok.

"Egyébként a KerDem blog a demokráciával kapcsolatos sarkos megállapításokkal sem mindig ilyen óvatoskodó, nemrégiben például hősiesen kimondták a véleményüket a CSCE-meghallgatásról, így: “Az álláspont tiszta. Az érvelés korrekt. Magyarország demokrácia. Gratulálunk Szájer Józsefnek és Gulyás Gergőnek.” "

Miért kellene óvatoskodniuk, hiszen Magyarország tényleg demokrácia. Ahogy Európában sincs két egyforma államberendezkedés, és minden demokrácia különbözik a másiktól, úgy az előző magyar ciklusok demokráciája és emez itt, ezek is különbözhetnek, és most már tényleg különböznek.
Hiszen mi, Fideszes szavazók arra adtuk a felhatalmazásunkat, hogy a Fidesz változtassa meg, demokratikusan. Voltunk annyian, hogy a felhatalmazásunkat érvényesíteni tudják háttéralkuk nélkül.
Egyet kérek Öntől. Becsüljük egymást annyira, hogy ne weimarozzunk. Annyira unalmas...

"Attól, hogy nincs olyan, hogy teljesen független, szerintünk (és valószínűleg a szerző szerint is) a függetlenség nem abszolút kategória, nem is mérhető, de egy relatív függetlenségi skálán azért el lehet helyezni személyeket. Például Sólyom László, aki több mint két évtizede nem tagja egyetlen pártnak sem, függetlenebb köztársasági elnök volt, mint Schmitt Pál, aki Orbán Fideszének a terméke. Bod Péter Ákos, aki több mint két évtizede nem tagja egyetlen pártnak sem, függetlenebb MNB elnök lehetett volna, mint Matolcsy György, aki Orbán Fideszének a terméke."

Göncz Árpád az SZDSZ terméke, és Szili Katalin az MSZP terméke. Göncz Árpád pozícióba is került, és kétséget kizáróan bizonyította ezt. Szili a taktikázás áldozata lett, de sok kétségem nincs felőle, hogy ő is lojális marad pártjához és annak "értékeihez", ha megválasztják.
Mádl Ferenc szintén Fidesz-érzelmű, Áder János vérfideszes.
Sólyom László a korabeli ballib sajtó szerint úgyszintén a Fidesz bábja és kiszolgálója volt, és csak elnöksége után "vált" függetlenné (ebben egy leheletnyi párhuzamot vélek felfedezni Dávid Ibolya megítélésével...). Tessék kicsit visszaolvasni.

"Alkotmánybíróvá az új, konszenzusmentes rendszer szerint, egypárti szavazással fideszes parlamenti képviselőket választottak, az ÁSZ-t is volt fideszes képviselő vezeti."

Az "új, konszenzusmentes rendszer", az "egypárti szavazás" a vadonatúj, egypárti kétharmad következménye. A "rendszer" minden egyes ciklusban konszenzusmentes lehet, ha egyetlen párt kétharmados többségbe kerül a Parlamentben, legyen az a Fidesz, vagy bármely más párt. Tessék kétharmadot szerezni. Ezt a jogot, a konszenzusmentes döntések jogát a választópolgárok adták a Fidesz kezébe, demokratikus választással. Sőt, továbbmegyek.
A választópolgárok ERRE a Fidesz-politikára adták a felhatalmazásukat, és ez UTÓLAG is bebizonyosodott, mint az a közvélemény-kutatások adataiból is látszik.

"Náluk függetlenebb személyek is voltak már ezekben a pozíciókban, hogy finomak legyünk."

Stumpf és a többi fideszes alkotmánybíró ehhez képest alaposan keresztbe tett a Fidesznek. Ugye, ha tényleg Orbán lakájai, akkor pl. semmi szükség nem lett volna az ideiglenes rendelkezések alkotmányba emelésére, egy újabb alkotmánymódosításra, hogy ezt írja minden ellenzéki tüntető a zászlójára...

"Nos, Oroszországban is van ellenzéki média és ellenzéki pártok, de valószínűleg Szolomayer sem tartja teljesen kóser demokráciának a putyinizmust."

Nos, Ön biztos lehet abban, hogy Szolomayer demokrácia-definíciója és víziója ennél szigorúbb.
Továbbá arra kérem, ne higgye, hogy a magyar és az orosz ellenzéki pártok és média helyzete közé akárcsak a felületes újságolvasó polgár egyenlőségjelet tenne.
Vagy Ön szerint Magyarországon is kilövik időnként a kellemetlen újságírókat, és pépesre verik az ellenzéki tüntetőket?
Ugye nem? Hát hagyja a putyinozást másra.


süti beállítások módosítása