Két dolgot biztosan állíthatunk: Horn Gábor, volt SZDSZ-es politikus által gründolt Republikon Intézet nem független, legutóbbi elemzésükben vázolt baloldali növekedés pedig egyszerűen nem igaz.
A magyar posztkommunista átmenet egyik politikai toposza, hogy a balliberális elemző/intézet/szakértő/újságíró pártoktól független, míg a jobboldali (legyen az századvéges, nézőpontos, az ezredforduló környékén – egyes hiperintelligens szoci elnökhelyettesek szerint ma is – Tárkis, stb.) elfogult, mert a Fidesz vagy a jobboldali kormány köldökzsinórján lóg. A függetlenség persze a legtöbbször nem explicit címke, egyszerűen úgy mutatják be a GKI-tól a Oszkó Péterig az elemzői véleményeket, mintha azok mögött nem állna pártos elkötelezettség. Aki nem hiszi, nézze meg a HVG eheti számának vezércikkét a Lengyel László-féle Pénzügykutató és a szocialisták gazdasági programját író GKI megmondásaival, vagy az Indexen visszatérően címlapos, személyi állományában Kiss Péterhez köthető Policy Agenda médiaszerepléseit.
Ezzel a toposszal legfőbb ideje leszámolni. A médiában megjelenő elemzések legalább 95 százaléka ugyanis olyan cégektől, köröktől érkezik, melyeknek volt és általában van is céges/állami megbízásuk. Bár a hvg.hu politikai intézetek kritizálásában élenjáró munkatársa a személyi összefonódások (khm…) miatt valószínűleg nem fog elfogultságot felvető kritikát írni Reiner Roland Republikon blogon megjelent elemzése miatt, mégis érdemes megnézni, hogy a Heti Válasz és szocialista források szerint most éppen az MSZP-nek dolgozó volt SZDSZ-közeli elemzőintézet hogy interpretálja a közvélemény-kutatások eredményeit. Maga a kérdésfeltevés, a baloldali növekedés mítosza ugyanis önmagában is izgalmas, az meg pláne, hogyan bűvészkednek a nekik kedvezőtlen számokkal a baloldalon.
A szocialisták támogatottsága a Tárki szerint mélyponton van. A párton belüli zavart fokozhatja az elmúlt hetekben zajlott időközi választások kudarca és a Bajnai-csapat SZDSZ-nél magasabb támogatottsága. A baloldalnak meg kell emészteni a Fidesz minden kutatásban nagyjából kétmilliós bázisának növekedését is. Ebben a kontextusban született a magát liberálisnak valló intézet bejegyzése, melynek lényegi mondanivalója, hogy „míg a 2010-es választások után az MSZP (ekkor sem a DK, sem az Együtt 2014 nem létezett még) 860 ezer szavazóval bírt, addig mára ez a három párt összesen több, mint 1,6 millió szavazót tud megszólítani”. A látványos, fókuszált minielemzésben azonban több hiba és ferdítés is feltűnik.
1. A bázis megválasztása: az összehasonlítás alapjául választott 2010 májusban ugyanis egyértelműen működött a győzteshez húzás effektusa. Ez a jelenség minden választás után jelentkezik, és leegyszerűsítve arról szól, hogy a vesztes pártok szavazói nem árulják el valós pártpreferenciáikat a kutatóknak. Ez az alacsony bázis optimális bármilyen későbbi növekedés jó eredményként bemutatásához, és megtévesztő lehet a laikusok számára.
2. A „bázispártok” megválasztása: A republikonos elemzés 2010-es számai nehezen érthető módon csak a szocialista eredményeket veszik figyelembe. Valójában az MSZP majdnem egymillió voksot kapot 2010 tavaszán, ehhez nyugodtan hozzászámítható a Bokros Lajos kormányfő-jelöltségével kampányoló, liberális médiatámogatásban részesülő, azóta eltűnt MDF-SZDSZ inkább a baloldalra sorolható 136 ezer szavazója, és persze az E2014 támogatói közé átálló 2010-es LMP-szavazók (volt SZDSZ-esek), az elmúlt hónapok mérései alapján ez a kör a 384 ezer balzöld szavazónak akár a fele is lehet, tehát akár a kétszázezer főt is közelítheti. Visszafogott összegzéssel is 1,3 millió baloldali-liberális szavazó volt 2010 tavaszán, és valóban, a ciklus harmadik évének végére ez a szám 1,6 millió körülire is nőhetett.
3. „Jól látható továbbá, hogy a növekedés folyamatos, a baloldali tábor hónapról-hónapra, évről-évre lesz egyre szélesebb. Nem arról van tehát szó, hogy egy-egy új párt megjelenése miatt megugrott volna a szavazók száma: inkább egy lassú építkezést látunk, ahol az MSZP stabil gyarapodása és az új pártok adta lendület egyszerre érezteti hatását.” A győzelmi jelentés helyett érdemes itt is a kutatások számaiból kiindulni. A következő adatok a teljes népességre vonatkoznak:
Az MSZP szakadása óta változatlanul nagyjából 11-15 százalék között mozog (ez néha kileng, most éppen a Tárkinál 9 százalék, de a Nézőpont is mért már 17 százalékot). A párt támogatottsága most is ezen a hibahatáron belül alakul, erős (vak)hit kell ahhoz, hogy ebből stabil gyarapodást olvassunk ki. A baloldali tábor összesített népszerűsége sem nőtt jelentősen. 2012 márciusában a Republikon által kiemelt három, inkább balra húzó intézet átlagában az MSZP, a DK és az LMP 21 százalékon állt, most az MSZP, az LMP-t és szavazótáborát szétszakító Együtt-PM és a DK átlaga a három cégnél húsz százalék néhány tized. Ha a várhatóan külön induló LMP-t ehhez hozzászámoljuk, az is csak 22 százalék. 2012 májusában a Tárki éppen erősebbnek mérte az MSZP-t, és a Republikon-infografikán ez eredményezett kicsivel az átlag feletti számot. Az infografika negyedik oszlopa már egy összesített érték, abban már az Együtt-PM is szerepel. Az elemzés kétségkívül helytálló megállapítása viszont, hogy ez a tábor már könnyebben integrálható lehet, mint a balra is kritikus LMP-vel és annak szavazóival lett volna.
Az írás a módszertani bakik ellenére kétségkívül hasznos és gondolatébresztő: rávilágít ugyanis a hangulati alapozásra. Arra a baloldali igyekezetre, hogy az MSZP erősödését, illetve a – Magyarországon a természetben egyébként életképtelen – olajfa működőképességét mindenáron, akár a számokkal szembemenve bizonyítsák. Bár Bajnaiék visszatérése addig bizonytalan szavazókat is mozgósíthatott (más, a baloldal személyi megújulásában bízó szavazókat pedig eltántoríthatott), a számok alapos elemzése megmutatja, hogy itt nagyjából (lásd hibahatár) ugyanazt a kártyapaklit osztották újra. Ráadásul a kártyaasztalnál az LMP elzavarása-lecserélése után is ott ül egy vállalhatatlan, korábban trükkök százait bedobó kispénzű, de nagyhangú játékos is, két társa pedig még az ő távoli és bizonytalan kiesése esetén is messze van a kvalifikációs verseny végétől.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nemhívő 2013.04.07. 19:30:13
...aztán meg lehet próbálni ezt azzal kimagyarázni, ...hogy mindazok, akik számára még érték az "el nem kötelezettség"...azok szintén úgyis el vannak kötelezve,...csak mivel nem a mi kutyánk kölykei,...akkor ebből evidens, hogy a "baloldal" szekértolói lehetnek csakis...
Ha pl a HVG című általam korrektnek tartott újságot letudtuk azzal, ..hogy "bajnaista"...akkor onnantól kezdve már nem is kell érdemben foglalkozni sem a smitt, sem a semjén üggyel,..valamint bármilyen más, oknyomozó vagy feltáró jellegű cikkel, ...hiszen a "bajnaisták gyűlölet kampánya" nem ér annyit, hogy érdemben meginogjon tőlük egy hithű narancshívő....
A "baloldali előretörés" meg nem érdekel,...nem igazán bánnám azt, hogy nem a bajnainak kéne kimagyaráznia pl a romániai eurobevezetést pl 2016 környékén...Meghagynám ezt a mutatványt nag mókamesterünknek és az ő jobbkezének.
Mert csak ezek az oltári pofára csúszások képesek a magyarok többségét a jelenlegi forradalmi hevületből a józanság irányába terelni.. az értelmes érvelés nem hat senkire ebben az országban.
Kandeláber 2013.04.08. 09:37:47
Ez olyan atévés-betelefonálós szöveg.
Már ha Ön "értelmes érvelésként" a Bajnai-Mesterházy-Gyurcsány trió mantráit interpretálja.
A cikk találó, egyébként a "független", valójában balliberális elkötelezettségű közvélemény kutatók mítosza mellett én még megemlíteném a "szakértők" mítoszát, szakértő természetesen szintén kizárólag balliberális indíttatású-kötődésű személy lehet, gondoljunk csak Bokrosra vagy magára Bajnaira.