Címkék: koncert bankár válságadó MÜPA Richard Bona

snetberger_bona.jpgÁprilis elején rendhagyó gitárkoncerten voltan a MÜPÁ-ban, amit Snétberger Ferenc és Richard Bona adott. Átvezető szövegekben Bona szidta a TV-t, a politikát, a bankárokat és a NASA-t. Mindezt nagyon szerethető módon. De egy bejáratott poén most viszont nem jött be.

A gitárpáros kitett magáért. Snétberger adta a lágy dallamot, Bona pedig a jazzes ritmust és az idétlen, ámde szórakoztató megjegyzéseket. Kellemes zenei este volt. Bona már a második számnál dobként használta egyik gitárját, később saját hangeffektusokat vett fel élőben, amiket aztán a szóló darabjának ritmusaként használt. Az egésznek egy olyan lounge-s, laza, közvetlen hangulata volt.

 Néhány számonként röviden beszélt is a közönséghez – gondolom pihentetni kellett fürge ujjait. Elmondta például, hogy nagyon szereti a gulyást, és amióta itt van, azt eszik reggel, délben, meg este. „Everyday, Goulash for breakfast in the morning. Its very good. That’s why I’m so strong.” Mindezt egy erős afrikai akcentussal. Gondolom, tudatos udvarlás volt ez a közönség felé, Rómában biztos ugyanezt mondaná a pizzára, de mégis kedves gesztus volt.

A koncert közepén volt egy nagyobb ilyen intervallum. Elmesélte, hogy nem szereti a TV-t. Ezért kérte, hogy senki se nézzen tévét, mert tele van hazugsággal, átveréssel. Látott például egy olyan műsort, ami arról szólt, hogy földönkívüliekkel próbálja felvenni a kapcsolatot a NASA. A műhold által közvetített üzenet állítólag 350 év múlva ér célba, és ugyanennyi idő múltán jöhet válasz – ha egyáltalán. És a NASA ilyesmire költ milliárdokat! A közönség jókat derült nem csak a tartalmon, de az egésznek a tálalásán is. Amiért megírtam ezt a bejegyzést, az a következő: a TV-nézés és a NASA projektje között élcelődött a politikusokon és a bankárokon is. „Politicians are poison, bankers are poison.” És habár ez önmagában kicsit klisés volt, és közéleti ügyekben blogolóként kicsit magamat is céltáblának éreztem, az egész jópofa módon volt tálalva, így jót derült mindenki. Én meg amúgy sem vagyok rest magamon is jót nevetni, ha hülyeséget csináltam, és ezért viccet csinálnak belőlem. Hogy a politika egyébként miért is lett céltábla, azt nem fejtette ki, viszont a bankárokat és a bankokat annál inkább! „Mégis milyen dolog, hogy amikor megy a biznisz/dől a pénz, akkor csend van, amikor viszont a maguk által okozott válság miatt csőd közelbe kerülnek a bankok, azonnal bankmentésért kiáltanak. Miért? Nem egy magánvállalkozás? Miért kellene egy bankot közpénzből kimenteni? És amikor újra sínen vannak, akkor bezzeg nem jön szóba a profit megosztása.” A reakció (vagyis annak hiánya), láthatóan meglepte Bona-t. Nem volt helyeslő derültség vagy morajlás. Csak néhány hang. Előtte a TV és a politika, majd utána a NASA hozták a várt reakciót. Gondolom mind bejáratott poénok, amelyeket bárhol sikeresen el lehet sütni. A bankok cikizésével viszont felsült. Látszott, hogy egy kicsit mindenki elgondolkodott, szerintem azon, amin én is: a bankokat, és a bankszektoron kívül más „luxusprofitot” termelő szektorokat/cégeket is megadóztatta az állam, kikényszerítve fokozott közteherviselésüket. Bona ezt aligha tudhatta, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a teltházas MÜPA közönségének csendje valahogy azért egy visszaigazolás: a közönség nem csak tudja, hogy itthon a bankoknak is ki kell venni a részüket a közterhekből, hanem ez az igazságérzetükkel is egyezik.

Ezt remélem, Richard Bona-nak is elmondja valaki, különben a végén még azt hiszi, hogy a magyar közönség túlságosan bankár-barát. :)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2013.04.24. 10:23:38

Az utolsó két mondat tiszta '70-es évek. Kösz, srácok.