Kinőttük a GDP-t

cikk.jpgJelenleg a gazdaságpolitika uralkodó mérőszáma a GDP. Ez egy ország gazdaságának fő mutatószáma, ez alapján rangsorolunk, ehhez mérjük az államadósságot. Politikusok lépten-nyomon erre hivatkoznak és még Keynesék is úgy gondolták, ha növekedése megfelelő aggodalomra semmi ok.

A monetaristák a ’70-80-as években már más mutatószámokban kezdtek gondolkozni. Ők elsősorban inkább az inflációt, másodsorban az államadósság nagyságát tartották fontosnak. Szerintük, ha ezek rendben vannak, akkor stabil a gazdaság, a növekedés pedig jönni fog magától. Az ő gondolkodásuk található meg a maastrichti kritériumokban, melyek olyan monetarista kritériumok, amelyek az árstabilitást és a kiegyensúlyozott államháztartást követelik meg. Csak az ezen alapuló gazdasági növekedés fenntartható.

2009-ben azonban két Nobel-díjas közgazdász, Amartya Sen és Joseph E. Stiglitz is arra hívta fel a figyelmet közös tanulmányukban, hogy a GDP, mint mutatószám hiányos; ami a piaci teljesítmény mérőszámaként indult, mára a társadalmi teljesítmény mutatójává vált.

A GDP nagysága azonban önmagában nem sokat mutat egy ország lakosságának jólétéről, vagy az emberek megelégedettségéről. A GDP számításánál ugyanis nem vesznek figyelembe olyan tételek, mint a háztartási tevékenység, az egyének közötti egyenlőtlenséget és számos olyan tényező, melyek hatással vannak az egyének jólétére, mint az egészség, szociális kapcsolatok, gazdasági biztonság, stb. A GDP ráadásul olyan kormányzati kiadások hatására is növekszik, mint a természeti katasztrófa kezelése, amely a társadalmi jólét ellen hat. 

A GDP hiányosságai miatt igény van új mutatószámok kidolgozására, jóléti mérőszámok megalkotására, hiszen a GDP a gazdasági teljesítmény mutatószáma, nem pedig a jólété, ahogy Sen és Stiglitz mondta. Az Európai Parlament megrendelésére születtek új mutatók, melyeknek az volt a célja, hogy a GDP-t különböző társadalmi, gazdasági vagy környezeti tényezőkkel korrigálják, vagy a GDP-hez újabb dimenziókat csatoljanak.

Az OECD szakemberei megalkották a Better Life indexet, mely az életminőséget, körülményeket, és a jólétet próbálja felmérni, több dimenzió figyelembevételén keresztül. Az oldalon kedvünkre böngészhetünk az országok között. A főoldalon egy-egy virág egy-egy országot szimbolizál, melyek szirmai az egyes dimenziókat mérik, és hosszúságuk mutatja az ország azon dimenzióban elért teljesítményét. Az indexben figyelembe veszik az olyan tényezőket is, mint a környezet minősége, munka, egészség, munka-életegyensúly, élettel való elégedettség stb. Az oldalon könnyen össze tudjuk hasonlítani az egyes országokat.

A Better Life mutatót azonban számos kritika érte, hiszen a kemény statisztikai mutatók mellett figyelembe vették a kevésbé kvantifikálható puha mutatókat is, melyeknek pontos mérhetősége megkérdőjelezhető.

Az országok között természetesen megtalálható Magyarország is, és észrevehetjük, hogy amíg például az oktatás területén jó pontszámmal rendelkezünk, addig a jövedelem és az élet minőségével való elégedettség igen alacsony.

Egy másik mutatószám, melyet 2011-ben vezetett be az ENSZ, a Gross National Happiness (GNH), vagyis a Bruttó Nemzeti Boldogság, amely figyelembe veszi az ökológiai és kulturális értékek védelmét, a jó kormányzást, oktatást, egészséget, közösségeket stb.

És végül, számos olyan mutató van amelyek kisebb dolgokra koncentrálva próbálnak meg valami törvényszerűséget kimondani, olykor akár komolytalanul. Ilyen például az egyre ismertebb Big Mac index, mely egyes országokban hasonlítja össze egy Big Mac árát, vagy az Első Randevú Indikátor, amely kimondja, hogy rossz gazdasági helyzetben az emberek egyedül érzik magukat, és ezért megnövekszik a randevúk száma. További mutatók itt.

A GDP egyeduralkodóságát tehát többen is idejétmúltnak tartják. Mint mutatószám biztosan nem fog eltűnni a süllyesztőben, megmarad a gazdasági teljesítmény mérésére, de kiegészítésére, korrigálásra számos próbálkozást fogunk látni még a jövőben.

A cikk szerzője: Perecz Panna

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egrized 2013.07.03. 16:59:33

Khm... csak óvatosan jelezném, hogy a GDP kritikáját már jóval megalkották, pl. Simon Kuznetz („Egy nemzet jólétére nemigen következtethetünk a
nemzeti jövedelem fentiekben meghatározott mércéjéből.” - Aki nem mellesleg ezen nemzetgazdasági elszámolási rendszer atyja is, 1934-ben írta ezt.). Említesz mutatókat, de pl. a HDI-t (amelynek elméleti alapjai szintén A. Sen-hez kapcsolódik), az ISEW-et, GPI-t, stb. is meg lehetne említeni, ha ilyen dolgokról írsz...

Sőt, ajánlom a következő érdekes idézetet is: „A bruttó nemzeti termék beszámítja a légszennyeződést, a cigarettareklámokat, és [...] a szikvója fenyők kiírtását, valamint a természeti kincseink elvesztését [...] De nem ismeri el a gyermekeink egészségét,
oktatásuk minőségét, vagy éppen a játékuk örömét [...] a költészet szépségét vagy a házasságaink erejét [...] röviden: mindent mér, kivéve azt, ami az életet érdemlegessé teszi.” Robert Kennedy (1968)

Félre ne érts, nem fikázni akarlak, ezzel talán teljesebb a kép erről a témáról.

egrized 2013.07.03. 21:49:57

Bocs, siettem. Van benne helyesírási hiba. Több is. :)


süti beállítások módosítása