Attila visszavárunk!

Szabo_Attila_foto.jpgEgy pécsi gimnazista, Szabó Attila diadalmaskodott a 44. Nemzetközi Fizika Diákolimpián. Szeptembertől a Cambridge-i Egyetem hallgatója lesz. Vajon van-e a későbbiekben számára visszaút Magyarországra, vagy törvényszerű, hogy elszipkázzák a tehetségeinket?

 

 

Minden nemzet tisztelettel és megbecsüléssel tekint azon tagjaira, akik valamilyen területen kiemelkedőt alkotnak – így vagyunk ezzel mi, magyarok is. Különösen nagy büszkeséggel tölthet el bennünket a Nobel-díjas magyar tudósok és az olimpiai bajnok magyar sportolók lakosságarányhoz viszonyított száma. Ami a Nobel-díjasokat illeti, az egy fő­re ju­tó dí­ja­zot­tak szá­má­ban Ma­gyar­or­szág az el­ső tíz or­szág közt fog­lal he­lyet. Az egy főre jutó olimpiai aranyérmek számát tekintve, minden idők összesített listáján (1896-2012) pedig a második helyezést foglaljuk el (a rangsorban csak finn „testvéreink” előznek meg minket).

 

Vitán felül áll, hogy sok kivételesen tehetséges honfitársunk volt, van és remélhetőleg lesz is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a július 15-i hír, amely beszámolt róla, hogy az 1994-es születésű Szabó Attila, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium 12. osztályos tanulója abszolút első helyezést ért el a 44. Nemzetközi Fizika Diákolimpián. A magyar fiú besöpörte a legjobb elméleti dolgozat szerzőjének és a legjobb európai férfi versenyzőnek járó különdíjat is. A diákolimpiák történetében a pécsi fiatalember az első, akinek két alkalommal (tavaly és idén) is sikerült abszolút első helyezést elérnie. Ezzel világviszonylatban is minden idők legsikeresebb diákolimpikonjává vált. Az ötfős magyar csapat többi tagja is kitett magáért: Kovács Áron Dániel, Juhász Péter, Jenei Márk és Papp Roland egyaránt éremmel tért haza.

 

Attila győzelmének értékéről sokat elárul, hogy a Nemzetközi Fizika Diákolimpia (IPhO) egy komoly hagyományokkal bíró, jelentős presztízsű verseny. Az első megmérettetésre 1967-ben került sor Varsóban. Magyarország egyébként már ezen is részt vett a házigazda lengyelek, Bulgária, Csehszlovákia és Románia mellett. Egy évvel később, 1968-ban pedig Budapest adhatott otthont a második Fizika Diákolimpiának. Hazánk ezt követően még egy alkalommal, 1976-ban volt a verseny házigazdája. A diákolimpia hamar „kinőtte” a KGST-piac országait: többek között az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Olaszország, Indonézia, Dél-Korea és Spanyolország is volt már rendező ország. Az évek során a Nemzetközi Fizika Diákolimpiát egyre több ország és versenyző részvételével bonyolították le. Az idei megmérettetésre július 7. és 15. között került sor Dániában, ahol 82 ország 381 versenyzője mérte össze tudását. Egy ilyen mezőnyben tudott diadalmaskodni Szabó Attila, ami óriási siker – ebben a roppant tehetséges diák mellett nyilván szerepe volt a felkészítésben szerepet vállaló tanároknak is, nekik is jár tehát az elismerés.

 

Attila idén érettségizik. Ösztől a Cambridge-i Egyetem természettudományok szakán folytatja tanulmányait. Sokakban felmerülhet a kérdés, van-e onnan visszaút Magyarországra?

 

Akarva-akaratlanul is felsejlik az emberben Szent-Györgyi Albert példája, aki egykoron szintén e patinás szigetországi egyetem hallgatója volt, később azonban visszatért Magyarországra és itthon végzett tudományos tevékenységével érdemelte ki a Nobel-díjat. A példa tehát elméletileg Attila és a többi tehetséges magyar fiatal előtt is adott: külföldi tanulmányok és kutatások a világ legjobb felsőoktatási intézményeiben, kutató laboratóriumaiban, majd tudós karrier Magyarországon. De vajon van-e ennek realitása a XXI. században, figyelembe véve, hogy mit kínálnak (pénzben, technológiában) az Attilához hasonló tehetségeknek a nyugati és tengerentúli kutatóegyetemek, és mit tud kínálni neki Magyarország? Előfordul-e manapság, hogy sikeres magyar kutatók hazatérnek, és itthon folytatják tudományos pályafutásukat?

 

Biztosan sokak számára meglepő, de a válasz igen. Vannak, akik hazajönnek. Nem is kell nagyon sokat visszamenni az időben, hogy egy ilyen hírt találjon az ember: július 12-én, mindössze három nappal Szabó Attila győzelme előtt jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, hogy Berényi Antal neurofiziológus úgy döntött, hazatér az Egyesült Államokból, és a New York-i idegtudományi laboratóriumot a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Élettani Intézetére cseréli. Vajon miként lehetséges ez? A válasz részben a Magyar Tudományos Akadémia „Lendület” programja, amely biztosítja mindazon feltételeket, amelyekkel a fiatal kutató a legkorszerűbb műszerekkel szerelheti fel magyarországi laborját.

 

A „Lendület” program a kimagasló teljesítményű fiatal kutatók számára létrehozott program, melynek célja a sikeres fiatal kutatók elvándorlásának visszaszorítása, a tehetség-utánpótlás biztosítása, a fiatal kutatók előrelépési lehetőségeinek bővítése, illetve az akadémiai kutatóintézet-hálózat és az egyetemek versenyképességének növelése. A program révén reális esély nyílt arra, hogy Magyarország hazacsábítsa azokat a Berényi Antalhoz hasonló magyar kutatókat, akik a világ legnevesebb külföldi egyetemein dolgoznak.

 

Berényi Antal álláspontja szerint a „Lendület” programmal nem kell kompromisszumokat kötnie: reális célja lehet a világ egyik vezető idegtudományi kutatócsoportjának létrehozása itthon, Magyarországon.

 

A korszerű kutatólaboratóriumok mellett olyan munkahelyekre is szükség van, ahol a világ élvonalába tartozó munkát végezhetnek a kihívásokra vágyó, képzett magyar szakemberek. Adja magát a kérdés: vajon milyen állásajánlattal lehetne majd hazacsábítani Szabó Attilát az Egyesült Királyságból, miután elvégezte a Cambridge-i Egyetemet? Örömteli, hogy ma már erre is van tippünk. Bő egy hónappal ezelőtt adták át Csillebércen az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) legmagasabb szintű adatközpontját, a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Adatközpontot. Az Európában egyedülálló műszaki jellemzőkkel bíró géptermi komplexum biztosítja a genfi székhelyű CERN kutatóintézet részecskegyorsítójából kinyert adatok feldolgozásához szükséges informatikai kapacitásokat. Az adatközpont létrehozására kiírt pályázaton a magyar kormány és az MTA által közösen összeállított pályázat győzött, 28 pályázat közül. Megelőztük többek között Svédországot, Norvégiát és Svájcot is. Így jöhetett létre Budapesten a világ legkorszerűbb adatközpontja, ahol világszínvonalú tudományos tevékenység fog folyni az elkövetkező években. Magyarország ezzel az intézménnyel felkerült az európai tudományos infrastruktúrák térképére. A Wigner Adatközpont jelentős mértékben hozzájárul a magas hozzáadott tudást igénylő munkahelyek teremtéséhez többek között a fizika illetve részecskefizika, illetve az informatika területén – egy ilyen munkalehetőség Szabó Attilának is vonzó lehetőség lehet.

 

Ami néhány évvel korábban még elképzelhetetlennek tűnt, mára egyre inkább reálissá válik: vannak érvek, amelyekkel Magyarország haza tudja csábítani a külföldön dolgozó magyar szakembereket. Kedves Attila, Téged is visszavárunk!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.