KissElizafoto1.JPGA magyar borok minőségével semmi probléma, Magyarországot azonban nem sikerült definiálni a világ bortérképén – eddig. Az új koncepcióról, a borászatban végbemenő generációfrissítésről, a Nemzeti Borválogatottról és a nemrégiben megjelent Borkiválóságok könyvéről Kiss Eliza, „a legmenőbb miniszteri biztos” nyilatkozott a KerDem blognak.

 

- Hol születtél, hol nőttél fel?

- Egy budapesti kórházban láttam meg a napvilágot 1980-ban, de Jászberényben éltünk, ott nőttem fel, ezért ízig-vérig jászsági lánynak tartom magam. Egészen 18 éves koromig ott laktam, akkor költöztem fel a fővárosba, amikor elkezdtem egyetemre járni. Most már lassan elmondhatom magamról, hogy majdnem ugyanannyit éltem Jászberényben, mint Budapesten: ez a két hely meghatározó az életemben.

- Honnan ered a közélet iránti érdeklődésed?

- Mindenkinek kell, hogy érdeklődjön a közélet iránt, ám az, hogy végül eljut-e odáig, hogy belekerül, dolgozik benne, az egy másik kérdés. Jogászként végeztem, ami már eleve predesztinálja az embert: foglalkozik az államigazgatással, közigazgatási kérdésekkel. Az első munkahelyem a Magyar Közigazgatási Intézet volt, 2002-ben ott kezdtem dolgozni. Ez egy kutatóműhely, egy kormányzati háttérintézmény volt, amely összefogta a közigazgatás központi és területi szintjeit.

- Milyen feladataid voltak az intézetben?

- Eleinte tananyagfejlesztőként dolgoztam. Előkészítettük azokat az alkotmányjogi, közigazgatási jogi tananyagokat, amelyeket később a szakértők tankönyvvé formáltak. Később vezető fejlesztő lettem és bekerültem a közigazgatási alapvizsga és szakvizsga oktatói gárdájába.  Közben több alkalommal jártam Németországban és Brüsszelben: a berlini gazdasági minisztériumban, majd a brüsszeli német állandó képviseleten dolgoztam. Az ott megismert mentalitás, a híres német precizitás mind a mai napig meghatározó a munkámban.

- Kanyarodjunk vissza a magyarországi munkahelyeidhez. A Magyar Közigazgatási Intézet után hova kerültél?

- 2006-ban eljöttem a Magyar Közigazgatási Intézetből és átkerültem a privát szférába, a közigazgatás határterületére. A Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet Alapítványnál dolgoztam: közigazgatási típusú képzéseket, konferenciákat kínáltunk polgármesterek részére. Onnan kerültem 2007-ben a Fidesz-frakcióhoz, az akkori frakcióvezető, Navracsics Tibor szűkebb stábjába. Itt többek között jogászok, közgazdászok és politológusok dolgoztak. Büszke vagyok arra, hogy részt vehettem a kormányzati struktúra kialakításában, jogász szakértőként. Ez egy rendkívül izgalmas feladat volt, láthattam azt, hogyan alakul ki egyik hónapról másikra az a struktúra, amiben jelenleg dolgozom.

- Hogyan változtatta meg az életedet a gyermeked születése?

- Azt követően sem szakadtam el teljesen a munkámtól, hogy 2009 nyarán megszületett a kislányom. Hivatalosan 2010 decemberében tértem vissza dolgozni, azonban igazából folyamatosan benne maradtam a körforgásban, heti egy-két délutánt már a munka világában töltöttem. Így megmaradt az a fajta egyensúly, amit mind a mai napig meg tudok őrizni. Egy nőnek nagyon fontos, hogy jó anya, jó feleség és jó munkaerő legyen. A sorrend a prioritásoknak és a belső igényeknek megfelelően folyamatosan változik.

- A példád azt bizonyítja, hogy össze lehet egyeztetni a mai fiatal nőknek a gyermekvállalást és a munkát. 2010 decemberében milyen megbízatást kaptál?

- Amikor 2010 végén visszamentem dolgozni, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyik háttérintézményében, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalában, közismertebb nevén KEKKH-ban dolgoztam közigazgatási és szervezetfejlesztési szakértőként.

- Miként kerültél kapcsolatba a Vidékfejlesztési Minisztériummal?

- A Hungarikum Bizottság révén. Minden minisztérium delegál egy főt a bizottságba. Navracsics Tibor miniszter úr tudta rólam, hogy nagyon közel áll hozzám a borjogi és eredetvédelmi kérdéskör, jelent is meg a témában könyvem, ezért felkért, hogy legyek én a KIM delegáltja. A Hungarikum Bizottságot Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr vezeti. Az ő elképzelése volt, hogy a borágazattal kapcsolatos feladatok hatékonyabb ellátásához szükség lenne valakire, akinek nincs borászata, nincs szőlőbirtoka, nem politikus, vannak viszont borjogi és államigazgatási ismeretei, borvidékeken ismerik és elfogadják. 2013 elején jött a felkérés, amelyet azonnal elfogadtam és úgy éreztem, „megérkeztem”, mert a hobbim és a munkám egymásra talált. Most közel egy éve dolgozom a VM miniszteri biztosaként.

- Mire vezethető vissza a bor és a borjog iránti érdeklődésed?

- Jogász vagyok, és köztudott, hogy a jogászok nagyon szeretnek borozni. Én is szívesen járok borfesztiválokra és beszélgetek a borászokkal. Ők számtalanszor kértek tőlem jogi tanácsot. Amikor elkezdtem utánanézni a kérdéseiknek, azt láttam, hogy ez a téma nincs még könyvben összefoglalva. Ekkor kezdtem el beleásni magam a témába. Láttam, hogy ez egy izgalmas terület, ám alig foglalkozik vele valaki. Hamar megkedveltem, hiszen a jog és a bor, a szakma és a hobbi össze tud kapcsolódni, és ez a miniszteri biztosi megbízatással tudott kiteljesedni.

KissElizafoto2.jpg

- Milyen célokkal láttál munkához, mint miniszteri biztos?

- Biztos voltam benne, hogy borozni lesz a legkevesebb időm. Azt is tudtam, hogy nagy várakozások előzik meg a tevékenységemet, s a borágazatban a segítő kezekre óriási szükség van. Az első hónapomat borvidékeken töltöttem, és úgy éreztem, hogy egy 300-zal robogó vonaton cserélgetem a kerekeket. Tudtam, hogy az időm nem végtelen, emiatt három nagy célt tűztem ki magam elé: 1. a hegyközségek megújítása 2. a borok piacra jutásának támogatása egy új marketing lehetőség megteremtésével; 3. az idősebbek tapasztalatára épülő generációs frissítés.

A hegyközségek szervezetrendszere egy háromszintű (hegyközség, borvidék, országos), 72.000 taggal bíró szervezet, átszőve az elmúlt 20 év érdekrendszerével, a status quo fenntartásában érdekeltekkel. Sikerült elérni, hogy lezajlott az elmúlt hónapokban a rendszerváltás, mára teljesen megújult, felfrissült a szervezet. A vezetőket újraválasztotta a termelők közössége, akik benn maradtak a rendszerben érdekeltekké váltak az újításokban, sőt némely borvidékek már mozgatórugói is a termelők életének. Persze van még mit tenni, de egy ekkora monstrumot működés közben átforgatni fél év alatt, nem kis kihívás volt.

Fontosnak tartottam azt is, hogy adjunk valami kézzelfogható segítséget a borászoknak. Ezért kitaláltuk az Országkóstoló sorozatot, ami gyakorlatilag egy marketing és ismeretterjesztő felület. Az volt a célunk, hogy felkutassuk, értékeljük és közkinccsé tegyük a magyar borvidékek borkiválóságait. Az Országkóstoló végére látni fogjuk, hogyan állunk fehér-és vörösborok tekintetében. Megszületett egy kiadvány, „Borkiválóságok könyve – fehérborok” címmel. A könyv el fog készülni angol nyelven is, tavasszal pedig jön a vörösborokat bemutató kiadvány. A borászatok ezáltal kaptak egy ingyenes marketing felületet, a fogyasztók – mivel ingyenes a kiadvány – egy ingyenes ismeretterjesztő, tájékoztató könyvet. Emellett Stratégiai Partnerséget is kötöttünk a legnagyobb borkereskedésekkel, akik ezen Nemzeti Borválogatott tagjait segítik a piacra jutásban, marketing stratégiájuk részévé teszik azokat. Az angol nyelvű változatot pedig el lehet vinni a nagykövetségekre, nemzetközi kiállításokra. A Nemzeti Borválogatott egy olyan állami portfólió, amivel már el lehet indulni, amelyből ezentúl a minisztériumok, állami intézmények, nagykövetségek kiválaszthatják, amire szükségük van. Korábban koncepció nélkül vittek ki borokat borvásárokra. Igyekszünk szakítani a koncepció-nélküliséggel, de ez egy nagyon hosszú folyamat, s mentálisan is át kell állni, nekünk is bizonyítani kell, hogy fel tudjanak mögénk sorakozni.

A harmadik célom a generációfrissítés volt – természetesen az idősebbek tapasztalataira építve, de esélyt adva a fiatal, nemzetközi szinten elismert szakértőknek is. Teljesen megújult például a Bor Eredetvédelmi Tanács, amely Kormány mellé rendelt testület, az Országos Borszakértő Bizottság, amely a VM miniszter mellé rendelt testület: nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező fiatalok kerültek be, a 30-as, 40-es korosztály képviselői.

- Ha egy frissen végzett borász megkérne, hogy sorolj fel néhány érvet amellett, hogy itthon, a szakmájában próbáljon boldogulni, ahelyett hogy kimenjen Londonba mosogatni, mit mondanál neki?

- Most dolgozzuk ki a borász életpálya modellt, ami reményeink szerint összefogja az egész szakmát a borásztól a sommelier-ig, a pincemunkástól a bormarketingesig. A telepítéstámogatás és a fiatal gazda program egyaránt azt a célt szolgálja, hogy a fiatal borászok elindulhassanak. Az is igaz azonban, hogy ez egy küzdelmekkel teli, időnként keserves munka, amiből a fogyasztó gyakran csak annyit lát, hogy a borász lesétál a pincébe és megkóstolja a bort. Tőke, családi hagyomány, szőlészet nélkül, „nulláról indulva” ezért senkinek sem javasolnám, hogy azonnal belefogjon a borkészítésbe. Problémának tartom, hogy kevés olyan ismeretet oktatnak az egyetemen, a borászati szakképző intézményekben, hogy miként lehet marketing eszközökkel népszerűsíteni a bort, miként lehet bejuttatni a bevásárlóközpontokba, vagy akár egy borkereskedőhöz.

- Az oktatás, a képzés terén mikor várható előrelépés?

- Úgy látom, hogy a borászati szakközépiskolákban olyannyira csak a szakmára fókuszálnak, hogy a határterületek kimaradnak a tananyagból. Az egri Eszterházy Károly Főiskolán és a Pécsi Tudományegyetemen már van arra koncepció – legjobb tudomásom szerint akkreditáció alatt áll –, hogy elinduljon egy borgazdasági képzés, ami pont azokra a tudományágakra épít, ahol nem kifejezetten borászokat képeznek, hanem olyan ismereteket tanítanak, mint például pincekönyv vezetés, a borászatok könyvelési, marketing, logisztikai, kereskedelmi háttere. Van tehát remény. Az nyilvánvaló, hogy nagyon jó borászaink vannak, de sok jó szakemberre van még szükség ahhoz, hogy egy borászat igazán sikeres tudjon lenni.

- A sajtóban a napokban számos örömteli hírről lehetett hallani a magyar bor kapcsán. A neves tojaki borász, Szepsy István elnyerte a „Les Seigneurs du Vin” nemzetközi borászati csúcsdíjat. A Sauska Pincészet egyik bora győzött a 2013-as Decanter World Wine Awards-on. A Chateau Dereszla 2007-es 5 puttonyos tokaji aszúja pedig 20. lett a Wine Spectator 2013-as top százas listáján. Van esély arra, hogy magyar borok tartósan ott legyenek a világ legjobbjai között?

- Fantasztikus minőségű boraink vannak; az elmúlt húsz évben komoly előrelépés történt e téren. A nemzetközi elismerések fontosak, sokat jelentenek az országnak, az adott borvidéknek, a magyar bornak. Azonban az Országkóstoló azt is bebizonyította, hogy számtalan olyan egészen kiváló magyar bor van, amelynek egyetlen díja sincs, de bármelyik nemzetközi zsűri asztalára nyugodt szívvel oda merném tenni. Az a fontos, hogy a versenyeken tudatosan, egy koncepció alapján tudjunk megmutatni magunkból. Definiálni kell magunkat a világ bortérképén.

- Segíthetnek ebben az öndefiniálásban a borkiválóságokat tartalmazó könyvek?

- Mindenképpen. A kiadvány nem titkolt célja a magyar borok piacra jutásának elősegítése, a belföldi és külföldi értékesítési lehetőségek javítása.  Ilyen könyv korábban még nem volt. Tízezer ingyenes példányban készült, az eddigi visszajelzések nagyon jók. A borászatok örömmel konstatálják, hogy „végre valami történik.” Végre van egy portfóliónk, amivel tudunk „házalni” és ez egy nagyon fontos dolog. Reméljük, sikerül eljutni oda, hogy a miniszteri ajándékokat, a nagyköveti fogadások kellékeinek számító borokat ezekből választják majd ki. Véget szeretnénk vetni annak a rossz gyakorlatnak, hogy ingyen kunyerálnak a borászoktól x darab palackot erre vagy arra a célra. Ez inkorrekt. A széket is megvesszük, az asztalt is megvesszük, akkor a bort is vegyük meg, abban is nagyon komoly munka van.

- Mit szólsz ahhoz, hogy a 444.hu internetes portál idén nyáron „a legmenőbb miniszteri biztos” kitüntető címmel ismert el? Ezt a legnagyobb közösségi portálra kiposztolt hozzászólásoddal érdemelted ki, amiből kiderült, hogy bár állami vezetőként járna, mégsem veszel igénybe kiemelt egészségügyi ellátást.

- Mindig megtisztelő, amikor az ellenzéki média az ember pozitív hírét kelti. Ebben a történetben esszenciálisan benne van az, amilyen vagyok: nyitott személyiség, akinek kicsit fel van vágva a nyelve, bátran mer konfrontálódni. Azon csodálkoztak, hogy saját névvel, saját profillal írtam hozzászólást. Ilyen vagyok: nincs időm foglalkozni „vörös szőnyeges bevonulásokkal”, inkább farmer, gumicsizma, borvidék… allűröktől mentesen.

- Mivel szoktál kikapcsolódni?

Bármilyen meglepő, borozni szoktam. Ma már ez egyébként más, mint régebben. Minden egyes bor kapcsán, ami a kezem ügyébe kerül, az adott borra vagy borászra gondolok és egy aktuális ügyre, beruházásra, problémára. Nagyon szeretek borvidékre járni, de az első számú kikapcsolódást a család jelenti.

- Fehér vagy vörös?

- Vörösben csak a bort.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.