A 444 cikkei általában arról szólnak, hogy nekik mindenben igazuk van. Ebben a tágas világképben nem egyértelmű, hogy hol van a másképp gondolkodók helye. Nem lehet tudni, vajon a másképp gondolkodók megbújhatnak-e valahol egy sarokban, vagy ha végképp nem hajlandók azonosulni a 444 Prima Primissima díjas újságíróinak véleményével, akkor inkább szűnjenek meg.

Lehangoló volt olvasni a 444.hu december 2-i cikkét. Már a címe is megadja az alaphangulatot: „És akkor a legbefolyásosabb amerikai katolikus főpap hazudott egy kiadósat”. Az írás arról szól, hogy Timothy Dolan new yorki bíboros ugyan tagadja, hogy homofób volna, de az, sőt, egy kicsit pedofil is (legalábbis cinkos néma). A cikk olvasása óta azon gondolkodom, hogy miért éri meg a 444-nek, hogy erőfeszítést tesznek a provokálásomért. Egyszerűbb lenne, ha megböknék Facebookon az összes katolikus ismerősüket. Vagy - bár az drágább lenne - de akár hirdethetnék is magukat a katolikus lapokban.

Ugyanis, mintha ezeket a cikkeket nekünk, katolikusoknak írnák. Vagy éppen fordítva? Az irántunk bizalmatlan közösségeket uszítanak ellenünk? Nem akarok álnaivnak tűnni, egyszerűen tényleg nem értem, hogy ennek mi értelme. A közhely viszont ismét beigazolódni látszik: a keresztényellenesség a liberálisok antiszemitizmusa.

Csak a rend kedvéért röviden tisztázzuk( századszorra, de mintha ezt soha nem hallanák meg): a keresztény ember nem homofób és MINDEN embertársára felebarátjaként tekint. Igen, a homoszexuálisra, a betegre és az ateistára egyaránt. A homoszexualitás megélését azonban bűnnek tartja. E kettő dolog nem zárja ki egymást: szeretni és elfogadni valakit bűnei mellett, ugyanis mind bűnösök vagyunk.
Ez az egyszerű érvelés egyszerűen nem fér a 444-esek kis buksijába. Vagy mégis, csak másért kapják a pénzüket...

Az viszont érdekes kérdés, hogy a 444 komolyan gondolja azt, hogy az ilyen cikkekkel a homoszexuálisak ügyét szolgálja? Ha jól látom ebben a receptje a következő: annak érdekében, hogy elfogadják a homoszexuálisok házasságát, gyűlöletre uszítanak mindenkivel szemben, aki nem ezt vallja. Mit is szoktatok ilyenkor ti mantrázni: aggódunk, mert ez teljes mértékben kirekesztő módszer.

Keresztes Sándor a KDNP újjáalapító elnöke mesélte el többször beszélgetését a kistarcsai internálótábori vallatójával. Az egyik alkalommal a kihallgató cinikusan kérdezte Keresztes Sándort – ismerve annak vallásosságát -, hogy ugyan itt a börtönben imádkozgat-e, és mégis mit kér az Istentől itt, a börtönben? Sándor bácsi nyugodtan válaszolt: „többek között azért is imádkoztam, hogy a Jóisten világosítsa föl önt az ügyemmel kapcsolatban, s tárgyilagosan tudja megítélni a helyzetemet”. A kihallgató belepirult a válaszba és nem firtatta tovább a témát.

Valami ilyesmit mondanék én is a 444-nek – már ha megkérdeznének. Nem negédesen azt, hogy imádkozom értük, bár kétség kívül rájuk fér (ahogy rám is), hanem azt, hogy imádkozom azért, hogy megértsék mi az egyház álláspontja a homoszexualitással, a házassággal, a magzati és a szenvedők életének védelmével kapcsolatban. Mert nem látom, hogy értenék, de azt látom, hogy markáns véleményük van róla. Viszont azért nem fogok imádkozni sohasem, ahogy eddig sem tettem, hogy a 444 egész szerkesztősége gondolkodjon ugyanúgy, mint én. Ez az igazi szabadság és nem a liberálisok toleranciájának diktatúrája...