Bajnai Gordonnak most nem lehet könnyű. Az ellenzék egyelőre önjelölt miniszterelnök-jelöltje, korábban gyakorló szanitéc – aki korábban sosem indult választáson – addig várt csodálatos visszatérésével, amíg a szocialisták elkezdtek nyerni, és már az erő pozíciójából ülhetnek le tárgyalni Gyurcsány volt miniszterével. Múlt héten Dunaföldváron még lehetett cikizni az MSZP-sikert, lévén, a párt jelöltje 2009 óta sokadszor nem vállalta fel pártja logóját. Sopronban azonban egy olyan echte szocialista jelölt győzött, aki még a tanácsrendszer belső világáról is sokat tudna mesélni. Varga Gyula saját bevallása szerint a kutyákat is név szerint ismeri  (vesd össze a listázás állandó vádjaival), így azért könnyebb a kampány (ajánljuk Gyurcsány Ferenc kóbor kutyás elmélkedését).

A szocialisták örömtüzeket gyújtottak, és többen egy 2014-es kétharmadról kezdtek vizionálni. Az általános értelmezés szerint Sopron évtizedes jobboldali bástya, mely máris dőlni látszik. Nem véletlen azonban, hogy a baloldali sajtó próbálja visszafogni övéit. Sopronban az MSZP mindent bevetetett (az egész megyei szervezet nyomta a door-to-door kampányt), még Puch László padavanja is járt a városban, nyilván csak lelkesíteni.

A szocialisták ugyanis egy totál baloldali körzetet nyertek vissza. Sopron más megyei jogú városokhoz hasonlóan sokszínű (volt itt baloldali polgármester is), vannak kifejezetten baloldali városrészei. Ehhez nem feltétlenül kell a térképen panelokat keresni, a magyar bányavidékek (Dorog, Salgótarján, Tatabánya, Komló) hagyományos, évszázados baloldali terepek. Ilyen például az erősen balos múltú Brennbergbánya is, mely a négy érintett szavazókör egyike (és ahol a templomban van a kocsma). Valószínűleg az sem ártott a szocik esélyeinek, hogy az egykori határsávban egyébként is nyilván több megbízható elvtárs vigyázott a potenciális határátlépőkre. Brennberget Őszöd után 57 százalékkal, 2010-ben 50 százalékkal hozta az MSZP-jelöltje, és Szigetvári óta tudjuk, hogy a szociális mintázatok nem változnak. Ez a soproni önkormányzati választókerület például a Fidesz számára 2010-ben a 12-ből a harmadik leggyengébb eredményt hozta.

A választókerület másik három szavazóköre 2006-os (becsült, hiszen a választókerületi-határok változtak) és 2010-es számai alapján világos, hogy a szocialista törzsbázis legalább félezer ember, és most hozzájuk csatlakozhatott a két év alatt a balra billegésben jócskán meggyengült LMP szavazóinak fele, esetleg néhány tucat korábbi fideszes. Az MSZP tehát – vállaltan – a tuti szavazóit mozgósította, kb. hatvan választóval többet ért el mint 2010-ben, (tegyük hozzá, tíz százalékkal alacsonyabb részvétel mellett). A Fidesz gyengébb teljesítményének kulcsa éppen utóbbi faktor. Akár (és itt feltételezéseink lehetnek csak) négyszáz 2010-es szavazója (azaz akkori választóinak jó negyven százaléka) maradhatott otthon, mindez talán írható a mozgósítás számlájára, magyarázható az önkormányzati munka egyéb fókuszaival, vagy akár a jelölt személyével.

Végül említsük meg, mindez a bizonytalanok pártválasztására is adhat egy fontos tippet: regisztráció ide vagy oda, a Fidesz még mindig elérheti a középre húzódott híveit, akik nem „zsilipeltek át” (copyright Mesterházy). Erre pedig szüksége is lesz, még a most tárgyalt sopronihoz hasonló, baloldali településrészeken is. Különösen, hogy ha megérkezik a tanácsadója óvatlan árulkodásai alapján erre a bizonytalan, korábban Fideszre szavazó, középosztálybeli választói csoportra kiemelten figyelő Bajnai.