Az MSZP együttműködési tárgyalásokat kezdeményezett a "demokratikus ellenzék" erőivel. A bevallásuk szerint vérőszinte szándékon alapuló folyamat fináléja az lenne, ha 2013 végére közös egyéni jelölteket és közös listát állítanának a választásokra. Közben azonban a szocialisták már rég megkezdték választókerületi felelőseik kiválasztását. Hoppácska.

Mesterházy Attila szerdán jelentette be a nagyívű elképzelést a nyilvánosságnak, utóbb úgy jellemezve a döntést, hogy azzal "az MSZP minden kártyáját kiterítette". "Sohasem volt még példa ugyanis arra, hogy a párt egy elnökségi előterjesztése száz százalékban nyilvános lett volna. >>Azt szerettük volna elérni, hogy mindenki lássa, a szándékunk nyitott, őszinte és partnerségen alapul<<". 

A szocialisták természetesen "szakmai alapokon" (mi máson?) gondolkodnak az együttműködésről. A pontos koreográfia a következő lenne: 1. 2013 első négy hónapjában a szakpolitikai javaslatokról tárgyalnának; 2. 2013 szeptemberéig közösen készülnének fel a regisztrációs kampányra; 3. 2013 végér a már említett közös jelölt- és listaállítás. Nem kell hozzá a politikai tudás pallosát magunkénak tudnunk, hogy lássuk: most kezdődött el az a verseny, ami arról szól, ki lesz képes majd egy asztalhoz ültetni a "demokratikus ellenzék" (megőrülök ettől a kifejezéstől) tagjait - vagy éppenséggel ki mondhatja majd el magáról, hogy "gyerekek, én megpróbáltam, de hát így ez nem megy..."

Utóbbi forgatókönyvet több dolog is alátámasztja. Egyrészről az, hogy a szocik fűnek-fának elküldték felkérésüket, ami már csak matematikailag növeli az esélyét az elutasítások számának. A Haza és Haladás Egyesületnek, a Milla Egyesületnek, a Magyar Szolidaritás Mozgalomnak, az LMP-nek, a DK-nak, a 4K!-nak, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak és a Szövetség az Egységes Magyarországért nevű szerveződésnek is (ezt az az Árok Kornél vezeti most, akit pár hónappal ezelőtt azért zártak ki a Szolidaritásból, mert hogy az SzEM egy párt, a Szolidaritás célja azonban "széles körű társadalmi konszenzus kialakítása, amelyet csak pártoktól függetlenül lehet megvalósítani"). Nyilván nem véletlen az sem, hogy nem az Együtt 2014-nek mint önálló entitásnak üzentek, hanem külön-külön az alapítóknak. A helyzetet tovább bonyolítják olyan, lassan a közeli múlt homályába vesző események, miszerint: az LMP, a 4K!, a Szolidaritás, az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért együtt alkotja az Új Pólust (ezt elvileg utóbbi kettő otthagyta); vagy az, hogy a 4!K nemrégiben deklarálta, nem csatlakoznak az E2014-hez, nem szeretik se Bajnait, se a szocialistákat, pláne nem Gyurcsány Ferencet.

Ez a keszekuszaság kicsit emlékeztet '89-90 fordulójára, amikor az ellenzék valóban a szivárvány minden színében pompázott, az irányt mindenki tudta, de hogy merre menjenek, azt nem. A politikai gettóból kitörni képtelen Demokratikus Koalíció persze elsőként jelentkezett, hogy ők jönnének - kinek kellenek? -, Bajnaiék kiadtak egy jól semmitmondó nyilatkozatot (pl. hogy ők már kidolgozták elvi, erkölcsi (!!!) alapelveiket, amelyek bármilyen együttműködés kereteit kijelölik). Az Együtt 2014 amúgy továbbra is félig érthető-félig érthetetlen-félig nem érhető módon (mint egy politikai medvedisznóember) beszél az MSZP-ről, amellyel nyitottak a tárgyalásra, de valamiféle "önreflexiót" továbbra is elvárnának tőlük a múlttal kapcsolatban. Az LMP és a többi "demokratikus ellenzéki" erő együttműködése hetek óta slágertéma - Schiffer András és a vele egyetértők inkább hajlanak az önállóságra, a Párbeszéd Magyarországért LMP-platform pedig nyitottabb lenne a megkeresésekre. Elviekben az LMP nem működik együtt egyik parlamenti párttal sem jelenleg.

Egyes LMP-seknek azonban nagyon is konkrét, gyakorlati kifogásaik vannak a korábbi szocialista kormányokban szerepet vállalókkal szemben. Róna Péter a devizahitelezés elszabadulásáért például a jegybanki vezetőkön kívül Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Oszkó Pétert is felelősnek tartja. Az "önreflexió" képességéről pedig annyit, hogy mikor Róna mindezt felrótta Bajnaiéknak, egy vállrándítás volt rá a válasz - erre reagálta azt búcsúlevelében a közgazdász, hogy "mára már megbántam, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartottam az együttműködést ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával" - ti. az Együtt 2014-el. De Schiffer András is azt kérte nemrég az ellenzéki együttműködésen görcsölő erőktől: tisztázzák a viszonyukat azokhoz a korábbi kormányzati intézkedésekhez, melyek "az államadósság növekedéséhez, a közszolgáltatások privatizálásához, a nagybirtok felhízlalásához, a devizahitel-krízis vezettek". Szerintem a frakcióvezető - nagyon helyesen - továbbra is tudatában van annak, hogy most olyanok nyújtanának segítő jobbot balt neki, akik ellenében definiálta magát az LMP alapításakor (ez igaz amúgy a Millára is, de ők, úgy fest, túltették magukat ezen a kis gikszeren), és akik nagy mesterek abban, hogyan kell báránybőrbe bújt farkast alakítani.

A szocik ugyanis - szemben a frissen alakult, sokszor naivnak tűnő új politikai alakultakkal - nagy spílerek, és azért nem hülyék. Nem hülyék, mert gőzerővel készülnek arra az eshetőségre - sőt, ezt készítik elő -, hogy majd ők játszhassák el a szimpatikus, kissé csúnyácska, de alapvetően jóindulatú pattanásos srác filmbéli szerepét, aki minden csajnál bepróbálkozik a házibuliban. Aztán a sorozatos visszautasítások után halk, szomorú zene kíséretében baktat haza koraeste a kertvárosi utcán - hogy folytassa a tanulást, hogy megmutassa: ő szorgalmas, becsületes.

Esetünkben a szimpatikus lúzer srác azonban valójában nem is szimpatikus. Ugyanis amellett, hogy Mesterházy hatalmas hanggal bejelenti a közös jelöltállítás szándékát, a szocialisták már régóta válogatják saját embereiket az új rendszer alapján felálló egyéni választókerületek élére. Érdekes, hogy ez is csak Schiffer Andrásnak tűnt fel. Az MSZP még augusztusban jelentette be, hogy 106 választókerületi felelőst nevez ki, mely folyamat az végéig fog befejeződni, s nagy valószínűséggel ezek a felelősök indulhatnak majd a választásokon egyéni jelöltekként. Magyarán arról van szó, hogy az MSZP - a maga szempontjából amúgy abszolút racionálisan - kész helyzet elé akarja állítani potenciális partnereit: srácok, nekem megvannak a jelöltjeim, megvan a pártszervezetem, megvan az infrastruktúrám - aki akar, felkerülhet még a "taktikázás nélkül" összeállított választási szövetség az országos listára, de én mondom meg ki és hova. A szakmai egyeztetésekről pedig annyit, hogy a szocialisták annyira nyitottak és készségesek, hogy már meg is nevezték szakpolitikai tárgyalódelegációik tagjait: gazdaságpolitikáról például Szekeres Imrével, költségvetésről Veres Jánossal, az állam szerepvállalásáról Kiss Péterrel, külpolitikáról pedig magával Kovács Lászlóval egyeztethetnek majd az "új Köztársaság" érdekében együttműködni óhajtó ellenzéki erők. 

Ja, ha így nem tetszik? Sorry, én megpróbáltam. És akkor újra elmondhatják büszkén azt, amit Horn Gyula is korábban -  hogy "egyébként a szocialista párt az egyetlen, amelynek nincs szövetségese [...] egyedül vagyunk, Tibor. Te, meg én meg a nézők".