Biztos egy kalap alá vehető a zsidók nem zsidóval, a feketék fehérrel való házasságának tiltása a melegházasság nemlétével? Az érintettek másképp gondolják. Sőt: ateisták, marxisták és melegek közt is vannak a melegházasság ellen küzdők. A párizsi tüntetéseken például a melegházasság ellen demonstrált Jean Marc homoszexuális polgármester, Xavier Bongibault ateista homoszexuális (a melegházasság-ellenes melegek egyik prominens hangja, balra a képen) és Jean-Dominique Bunel humanitáriusjogi szakértő, akit két nő nevelt fel, és állítása szerint szenved az apa hiányától. 

„Az emberiséggel egyidős nemi irányultság mindig velünk volt, és velünk is lesz. Természetes dolog, igen, és ugyanolyan evolúciója van, mint más, korábban szintén előbb törvényekkel tiltott, majd a „többség ízlésére” hivatkozva korlátozott folyamatoknak. 47 éve oldotta fel az amerikai Legfelsőbb Bíróság a vegyes házasságokra vonatkozó tiltást, és 2010-ben a házasságkötések legalább 15 százaléka vegyes házasság volt, több mint kétszer annyi, mint 1980-ban. Igen, meg is csókolják egymást ezek a fekete-fehér párok, nyilvánosan is. Magyarországon az 1941. évi XV. törvénycikk még tilalmazta a zsidó és nem zsidó házasságát – ma már csak a legbeborultabb szélsőjobboldaliak tartják számon, hogy szerintük ki zsidó, és kivel szabadna házasodnia, kit csókolhat meg nyilvánosan” – írja Ceglédi Zoltán a hvg.hu-n.

A Ceglédi által kritizált írás hangvétele valóban – hogy finoman fogalmazzak – erős volt. A HVG publicistája írásának többi állítására nem kívánok reagálni, ám a fent idézett bekezdésben jól hangzó, viszont hamis mítoszokat citál, nevezetesen: hogy a melegek „born that way”, és hogy ha egykoron tiltották a fajközi házasságot, akkor most ideje leállni a nemi identitáson alapuló „tiltással” (bár ez a „tiltás” rossz megfogalmazás, mivel csupán adminisztratív akadályokra utal, holott többről van szó).

Figyelemre méltónak tartom a melegházasság-pártiak azon törekvését, hogy a homoszexualitásról és a házasságról vallott klasszikus szemléletet az ellenkezőjére fordítsák. Eszerint a klasszikus alapállással ellentétben éppen hogy a házasság a társadalmilag és történelmileg fluid „műfaj”, míg a homoszexualitás a velünk élő, velünk született, mindig létezett, megmásíthatatlan beállítódás. Mondjuk ez elég érdekes azoktól, akik amúgy társadalmi nemekről és szabadon megválasztott nemi identitásról beszélnek. Az egész kérdéskörről itthon is a melegházasság franciaországi bevezetése kapcsán indult kisebb vita.

Born that way?

No de: anélkül, hogy azt állítanám, hogy a homoszexualitást úgymond teljesen szabadon választja a melegek többsége (bár vannak, akik divatból próbálják ki, de őket most hagyjuk), rá kell mutatnom: a tudomány jelen állása egyáltalán nem támasztja alá a „born that way” népszerű jelszavát. Sőt: éppen az ellenkezőjét látszik állítani (mindezt már megírta a Konzervatórium is, de ezek szerint kénytelenek vagyunk újra felhívni rá a figyelmet). Az előző húsz évben végzett ikervizsgálatok (nyolc, az USA-tól Ausztráliáig, Skandinávián át) például épp arra jutottak, egymástól függetlenül, hogy a homoszexualitásnak nincs genetikai oka. Még a 2002-es Bearman–Brueckner-kutatás is erre jutott, amit pedig melegpárti kutatók készítettek. (Röviden: ha a homoszexualitásnak genetikai oka van, akkor nem szabadna, hogy legyen rá példa, hogy egy ikerpár egyik tagja meleg, a másik nem. Ezzel szemben a legmagasabb ilyen arányt megállapító, 2000-res, ausztrál Bailey-kutatás is arra jutott: ha egy egypetéjű ikerpár egyik tagja homoszexuális, akkor férfiak esetében csak 11, nők esetében csak 14 százalék az esély rá, hogy a másik is az.)

Emellett rengeteg példát lehetne mondani rá, hogy a reparatív terápiának köszönhetően (amiről épp most jelentetett meg egy könyvet a Harmat kiadó) sokan újra heteroszexuálisok lettek azok közül, akik „unwanted same-sex attraction”-ben, azaz nem kívánt homoszexualitásban éltek. Hangsúlyozom: önként mentek terápiára, mindenféle kényszer nélkül, mert ők maguk nem voltak megelégedve homoszexualitásukkal. Nos, nekik a gender és a „válaszd meg a nemed” ideológiája alapján is joguk lenne mindehhez, az ilyen terápiát végző pszichiátereket azonban az LMBT-lobbi rendszerint megpróbálja ellehetetleníteni. Amúgy ha hihetünk egy bizonyos Dr. Neil Whiteheadnek, akkor a homoszexuálisok és biszexuálisok fele terápia nélkül is egyre inkább a heteroszexualitás felé orientálódik élete folyamán.

A mai, mainstream liberalizmus, miközben az egyéni szabadság bajnokának tartja magát, valamiért igyekszik mindenre genetikai okokat találni. Mint a Konzervatórium cikke is említette, már megtalálták az alkoholizmus és a játékszenvedély meg a pedofília génjét, most akkor ez felment a felelősség alól? Miközben az egyre nagyobb szabadságra törekszünk, ennek igazolására egyre inkább azt bizonygatjuk, hogy nem tehetünk semmiről, és mindenben determináltak vagyunk. Azaz: bye-bye, felelősség – és döntési szabadság. De ha számít is a genetika, pszichológia, akkor is egy vágy, attól még, hogy van, nem jó önmagában. Az erény és a jellem arról szól, hogy valamiként kontrollálni tudjuk vágyainkat (mindez tanulható), akár az alapvetően jóra irányuló vágyainkat is.

„Fajközi” házasság és melegházasság

De rátérve a fajközi házasság (interracial marriage) tiltásának párhuzamára, amelyet egyébként a TASZ blogja is felhozott már: ez a párhuzam hangzatos, ám téves. Egyrészt: a fajközi(pontosabban rasszközi) házasság tiltása újkori fejlemény. A melegházasságot senki nem „tiltotta be” korábban, hanem egyszerűen nem létezett. Nem kellett adminisztratíve betiltani. Annyira evidensnek vette mindenki a józan paraszti eszével, hogy házasság férfi és nő közt jön létre, hogy tiltani sem kellett, mert az ötlet fel sem merült.

Másrészt: valószínűleg maguk a zsidó vallás követői sem tartanák releváns párhuzamnak az 1941-es magyar törvényt. A zsidó vallás ugyanis pont ugyanúgy vélekedik a homoszexualitásról és a melegházasságról, mint a kereszténység: finoman szólva kritikusan. Elég csak a (volt) francia főrabbi álláspontjára utalni, aki részletesen kifejtette a francia vita kapcsán, hogy miért is ellenzi a melegházasságot (és ebből a szempontból lényegtelen, hogy plagizált-e). Most akkor ő egy platformra került a legbeborultabb szélsőjobbosokkal?

A zsidó, a keresztény és a muzulmán vallási ortodoxia egyenesen lehetetlennek tartja a melegek közti házasságot. Akkor is, ha az állam adminisztratíve-jogilag elismeri: ezt ezek a felfogások a házasság paródiájának tartják. 

Az „interracial marriage” megtiltói, legyen szó a feketék és fehérek közti házasságról Amerikában, vagy a zsidó-nem zsidó házasságról Németországban és Magyarországon, nem lehetetlennek tartották az ilyen házasságot, hanem nemkívánatosnak. Rosszul tették, nem lehet eléggé elítélni, de ez nem ugyanaz, mintha a dolog lehetetlen. Gyakran előfordult a századok folyamán, hogy különféle felekezetek sem örültek neki, ha tagjai más felekezetűvel keltek egybe. De az ilyen adminisztratív szokásjogi tiltások társadalmi-közösségi állapotunkra reagáltak, a melegházasságért való küzdelem azonban egy mélyebb, antropológiai valóságot tagad meg. A (klasszikus, tomista) természetjogi felfogás pedig mindenféle huszadik századi őrület előtt is úgy gondolta, hogy bármely (nem túl közeli rokon) nő és férfi közt létrejöhet házasság, függetlenül bőrszínétől, etnikumától, vallásától; de csak egy férfi és egy nő közt.

Annak meg aztán tényleg semmi köze ahhoz, hogy csak különneműek vagy azonos neműek is házasodhatnak-e, hogy mikor, melyik kultúrában a rokonság hanyadik fokáig tiltották a házasságot. Értem én, hogy ennek a hangoztatói (pl. a TASZ) ezzel is a házasság történeti relativitását szeretnék felmutatni, de ezzel végső soron, tulajdonképp azt állítják akarva-akaratlanul, hogy akár testvérek közt is lehetséges házasság (hiszen minden változó a relativitás felé mutat, tehát úgy értelmezzük, ahogy akarjuk). Pedig a rokonközi házasság tiltása (vagy lehetetlenségének felismerése) bizony a valóságra reflektál, hiába nem tudjuk pontosan meghatározni, csak nagyjából, hogy milyen fokú rokonok nem kelhetnek még egybe. Ajánlanám még esetleg annak hangoztatását, hogy történelmileg változott az is, hogy milyen rítusban adták össze a feleket; milyen kortól engedték házasodni az embereket, illetve hogy saját beleegyezésen vagy szülői választáson alapult a házasság, netalántán kellett hozzá tanú vagy nem; és persze a válás lehetősége, nehézsége is izé, történelmi változó.

Rokonsági fok, kor, nemzetiség, rassz, társadalmi státusz, stb - a házasság lehetőségét különféle korokban különféleképpen meghatározó változók különféle mélységben reagálnak emberi mivoltunkra. Egyes szempontok pusztán adminisztratív szinten; mások vallási szinten (rítus); társadalmi-közösségi szinten (tanúk); vagy biológiai-pszichológiai szinten, de úgy, hogy a határok nem egyértelműek (kor, rokonsági fok), de valahol a pozitív jog természetéből fakadóan határt kell húzni; az meg, hogy csak különneműek házasodhatnak, egy egyértelmű biológiai-pszichológiai, antropológiai határvonal felismerését mutatja. Az egyik szint történelmi változásai nem jelentik azt, hogy egy másik szintet is relativizálni lehet vele. Az, hogy csak különneműek házasodhatnak, az összes többi dimenziónál mélyebb kérdést érint, úgyhogy a többi dimenzió változásai nem relativizálják ezt a szintet, akár ideiglenes felbukkanások a történelemben (interracial marriage tiltása), akár egy felismert valóságra reagálnak nem pont ugyanolyan szabályozással (kor, rokonsági fok).

Az interracial marriage és a házasság különféle rokonsági fokig való tiltásának hangoztatói nem veszik észre, hogy lehet, hogy míg számos szempontból meghatározták a különféle kultúrák, hogy kiket engednek egybekelni, azonos neműeket soha nem adtak össze, s ez figyelemreméltó módon konstans időtől, tértől, kultúrától függetlenül. Ha mindezek a történelmileg valamelyest változó szempontok feljogosítanak minket az azonos neműek közti házasság bevezetésére, akkor ugyanilyen logikai alapon küzdhetnénk a testvérek vagy az özvegy szülők és gyermekei (fiú és anyja, lány és apja, de akár, ugye, lány és anyja, fiú és apja) közti házasságért is.

Polgárjogi mozgalom és melegjogi mozgalom

A melegházasság pártolóinak meggyőződése, hogy a különféle kisebbségek egyenlőségi törekvései lényegileg egy kalap alá vehetők, és csomagban kezelik őket, így ugyanolyanként beállítva a feketék polgárjogi küzdelmeit, a zsidó emancipációért küzdőket, a más nemzeti kisebbségek és a bevándorlók jogaiért dolgozók erőfeszítéseit és az LMBT-mozgalmat. Ez a csomag-szemlélet azonban téves. A nemzetiségi, vallási és életmód-kisebbségek törekvései nem vehetők egy kalap alá. (Kétségtelen, minden meleget meg kell illetnie és megilleti minden jog, ami másokat; például a különneművel kötött házasság joga; ám a melegházasság antropológiai abszurdum, így nem emberi jogok, nem demokrácia, nem konvenció, konszenzus, többségi akarat vagy kisebbségvédelem kérdése.)

A zsidó vallás melegházasság-ügyi álláspontjáról már volt szó. Ám az amerikai feketék sem vélekednek egyöntetűen úgy, hogy a polgárjogi küzdelemhez lehetne hasonlítani a melegjogi mozgalmat. A Zogby Analytics február 14-20 között kérdezett meg 1002 afroamerikait arról, hogy miként vélekednek a homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek, biszexuálisok jogairól. A válaszolók 55 százaléka utasította el, hogy az „LMBT-jogokért” való küzdelmet az amerikai feketék polgárjogi mozgalmának küzdelmével hasonlítsák össze, s ezt csak 28 tartotta összehasonlíthatónak a Martin Luther King nevével fémjelzett harccal. Puff neki.

Emellett a bevándorló vagy már Európában született muzulmánok sem támogatják a melegházasságot. Vallásos zsidók, muzulmánok és keresztények függetlenül attól, hogy kisebbséget vagy többséget alkotnak, egységesen ellenzik a melegházasságot. Mit kezd a minden, egyébként sui generis, különféle kisebbségek jogaiért küzdő emberijogász az ilyen esetekkel, amikor a különféle kisebbségek vannak „egymás ellen”? Emberijogi szempontból az ilyen vélemények intorelánsnak minősülnek, így pedig akár az intoleráns francia szélsőjobb vagy a német nácik is (védendő) kisebbségekként lehetnének felfoghatóak.

A további, érzelmi manipuláción alapuló, indulati eredetű beszólásokra (ne akard megmondani hogy ki házasodjon; miért lesz jobb a heteróknak, ha a melegek nem házasodhatnak; a melegeknek is joguk van a boldogsághoz; stb) a Mandinerre írt cikkem, illetve a Konzervatóriumnak a francia melegházassági törvénykezés kapcsán a témában írt két posztja (itt és itt) adja meg a válaszokat.

(A szerző nem tagja egy pártnak vagy ifjúsági egyesületének, így az IKSZ-nek sem.)