Amikor múlt pénteken a tárgyalások megszakadtak, Mesterházy szerint Bajnai éppen további hét befutó balos körzetet igényelt. Nem véletlenül, ugyanis hiába kapja meg az Együtt az egyéni kerületek egyharmadát, ha azok többségében totál esélytelen. Az asztalborítás tektonikus okait vizsgáltuk.

Körmend, Sárvár, Barcs, Kecskemét, Baja, Mohács, Debrecen, Keszthely, Pápa. Ezek a városok nem a Játék Határok Nélkül magyar győztesei, hanem azok a települések, amelyek a 2010-es tíz legjobb fideszes eredményt hozó választókerületből kilencnek a központjai. Ezen kívül az is közös ezekben a kerületekben, hogy Bajnai hétfői pálfordulása után balos összeborulás esetén mindegyikben az Együtt-PM jelöltje próbálkozhat. Debrecen, Nyírbátor, Vásárosnamény, Körmend, Kecskemét – a tíz 2010-es leggyengébb szocialista EVK-ból ötben indulhatna az Együtt-PM jelöltje.

Első blikkre láthatjuk tehát, hogy jóllehet Mesterházy pénteki bevallása szerint – melyet az Együtt azóta sem cáfolt – 35 választókerületet a 106 balos indulási lehetőségből Bajnaiék kapnának, a választókerületek elemzésének második-harmadik szintjén azonban már felborulnak az erőviszonyok. Nehezen vitatható, hogy az elmúlt hetekben zajlott tárgyalások igazi tétje az volt, hogy hány darab esélyes helyet kaphat a „korszakváltók” csapata. Mesterházy egy 40 választókerületet tartalmazó csomaggal állt elő, amiből tehát 35-öt kaphattak volna meg az Együttesek. A csomag átvilágítása után, Szigetvári Viktor 2012-es választókerületi elemzésének egyik besorolása alapján (mely a 2006-os szocialista eredményeken alapul, lásd az írás 29. oldalát), 4 biztos baloldali és 8 balra billenő kerületet találtunk, miközben Szigetvári országosan 33 biztos baloldali és 15 balra billenő kerületet számolt. Ha a két kategóriát összesítjük, jól látható, hogy 12 valamennyire esélyes kerületet kaptak Bajnaiék a 48 valamennyire esélyes kerületből. Tehát ami a felszínen egyharmad-kétharmad, az valójában egynegyed-háromnegyed.

Szintén sokatmondó adat, ha a 2010-es választási eredmények alapján vizsgáljuk a 40 darabos átadandó körzetcsomagot. Azt láthatjuk, hogy miközben a Fidesz egyéni jelöltjei 2010-ben átlagban 33 százalékkal előzték meg a szocialista jelölteket, addig ezekben a kerületekben 37 százalék volt a különbség. Továbbá, a Fidesz 2010-ben országosan 24 százalékkal előzte meg az MSZP, az LMP és az MDF – a játék kedvéért ezúttal egybeszámolt – eredményét, az MSZP által átpasszolni szándékozott körzetekben azonban ebben a képzett kategóriában 30 százalék volt a különbség.

Bajnaiék ugyan eleve azzal az igénnyel indultak, hogy a billegő, szoros kerületek jobboldali jelöltjeit is megszólítanák, ennek sikertelenségével és a mostani kerületbeosztással azonban egy baloldali kudarc fő vesztesei lehetnek. Számításaink szerint a Tárki 2013 júliusi adatai alapján egy most vasárnapi választáson a Fidesz 118, az Együtt 16-20, az MSZP 44-48, a Jobbik pedig 17 mandátumot szerezne abban az esetben, ha a két balos formáció egyharmad-kétharmad arányban osztaná el a listás helyeket. Ráadásul úgy tűnik, hogy a kockázatokat sem egyenlően viselnék a felek, egy baloldali erősödés nem járna az Együtt-mandátumok arányos növekedésével. Ráadásul szocialista források szerint az MSZP csak a listás helyek egyötödét adná át, ebben az esetben Bajnaiéknak egy most vasárnapi voksoláson legfeljebb csak 11-15 mandátum jutna.

Továbbra is kérdés azonban – a fő kérdésen, a miniszterelnök-jelölt személyén kívül – a 2 százalék körül mért DK, a nullaszázalékos Liberálisok és a nullaszázalékos MSZDP (Schmuck) bevonása. Nem világos, hogy a számukra biztosítandó legalább 7-8 mandátumról az MSZP-nek vagy az Együtt-PM-nek kellene-e lemondani. Az azonban biztos, hogy Mesterházy pénteken olyan hangnemet ütött meg  az Együtt amatőr jelöltállítási húzásaival kapcsolatban, ami az egyik tárgyalófélnek mindenképpen gáz. Ha a Népszabadság hétfői siratóasszony-oldalait nézzük, akkor leginkább mindkettőnek.