„Azt akarom, hogy az időm lejártával senki ne tudja megváltoztatni az irányt. Bár a mozgást még feltarthatják, de ez nem számít. A lényeg az, hogy jó irányba menjen.” (Helmut Kohl, 1988)

„Azon szoktam gondolkodni, hogy az, amit ugyanígy csinálnék, ugyanis a kormányzás egyik legfontosabb mércéje, hogy legyen határozott iránya” – mondta nemrégiben a kormányfő az Info Rádió Aréna című műsorában. A kormányzás kapcsán két könnyű dolog biztosan van: az egyik a kívülről, politikai felelősségvállalás nélkül való belebeszélés. A másik az, ha az ember úgy kormányoz, hogy kívülről megmondják neki, mit kell csinálnia. Ellentétben Bajnai Gordonnal én most csak az elsőre tennék kísérletet.

Éles váltás. A minőségi, mérsékelt, igényes és ráadásul sikeres rádióadók Magyarországon elég ritkák – a csak Budapesten és annak tág agglomerációjában fogható Info Rádió azonban ilyen. Lassú aprómunkával találta meg nagyjából 100 ezer fős célközönségét. Nagy kérdés, hogy amennyiben ennek az alapvetően hírrádiónak zenét is kellene sugároznia, meg tudna-e állni továbbra is a lábán. Az Info egy sikeres, gondolkodó, szorgalmas és közösségben gondolkodó Magyarország előfutára – éppen ugyanerre mutathat a kormányzás iránya. Ez a rádió természetesen nem a kormányzás iránya miatt lehet veszélyben, hanem a kockázatok és káros mellékhatások miatt. Nem az a baj, ha az állam (vagy annak egy szerve) egy kereskedelmi rádiótól megkéri frekvenciája korrekt árát, hanem az, hogy ha mesterségesen és feleslegesen a zeneszolgáltatás felé akarja terelni (Klubrádió-rajongók helyettesítsék be ide a balliberális – és a külföldi híradások ellenére nem független – az előző ciklusok alatt érdekes módon sok vidéki körzetet is megszerző kedvencüket. Igen, ott is gáz volt a zenei minimum előírása.)

Az elmúlt két évben roppantul gyors törvényalkotó munka zajlott. Amennyiben a parlament a következő két évben csak ennek hibáit korrigálná, már akkor is elég nagy munkát végezne. Ez csak a konszolidációs időszak minimuma lehet. Rengeteg hiba történt, de a lényeg, az irány jó volt – ennek nem volt nagy titka, igazából már az is jónak minősült, hogy a magyar kormány néhány fontos ügyet eldöntött és következetesen kiállt ezek mellett. Döntött az egykulcsos adó – ezzel a gazdaság fehérítése – mellett, és a bevezetés anomáliái ellenére is kiállt mellette. Eltolta az adóterhelést a munka helyett a fogyasztás irányába. Határozott lépéseket tett a kiadási oldalon történő spórolás mellett, de e területen bőven van még teendője (lásd például BKV, MÁV, E-útdíj, bürokráciacsökkentés, söralátét és társai). 3 százalék alá vitte és ott is tartja az államháztartás hiányát, csökkentette az államadósságot. Segített a devizahiteles családok meghatározó részének és jó irányba indította a katasztrofális demográfiai folyamatokat. Megalkotta a magyar történelem első, legitim módon és szabadon választott parlament által elfogadott alaptörvényét. Megállította a szélsőségesek eszkalálódását. Világgazdasági válság idején növelte a foglalkoztatást. Állampolgárságot adott a határon túli nemzettársainknak.

Mindez azonban – a jóléti rendszerváltás fenntarthatatlan hazugsága és a gyurcsányi „reformkormányzás”, továbbá az egyéves, „ügyvezető”, önálló gondolatok nélkül működő Bajnai-kormány teljesítményeivel való éles kontraszt ellenére is – kevés. Érdemes lenne végiggondolni, hogy mi nem sikerült az elmúlt két évben. Mit lehet még javítani a hátralévő két évben javítani, a konszolidáció mellett hol jöhet szóba a korrekció. Az új rendszereknek az oktatástól az egészségügyig jól-rosszul, de működniük kell. Most, a nagy vonalakban megrajzolt kép után jöhet szorgos és nagyvonalú aprómunka.

Ennek a kormánynak a sorsa, újraválasztása kivételes döntés eredménye lehet. Ha győz, az a 2010-nél is nagyobb paradigmaváltás és tartós mérce, egy jó irány tartása melletti polgári kiállás, az elmaradt 2002-es folytatás bepótlása lehet. Ez a kormány nem fog tudni pénzt osztani a választás előtt. Nem fog tudni nagy ígéreteket tenni. A mindennapokban kell nyernie, a mindennapokban kell éreztetnie, hogy előbb-utóbb odaér a keze, és rendet próbál tenni az évtizedes káoszban. Addig is: minden rossz, felesleges döntés, minden zavaró ügy a káoszt fokozza és elveszi az időt a fontos ügyektől. Kár lenne értü(n)k. A rádióért is.