A legfrissebb hírek alapján a fiatal pálykezdők munkavállalását a kormány külön kedvezményekkel segítené. Szerintem az intézkedés alkalmas a munkanélküli pályakezdőkkel kapcsolatos lesújtó statisztikák javítására. Ennek bizonyítéka a személyes tapasztalatom. 

Ülök szemben a pályakezdővel, és kérdezek. A kérdéseimmel nem is annyira őt tesztelem, hanem inkább magamat próbálom meggyőzni róla, hogy érdemes alkalmaznom. Nézem az önéletrajzát: kiváló diploma, TDK, nyelvvizsga, szakkollégium, csak éppen semmi munkatapasztalat. Amikor majd munkát adok neki, vajon tényleg elvégzi? Tudja vajon, hogy mit jelent, hogy minden reggel 8-kor ott kell ülnie az asztalánál, munkára alkalmas állapotban?

Foglalja össze röviden a munkatapasztalatát! Ja igen, elfelejtettem, az nincs. Gyorsan keresek más kapaszkodót, és megkérem, részletezzen legalább egy elvégzett, összetett iskolai feladatot. Kutatott, elemzett, könyvtárazott, utánajárt, és mindezt igyekszik úgy megvilágítani, hogy az számomra is komolynak tűnjön. Végül én is elhiszem, hogy találkozott már komplex, kreatív megoldásokat is igénylő kihívással, ami tovább növeli gyötrelmeimet: nálam kezdetben csak monoton adminisztráció lesz a feladata, és érdekesebb munkát majd akkor kap, ha bizonyította a szakma és a cég iránti alázatát. Ehhez megfelelő a hozzáállása? Vívódom.

Általában megkérem a velem szemben ülő pályázót, hogy adja meg a korábbi főnökeinek az elérhetőségét, akik értékes információkkal szolgálhatnak számos kérdésben. Pályakezdő esetében ezt a lehetőséget sem tudom kihasználni, ami rátesz egy lapáttal a kockázatomra. Persze ha valakinek már pályája elején értékelhető szakmai gyakorlata van, vagy legalább egy elismert diákszervezetben részt vett, az sokat segít a döntésemben, de a nagy többségre azért ez nem jellemző. Egyáltalán, volt már valaha olyan helyzetben, hogy anyuci-apuci nélkül kellett megállnia a lábán?

Közben eszembe jut egy pár évvel ezelőtti példa: felvettem egy pályakezdőt, aki rövid idő alatt részlege legjobbja lett, és ma is itt van a cégnél. Tudtam ezt róla akkor, amikor először találkoztam vele az interjún? Dehogy, kockáztattam. De akkor megtehettem, mert jól ment. Ma válság van, és ez erősen rontja a kockázatvállalási kedvemet.

Mindeközben olvasom, hogy a kormány szeretné, ha a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség csökkenne. Rendben, én is szeretném, de ne akarja senki, hogy ingyen vállaljak kockázatot – az ilyen jellegű kényszer (mint a kényszerek általában) kissé szocialista. Ahogy tovább olvasom a cikket, látom, hogy néhány képviselőnek eszébe jutott a járulékcsökkentés, ha 25 éven alulit alkalmazok. Ennek nagyon itt volt már az ideje!

Felveszem a telefont, és behívom a pályakezdőnket második körre.