Végre egy határon túli magyarok választójogáról szóló hír , mely tetszik a magyar baloldalnak. Kitörő öröm fogadta a balliberális ellenzék másfél éve sajtószabadság hiányában író sajtójában az RMDSZ egy helyi vezetőjének ötletét – melyet pártja részéről eddig nem kísért vastaps – miszerint az erdélyi magyarság vezető politikai ereje akár el is indulhatna a külhoni magyarság képviseletében a 2014-es választásokon.

Tekintsünk el most attól, hogy elképzeljük, ahogy a mindig feddhetetlen Borbély László  elveszett bukaresti bársonyszéke helyett egy budapesti ülőalkalmatosság után kajtat, inkább nézzük meg, mennyi valóságalapja lehet a mindig kompetens VéleményVezér és egy korábbi kormány minisztériumait , a korábbi ellenzék egyik pártját, a korábbi kormánypárt egyik fokozatosan belső ellenzékbe, illetve egy másik, börtönbe vonuló polgármesterét valamint az NBH-t egyetlen ciklus alatt kiszolgálni képes Political Capital (PC) témába vágó elemzéseinek.
A VV – már megszokott módon, egy kocsmai típusú találkozás alaposságával érkező – gyorscsapásának lényege a következő mondat: „Emiatt pedig könnyen előfordulhat, hogy egy, az RMDSZ által alapított vagy támogatott magyarországi határon túli párt százezres támogatottságot szerez 2014-ben.” Tény, hogy a DK-rajongókkal első pillantásra – esetleg csak véletlenül – nagyfokú egybeesést mutató rajongótáború (nemrég Dessewffy Tibor által is megdicsért, európai és bokrosi értelemben vett konzervatív blog nem állította, hogy mindez egy választáson és szavazatok formájában következhet be, de éljünk a gyanúperrel, hogy erre gondolhattak „támogatottságszerzés” címén. Kérdés azonban, hogy számoltak-e egy nem elhanyagolható ténnyel: a választásokon való indulás nem úgy megy, hogy bejelentkezünk az Indexnél, és onnantól pörög a sztori, hanem a hatályos szabályozás szerint egyéni jelölteket kell állítani legalább huszonhét egyéni választókerületben (tehát ajánlószelvényeket gyűjteni az ország különböző részein), méghozzá önállóan. Már az infrastruktúra kiépítése kapcsán olyan kampányköltségek vannak, melyek talán még a fő anyagi támogatókat is elgondolkodtatnák. A „könnyen előfordulhat” és a „százezres támogatottság” könnyelműen előforduló megfogalmazásnak tűnnek. Viszont kétségtelenül hangzatosak.
A PC egyenesen „gyorsjelentést” szentelt a témának. A mindig is határozott értékrendű és profilú agytröszt idővel ugyan elkeni egy kicsit korábbi erős megállapítását, de mégiscsak így indít: >>Ha a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) valóban egy Magyarországon bejegyzett, a külhoni magyarok érdekeit képviselő pártszövetség alapításába fogna, az "keresztülhúzhatja a Fidesz számításait", a szervezet jó eséllyel pályázna az ötszázalékos küszöb átlépésére.<<
Tegyük fel, hogy elmegy szavazni a belföldi lakóhellyel rendelkező állampolgárok ötvenöt százaléka (kb. 4,4 millió választó) és félmillió határon túli is voksol (utóbbi erősen túlzó tipp, de adjunk egy esélyt a PC túlzásának). Ebben az esetben a 4,9 millió listás voks öt százaléka 245 000 szavazat, ezt kellene elérni az RMDSZ-nek.  Elsődleges (és szinte kizárólagos) célcsoportjuk a határon túli szavazók lehetnének – akiknek éppen a Fidesz-KDNP kormánya tette lehetővé a választásokon való részvételt. Körükben nagyjából ötven százalékos támogatottságot felmutatva a választási küszöb megugrása akár el is képzelhető, de azért ez a jó esélytől elég távol van. Ráadásul mivel nemcsak az erdélyi, hanem a délvidéki, kárpátaljai, a felvidéki, de akár az ausztráliai és az amerikai magyar állampolgárokat is meg kellene szólítaniuk, ennek megfelelő erejű és anyagi igényű kampányt kellene produkálniuk.  2007-ben, mikor az RMDSZ-nek utoljára kellett Orbán Viktor személyes kampányjelenlétével támogatott jelölttel versenyeznie (hazai pályán), negyven százalék feletti székelyföldi részvétel mellett is csak 283 000 voksot szerzett országosan - nagyjából egymillió választásra jogosult erdélyi magyar potenciális választói köréből…  
A PC számára a HVG-ben megjelent cikkeikhez fűzött megjegyzések és honlapjuk bevallása alapján a Bajnai Gordon tengerentúli partnereit is támogató amerikai pénzember teremt hátteret színvonalas választási elemzéseik elkészítéséhez (közben az előszeretettel oligarcházó MaNcs mögött is megjelent az egyes ellenzéki mozgalmakat is finanszírozó vállalkozói kör ). A 2006 és 2010 között az Olajfa árnyékát már produkáló, angol nyelvű elemzéseiben az MSZP-LMP-DK mesterhármast nemes egyszerűséggel együtt feltüntető intézet könnyen nyitott – ezúttal az RMDSZ felé. A tulipán terén már van rutinjuk, csak nehogy a végén Markó Bélának is Hajdú Péternél kelljen majd táncolnia a bejutásért.

   
Összeesküvés-elméleteket azért így sem gyártanánk. Ez úgyis a PC kategorikus kijelentéseket kedvelő („Senki sem akarta, hogy mindent, amit az elődöktől örököltek, felszántsanak és behintsenek sóval. A hazai közönségben erős a stabilitásigény, a biztonságvágy. És a közjogi konzervativizmus is. Új alkotmányra például senki se vágyott.” Krekó Péter, 168Óra, 2012.06.21.), holmi racionális empíriával igény szerint bíbelődő elemzőjének nemzetközi szakterülete.