Néha úgy érzem Kertész Ákos mondatai miatt egy szóért is kár, azonban ha hasonló stílusú megjegyzések hangzanak el jobbról/szélsőjobbról arra azért illik reagálni. Főként ha azok nagy sületlenségek. 

A gyakran sértő baloldali Magyarország-kritikák után hónapjainkban megjelent ugyanez a jobboldalon is. Ezek szerint ma Magyarország a magyartalan magyarok lakta hely, mi a fogyasztói társadalomba züllött eurokraták vagyunk. Ezzel szemben van a külhon. Ami Kertész Ákosnak Amerika, az itt Erdély. Természetesen ez az Erdély is ugyanolyan eltúlzott vonásokkal rendelkezik, mint Kertész Ákos Amerikája, és a többi állítás is ugyanúgy eltúlzott, sőt, hazug.

Ebben a viszonyulásban azonban a kritika romboló erején túl az Erdélyhez való viszony különösen veszélyes. Az a megkülönböztetés, hogy ezek a gondolkodók Erdélyből hozzánk képest egy „bezzeg-Erdélyt” csinálnak. Idealizálják azt, ami pedig hús-vér valóság, és ráadásul mára végre közel került hozzánk. Az Unió hozta majdnem-egyesülés után mégis szakadékot húznak a két terület közé, az Anyaország és az elszakított részek közé. Soha nem voltunk olyan közel egymáshoz a második világháború óta, mint ma az Unióban, ráadásul úgy, hogy sehol semmilyen mészárlás, lázadás, zsarolás vagy elnyomás nem történt emiatt. Külhoni testvéreink és mi békében közeledhettünk egymáshoz, és most végre megadatott mindaz, amivel újra valóságos egységként élhetjük meg eddig is meglévő lelki egységünket.

Ezzel szemben jön a jobboldali vélemény. Először is, terhes nyűgként vagy már inkább alattomos ellenségként tekint az Unióra, arra a szervezetre, aminek ezt az előrelépést köszönhetjük. Másodszor, az anyaországiakkal lelkében nem hajlandó egyesíteni a Felvidék, Délvidék és első sorban Erdély magyar lakosságát, hanem újra és újra különállóságunkat hangsúlyozza. Sőt, mindent elkövet annak érdekében, hogy ez a fertő anyaország ne kezelje magát egynek Erdéllyel. Jogilag nem is kezelheti, de lelkében igen, és azért kicsit jogilag is, ha a kettős állampolgárságra és egyéb pozitív kezdeményezésekre és konkrét lépésekre gondolunk (és természetesen nem a területre, hanem a magyar nemzetiségű lakosokra).

Felháborítónak tartom azt az érvelést, hogy mi, anyaországiak, csak megrontanánk saját nemzettársainkat. Pedig ezt állítják. Sajnos sokan. És éppen azok állítják ezt, akik nemzeti elköteleződésükkel nagyon sokat tehetnének a határokon is átívelő nemzeti egységünk megszilárdulásáért. Ehelyett ásót és csákányt vesznek a kezükbe, és demoralizálják azokat, akik építik ezt az országot.

„A legszívesebben vissza se jönnék.... annyira utálom ezt a nyomorult, buta országot.” Ez az idézet nem egy kocsma-beszélgetésen hangzott el. A facebook-on volt olvasható egy jobboldali napilap ismert újságírójától. Nyomorult, buta ország? Miért volna különb ez az állítás, mint a moslékzabálás vagy az alattvalói ösztön? Miért sértene ez engem kevésbé, mintha baloldalról jönne, sőt, talán jobban is sért éppen azért, mert jobboldalról jön. Azért mert valaki jobboldali, nincs külön joga a romboló kritikára. A józan ész pedig a jobboldaliaktól is megkövetelt erény.

Semmi nem jogosít fel arra minket, hogy indulataink miatt elragadtassuk magunkat, és arra sem, hogy különbnek higgyük magunkat honfitársainknál. Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, el ne essen. (Máshol pedig: ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok nehogy felfaljátok egymást!) Nem szeretném úgy élni az életem, hogy mentegetőznöm kelljen, miért szeretem ezt az országot. Eddig ezt a meggyőződésemet csak a baloldali társaságokban kellett magyaráznom – ez is fárasztó volt -, most már egyes jobboldali társaságokban is. Szomorú. Szomorú jelenség, de sokat elmond országunk közösségének jelenlegi állapotáról. Egyben arra is bátoríthat minket, hogy nyíltan, bátran és egyértelműen kiálljunk Magyarország értéke és jóravalósága mellett. Fellengzős kritikákra és költői önostorozásra semmi szükség nincs, eddig sem vezettek sehová. Szükség van viszont az önbizalomra, az önmagunkba vetett hitre és az egészséges önszeretetre. Egyedül ez az, ami előre lendíthet minket, és biztosíthatja nemzeti létünket Európában a Kárpát-medencében.