Az utóbbi időben egyre inkább felerősödtek a magyar politikai közbeszédben azok a frázisok, amik korábban is kétségtelenül megjelentek már, de nagyon messze álltak attól, hogy egy mérvadó véleményformáló is nyíltan kimondja. Ez nem mond mást, minthogy azért kell egyik vagy másik politikai oldalt támogatni, mert lehet, hogy nem tökéletes, de az ellenpólus az maga az ördög.

„Mert igenis van lényegi különbség a mostani 2 év, és az azt megelőző 8 között. Aki ezt nem ismeri el, az nem igazságos.” (Bajnai Gordon)

„A Fidesz országlásának módszerei és következményei nyomán az ’egyik kutya, másik eb’ típusú vélekedések elvesztették értelmüket.” (Lakner Zoltán)

Az utóbbi időben egyre inkább felerősödtek a magyar politikai közbeszédben azok a frázisok, amik korábban is kétségtelenül megjelentek már, de nagyon messze álltak attól, hogy egy mérvadó véleményformáló is nyíltan kimondja. Ez nem mond mást, minthogy azért kell egyik vagy másik politikai oldalt támogatni, mert lehet, hogy nem tökéletes, de az ellenpólus az maga az ördög.

Ez a negatív kép rajzolódott ki 2002-ben a baloldalon Orbán Viktorról, s ez erősödött fel még inkább Gyurcsány Ferenc színre lépésével. Innentől perszonalizálódott a magyar politika a két vezető személyiségére kihegyezve korábban soha nem látott mértékben. Ezek a mondatok a mai baloldalon egyre nagyobb hangsúllyal jelennek meg, de a gondolat ott van a jobboldali értelmiség köreiben is.

Alapvetően három nagyon súlyos probléma van ezzel a gondolatmenettel:

1. Legitimál bármit, amit a választási győzelem érdekében teszünk. A leglátványosabb példáért nem is kell messzire mennünk, hiszen a 2006-os kampány egyértelműen erről szólt. A Gyurcsány-kormány adatokat titkolt el, megtévesztett, s lehazugozta azt, aki felhívta a figyelmet a visszáságokra. A helyzet sajátossága, hogy ugyanez a minden lépést legitimáló logika buktatta meg a miniszterelnököt 2009-ben, hiszen saját pártja túlságosan félt a korai összeomlástól. Ekkor következett be A Szakértő Első Eljövetele.

2. Lehetetlenné teszi a választói közép megnyerését, csak a saját tábor félelemben tartására (és aktivizálására) jó. Ez a mai nagyon magas választói inaktivitás mellett egy lefelé tartó spirálhoz vezet. Catch-22.

3. Hiányzik a közös, pozitív vízió, ami hosszú távú stabilitást tudna teremteni. Ilyenekben amúgy is szűkölködik a magyar társadalom, de ez különösen érezhető napjainkban. Hol van már a polgári Magyarország vagy a jóléti rendszerváltás? Ezek az – egyébként a másik oldal által vitatott - üzenetek azért mégiscsak valamiféle pozitív tartalommal bírtak a választók széles körében. Ma a Fidesz és főleg Orbán Viktor részéről hangsúlyos a ’nemzeti érdek’, mint üzenet, azonban az ellenzék részéről csak tartalmatlan szlogenekre futotta eddig. Jövőbeni sikerességük elképzelhetetlen egy pozitív kép megfogalmazása és hiteles bemutatása nélkül.

Nem tudom, ez csak a magyar politikát jellemezné? Valószínűleg egy általános válságjelenséggel van dolgunk, ami az egész világban érezteti a hatását. Ugyanezen fanyalgott az amerikai közvélemény jelentős része Obama és Romney kapcsán, csak a kisebbik rosszat lehetett választani. Egy ilyen gazdasági helyzetben, amikor a mindennapi megélhetés egyre nehezebb mindenkinek, bajos olyan ideát találni, amiben tényleg lehet hinni és bízni.

Írta: Veisz Márton