Magyarország minden környeő országgal, így Szlovákiával is jószomszédi viszonyra törekszik, partneri együttműködésben érdekelt. A múlt meghamisítását, a magyar történelem és kultúra nagyjainak „szlovákosítását” azonban nem kell szó nélkül hagynunk, főleg, hogy ez a gyakorlat már a józanul gondolkodó szlovák értelmiségiek körében is kiveri a biztosítékot.

Tavaly októberben Orbán Viktor Miniszterelnök szlovák kollégájával, Robert Ficoval közösen adta át a Pilisi Szlovákok Központját Pilisszentkereszten - szlovákul Mlynky -, Magyarország egyetlen olyan településén, ahol a lakosság többsége szlováknak vallja magát. A magyar kormányfő a megnyitón elmondta: „a magyar kormány arra törekszik, hogy a szlovák kisebbség otthon érezhesse magát Magyarországon, és azt szeretné, ha a szlovákiai magyar kisebbség is otthon érezné magát Szlovákiában.”

A magyarországi szlovákokat, csakúgy, mint a hazánkban élő többi nemzetiséget, a magyarok tisztelik, becsülik, és segítik őket saját kultúrájuk ápolásában, anyanyelvük megőrzésében. Az alaptörvény is rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Joguk van önazonosságuk szabad vállalásához és megőrzéséhez, az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. Azt gondolom, hogy ez így helyes, így normális.
Szlovákiában azonban korántsem ilyen rózsás a helyzet. Annak nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani, hogy néhány idióta fegyverrel küzd Felvidéken a szlovák nyelv kizárólagos használatáért, hiszen idióták sajnos nálunk is akadnak. Az már sokkal súlyosabb probléma, hogy a fiatal, idén húsz éves állam tudósainak, történészeinek, közíróinak egy része minden olyan történelmi személyiségről, aki Felvidéken született, megpróbálja bebizonyítani, hogy szlovák, vagy legalábbis szlovák származású volt. Ily módon „bővítik” a szlovák történelmet (amit a közismert vicc szerint egy sms-ben is össze lehet foglalni…).

Jó példa erre a gyakorlatra a „Szlovákia hadtörténete” című könyv. Sokatmondó, hogy a 2007-ben szlovák, két évvel később pedig angol nyelven is megjelent kiadvány 202 oldalából 16 foglalkozik Szlovákiával, mint önálló állammal. A szerzők a magyar államalapításról ezt írták: „Szlovákiának azonban a legfejlettebb, délnyugati része közvetlenül határos volt a most születő Magyarországgal. Ezért amikor létrejött Szlovákia integrációja Magyarországgal, a földrajzi tényezők igen fontosnak bizonyultak.”

A könyvben Szondy György helyett George Sucha-Szondy, Benyovszky Móric helyett Maurice Benovsky szerepel. Hadik András állítólagos szlovák származásának pedig külön keretes írást szenteltek a szerzők.
A Szlovákiában zajló történelemhamisítási folyamat aktuális állásáról egy meglepően korrekt írás jelent meg a Népszabadság február 6-i számában. A túláradó nacionalizmussal, sovinizmussal még véletlenül sem vádolható újság „Gyártják a nemzeti hősöket” című cikke beszámol arról az esetről, ami 2013 januárjában a görög fővárosban történt.  Az athéni szlovák nagykövetség rendezvényén, amelyet Szlovákia megalakulásának 20. évfordulója alkalmából szerveztek, állítólag az hangzott el, hogy Bartók Béla egy szlovák népzenekutató volt, Liszt Ferencnek pedig feltételezhetően szlovák ősei is voltak. Az ügy hátterét boncolgató újságcikkből többek között az is kiderül, hogy a szlovák történelemkönyvekben és más kiadványokban Frano Rákóciról, Bercéniről, Batániról lehet olvasni II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós és Batthyány Lajos helyett.

Azonban nem minden szlovák gondolja azt, hogy a magyar történelem meghamisítása és ellopása helyes és követendő gyakorlat. Michal Hvorecky szlovák író a blogjában így írt erről: „Azt állítani, hogy Liszt szlovák származású, éppen olyan értelmetlenség, mint azt bizonygatni, hogy a nagymorva birodalmat az ószlovákok alapították. Ez a tények ízléstelen meghamisítása és öncsalás. Nem értem a kis nemzetek komplexusait, amelyek folyamatosan szükségét érzik bizonygatni, hogy többek annál, mint valójában. Ahelyett, hogy örülnének mindannak, ami földrajzi fekvésükből és egyéb lehetőségeikből adódik”.

Michal Hvorecky álláspontja tiszteletet érdemel, és csak remélni lehet, hogy idővel egyre többen vélekednek majd úgy, ahogy ő.

A szlovák hatóságok folyamatosan vegzálják a felvidéki magyarokat, amiért vállalják magyarságukat és szlovák állampolgárságuk mellé felvették a magyar állampolgárságot is. Hasznosabb lenne, ha inkább tanulmányoznák a Tízparancsolat alaptörvényeit, amelyek közül a hetediket (ne lopj), a nyolcadikat (ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy), és a tízediket (mások tulajdonát ne kívánd) ajánlom a történelemhamisítást végző és helyeslő északi szomszédaink figyelmébe. Mennyivel jobb lenne, ha energiáikat inkább a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére, a gazdasági, kulturális és tudományos együttműködés előmozdítására fordítanák. Gondoljanak arra, mit mondott „Komárno” szülöttje, Dezso Kráľ: „Idegen tollakkal csak ékeskedni lehet, repülni nem.”
Az idézet Király Dezső magyar színésztől származik, aki a felvidéki Komáromban született

Képaláírás: a kassai Szent Erzsébet dóm egyik ablaka a magyar címerrel, Szent Erzsébettel, Szent Ferenccel