Erkölcsi győzelem

simson_chart.jpeg„Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?
Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni
kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá
az első követ, aki bűntelen közületek!” (János szerinti Evangélium 8, 5-7)

Az erkölcsökről könnyű beszélni, hiszen nap mint nap találkozunk olyan kérdésekkel, hogyan cselekszünk helyesen. Adjunk, vagy ne adjunk, kérjünk, vagy ne kérjünk, mondjuk, vagy ne mondjuk, tegyük, vagy ne tegyük. Bár a kérdés bonyolultságát valóban a bőrünkön érezzük, mégis az erkölcsökről, az etikáról kialakult kép igen leegyszerűsítő a köztudatban. Ennek eklatáns példája a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete által felvetett javaslat, mi szerint csak „szentéletű” tanárok oktathassanak erkölcstant. Még csak nem is erkölcsösséget, ismétlem erkölcstant.

Az egész elgondolás mögött meghúzódni látszik a képzet, mi szerint erkölcsi igazságnak vélt tételek ex catedra, indoklás nélküli ismételgetése majd magukat a nebulókat is közvetlenül erkölcsössé teszi. Persze ki ne képviselné mindezt hitelesebben, mint egy egyébként is fedhetetlen életvitelű tanár. Logikus. Azonban az a pedagógiai modell, miszerint a diákokba, mint valami cserépedénybe bele lehet tölteni a tudást, rég megbukott. Talán be lehet magolni a Pitagorasz-tételt, megérteni már nehezebb. Hát még olyan kérdéseknél, melyekről az iskolán kívül is vita folyik, például – hogy kerüljük a megbotránkoztató témákat – a válás problémája. Felekezettől, élethelyzettől, világlátástól függően eltérő álláspontokat találhatunk akár a legszűkebb közösségben is.

Másik kérdés, hogy minimum 5. osztály felett a tanórákon résztvevő gyerekek azért már jellemzően gondolkodnak. Igenis van véleményük az erkölcs kérdéseiről, hiszen más-más családi háttérrel rendelkeznek, élettapasztalataik alapján kialakítottak maguknak bizonyos értékrendet. Namost ezeknek a gyereknek megmondani, hogy amit gondolnak az nem helyes, mert én ezt mondom és kész igencsak öngólgyanús cselekedet. Mr Mackey (South Park) „Értem?” jellegű érvelése is szofisztikáltabb ennél. Jellemző módon az ilyesmire bármelyik önérzetes diák kapásból ellenkezik. Mint mi magyarok általában, a „mi jogon mondja meg?” kérdéssel szoktuk elutasítani a moralizálást. Nos, a következező nemzedékek sem kivételek.

Harmadrészt meglepett (?), hogy az erkölcsiség csúcsát képező etikatanároknak milyen normák szerinti ideát kellene megtestesíteniük. Ez kb. egy aszkéta szerzetes és egy puritán lelkipásztor keresztezésének felel meg, megjelenik benne amúgy katolikus és protestáns elem. Dicsőséges ökumenika. Szóval a leírás alapján is látszik, ilyen ember nem is igazán létezik. Mellesleg a fent leír személy nem is igazán erkölcstan, hanem egy konkrét erkölcsiség megtanítására hivatott.

Ugyanis az erkölcstan a hiedelmekkel ellentétben nem mondja meg a tutit erkölcsi kérdésekben. Különböző etikák csak a nyugati kultúrkör gyökereiben (görög és zsidó hagyomány) már legalább 3000 éve születtek. Ezek mentén szintúgy lehetne érvelni a hedonizmus illetve az istenítéletek mellett is. Egy szisztematikus erkölcstan tanterv valamelyest bemutatja ezeknek az etikáknak a főbb állításait és problémáit.

Azonban ez nem segít senkinek sem erkölcsösnek lenni, de segít szembesülni azokkal a problémákkal, melyek emberségünk szerves részei. Ez nem egy erkölcsgyár, ahonnan a kilépő gyermekek mindig szüleiknek engedelmeskedve, jóra készen, rossznak ellenállva, kérdés nélkül fognak helyesen cselekedni. Arra azonban jó, hogy ha már itt kell élnünk ezen a Földön és vannak problémák, amik közösen jelentkeznek az egyéneknél, és kénytelenek vagyunk szembesülni velük, akkor valamelyest kiismerjük magunkat a természetük között.

Ha láttunk is példákat az erényekre nevelő tevékenységekre az irodalomból, pl. platonikus párbeszédek, Evangéliumok, azok sosem kinyilatkoztatás jelleggel történtek, hanem az „ifjakkal” történő párbeszéd során, és közel sem egyértelmű megítélésű emberek által, hanem éppenséggel kicsit ki is nézett személyek révén. Krisztus sem örvendett kiemelt népszerűségnek a korabeli normák felett őrködő papság szemében.

Végső soron, bár minden tiszteletem a szülőké, továbbá helyes és értékelendő hogy szeretnék, ha iskola morális értelemben javítson, és ne rontson a gyermekeinek, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének felvetése kicsit a felelősség áthárítása is. Ugyanis a legkiválóbb erkölcsoktató keresztre is feszítheti magát az iskolában, ha a (teoretikusan) minden szempontból helyes értékrend – amit közvetít – szembehelyezkedik az otthonról hozott mintával. Vajmi kevés eredményt fog elérni. A jó erkölcsre való nevelés elsősorban a szülői minta, viselkedés (tettek) alapján megy végbe. Sokszor öntudatlanul. És amíg a szülők mindegyike nem lesz olyan, akinek „nincsenek káros szenvedélyei, nem dohányzik, nem alkoholizál, aki mentes a szexuális aberrációktól, otthonukban sem néznek szexfilmeket”, addig a gyermekeik sem fognak ezeknek a normáknak megfelelni. A történet tanúsága úgy tűnik az, hogy mind az erkölcstan miatti félreértések, mind a családi minták fontossága miatt valóban üdvös lenne erkölcstant oktatni, de valószínűleg nem csak az iskolákban, hanem a felnőtt társadalom számára is.

Írta: Palkó Attila

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása