Az idei március 15-ét alapvetően meghatározó ítéletidő ismételten rávilágított arra, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben békeidőben is nagy szükségünk van katonáinkra.

Amikor a negyvennyolcas márciusi ifjakra és az első felelős magyar kormányra gondolunk, illendő megemlékeznünk a Magyar Honvédség megszületéséről is, hiszen a „tizenkét pont” 5. pontja a nemzeti őrsereg felállítására vonatkozott. Az országgyűlés 1848 júliusában fogadta el a nemzeti őrseregről szóló 1848. évi XXII. törvénycikket, „a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és belbéke biztosítása" érdekében. Batthyány Lajos miniszterelnök utasítására megkezdődött az első zászlóaljak felszerelése, létrejött a modern magyar hadsereg, a Honvédség. (Nem tudom, van-e még olyan fegyveres haderő valahol a világon, amelynek már a neve is arra utal, hogy fő feladata a hon védelme, nem pedig a hódítás, az agresszió. Engem mindenesetre büszkeséggel tölt el a magyar hadsereg megnevezése.)

A magyar honvédek a haza fegyveres védelmén túl, békeidőben is fontos feladatokat láttak el. Részt vettek a természeti katasztrófák elleni védekezésben. Az első ilyen akcióra 1879-ben, a nagy szegedi árvíz idején került sor: a katonák embereket mentettek, töltéseket építettek, és amikor kellett, robbantottak. Hazánkat azóta számos hatalmas árvíz sújtotta, és a magyar katonák minden esetben segítséget nyújtottak a védekezési és mentési munkákban. Ez ma is így van: a Honvédség olyan emberi és technikai erőforrásokkal rendelkezik, amely egyedülálló az országban, ennél fogva pedig nélkülözhetetlen. Legyen szó természeti katasztrófákról (télen a hótól elzárt települések kiszabadítása, vagy, mint a napokban is, a hó fogságába esett autósok kimentése, tavasszal pedig az árvizek elleni védekezés), vagy éppen ipari katasztrófákról (elég csak a 2010-es vörösiszap-katasztrófára gondolni), a Honvédség biztos pont a védekezésben és a kárelhárításban.
Ahogy eddig, úgy a jövőben is számítani kell természeti és ipari katasztrófákra, vészhelyzetekre, rendkívüli eseményekre. Az extrém helyzetek a jövőben is szükségessé fogják tenni a Honvédség alakulatainak alkalmazását. Ezért (is) kiemelten fontos, hogy a Honvédség mind létszámát, mind eszközparkját tekintve képes legyen eleget tenni ezen feladatainak.

A szocialista-szabaddemokrata kormány mostohagyerekként bánt a Honvédséggel: 2005-ben felszámolta a sorkötelezettséget, ám ezzel párhuzamosan nem gondoskodott az önkéntes tartalékos rendszer felállításáról és a szükséges technikai fejlesztések végrehajtásáról. Így fordulhatott elő az a képtelen helyzet, hogy 2010 nyarán 18 (!) tartalékos katonánk volt.

Ezzel szemben a jelenlegi kormány új alapokra helyezte a tartalékos katonaságot. A kiképzett és felkészített tartalékosok száma ma már meghaladja az 1.700-at. A kormány célja, hogy számuk 2014 végére elérje a 8.000 főt. Egy ilyen létszámú tartalékos katonaság már képes lesz kézzelfogható, hatékony segítséget nyújtani a jövőben bekövetkező rendkívüli helyzetek során.

A humán erőforrások gyarapítása mellett legalább ilyen fontos a technikai háttér biztosítása, az elöregedett eszközök újakra cserélése. Ennek előfeltétele az anyagi lehetőségek biztosítása. A jelenlegi kormány garantálta, hogy 2016-tól kezdve a GDP 0,1 százalékával növeli a honvédelmi költségvetést. A növekvő forrásokból fokozatosan megvalósulhat a Honvédség eszközeinek modernizálása – például az új helikopterek régóta halogatott beszerzése. (A helikopterek különösen fontos szerepet játszanak a katasztrófavédelmi és mentési feladatok ellátásában.) Kiemelendő, hogy a haderőfejlesztés összhangban van a magyar társadalom elvárásaival: egy, a közelmúltban végzett közvélemény-kutatás azt derítette ki, hogy a megkérdezettek közel 90 százaléka támogatja a helikopter-beszerzést.

„Soha többé katonát nem akarok látni!” Így szól a magyar történelem egyik leginkább félresikerült mondata, amelyet Linder Béla, Károlyi Mihály hadügyminisztere „követett el.” Azóta mindössze egy politikai alakulat engedett meg magának ilyen felelőtlen, haderő-ellenes hangnemet, mégpedig a parlamentből 2010-ben kihullott SZDSZ. Szerencsére ezek a hangok mára teljesen perifériára szorultak.
Mindazok, akik feleslegesnek tartják a magyar haderőt, és sokallják a hadseregre fordított összegeket, súlyosan veszélyeztetik a magyar emberek biztonságát. Az idei március tizenötödike is bebizonyította, hogy a Honvédség békeidőben is aktív, és felbecsülhetetlen segítséget tud nyújtani a katasztrófahelyzetek során az emberek mentésében. Erre a segítségre a jövőben is szükségünk lesz.