A diktatúrák élharcosairól elnevezett utcák névcseréje a kezdeti lelkesedés után apadni látszik. Jó lenne ezért, ha mindenki csinálná továbbra is a dolgát: az önkormányzatok döntsenek, az akadémikusok javasoljanak, a táblák meg cserélődjenek.
Már megint megy a nyavalygás, a hőbörgés és a kifogások keresése. Most éppen a közterület el/átnevezésekkel kapcsolatban, holott az ország jópár lakója akarva-akaratlanul is sajátosan skizofrén állapotban éli mindennapjait. Mert 23 évvel Nagy Imre újratemetése után még sok helyen ott virít a Tanácsköztársaság, a Vörös Csillag vagy éppen Szamuely Tibor neve az Úttörő térből nyíló utcákon. Mert ugyebár mindig voltak sokkal fontosabb problémák is, meg hát ugyebár megszoktuk. A parlagfüvet ugyan ki kell most már irtani, meg a segélyért cserébe a portán is fel kell számolni a szemétkupacokat, de a megszokás eddig (is) nagy úr volt, főleg ha a Felszab térre visz a busz.
Néhányan legalább vették a fáradtságot és összegyűjtötték Kádár János és Aczél elvtárs örökségét, és végre valahára a Kossuth téren dolgozók is törvénybe foglalták az elvárásokat.
A január 1-jétől hatályos törvény szerint közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett és olyan kifejezést sem, ami a diktatúrákra utal. Nincs tehát kettős mérce, a diktatúra az diktatúra, még akkor is, ha Lendvai Ildikó cenzúrázná a normaszöveget.
Plusz poén, hogy ingyér van az átnevezés, a postás bácsi helybe kihozza a Lenin utca lakójának az új, Mansfeld Péteres lakcímkártyát. Arról nem is beszélve, hogy a központosítás miatti feladatelvonások szomorkodó települési vezetői is munkához jutnak, és ha nem lógtak a történelemórákról, akkor nagy eséllyel el tudják maguk is dönteni, hogy mi gáz és mi nem. Lehet pózolni új utcanévtáblával. Segítségként megkapták a Magyar Tudományos Akadémiát is, így ha kétség merül fel bennük egy-egy elnevezéssel kapcsolatosan, akkor állásfoglalást kérhetnek a történelemtudomány neves (és ezért fizetett) képviselőitől.
Az első akadályokat kiválóan vették az önkormányzatok, ám láss csodát most az MTA történészeinek „hivatalból rettegő” bútordarabjai finnyáskodnak. Félnek, hogy rájuk ég az utcanév-ügy. Hogy hiteltelenné válnak a politikai elvárások miatt. Meg hogy az MTA-nak kétes döntéseket kell bevállalnia, ideológiai játszmákba kell beszállniuk. Hogy mi vaaaan?
Az MTA az eddig közzétett listáin azokat az elnevezéseket vizsgálta meg, melyekkel a Polgárjenői Hivatalok bizonytalankodtak, ezért okos emberekhez fordultak. Az akadémikusok kategóriákat állítottak: javasoltak, nem javasoltak és aggályosnak neveztek egyes elnevezéseket. De egy dolgot egyértelműen nem tettek: nem parancsoltak, nem utasítottak és senkit sem köteleztek semmire. És ez így is van rendjén, mert azt minden liberális tudja, hogy továbbra is az önkormányzat joga a döntés. Náluk pattog a labda, és ha voltak olyan hülyék, hogy még József Attilával vagy a Szabadság elnevezéssel kapcsolatban is Pálinkásékhoz fordultak, akkor is csak maximum a postaköltséget bukták.
Summa summarum, jó lenne, ha mindenki végezné a dolgát továbbra is. A jogszabályokat alkossa a parlament, történelmi kérdésekben nyilatkozzon az MTA, utcanévadás kapcsán pedig alkalmazkodjanak az önkormányzatok és próbáljanak meg már végre olyan elnevezéseket találni, amelyek nem megosztják, hanem közös büszkeséggel töltik el az ott élőket. Puskás öcsi, Sinkovits, Pitypang. Csak ne kelljen már ehhez is segítség…
Különben újra felkel a Vörös Csillag.
A cikk szerzője. Sláger Vince
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2013.04.28. 20:34:14
A törvényszöveg olyan átgondolatlan, hogy a saját példád is fejjel megy a falnak: a törvény értelmében nem csak a Nagy Imre utcát nem keresztezheti a Tanácsköztársaság utca, de a Tanácsköztársaság utcát sem keresztezhetné a Nagy Imre utca. Persze nincs az a tökös önkori, amelyik nevetségessé tenné a törvényt azzal, hogy kikéri az MTA véleményét Nagy Imréről: de ha kikérné, akkor a törvény nem hagyna kibúvót.
Az átnevezés pedig nincs "ingyér", ahogy a panelproli/kerényista éned nyomatja a süket rizsát. Valakinek fizetnie a bádogért, a jómunkásembernek, aki lecsavaroz, felcsavaroz, a jómunkásembernek, aki névtáblát gyárt, valaki legyártja a borítékot, műanyagot, nyomdafestéket, papírt a lakcímkártyához stb. (Ezzel nem azt mondom, hogy mivel nem ingyér van, ezért maradjon a Vörös Csillag sugárút, hanem ezzel azt mondom, hogy nem mondasz igazat, amikor azt mondod, hogy ingyér van.) Valójában fizetni kell érte; csakhogy nem csak az fizet érte, aki ott lakik, hanem még az is, aki nem.
Az lehet, hogy egy IKSZ-es hülyegyerek számára munka, hogy fotón pózol utcanév-táblával, de ha ez munkának számít az új, munkaalapú társadalmunkban, akkor valamit nagyon félreértünk mi mindannyian. A
A törvényszöveg értelmében egyébként nem az önkormányzat dönt. A törvény úgy szól, hogy "nem viselheti" (nem pedig az "önkormányzat döntése nyomán nem viselheti"!) a nevet, amely név milyenségéről kétség esetén az MTA véleménye beszerzendő. Az MTA véleménye kétségbevonható a törvényszöveg szerint?
De feltehető a kérdés úgy is, hogy a törvényszövegnek konkrétan melyik fordulata, mondata, szava teszi lehetővé a Nagy Imre tér fenntartását?
S feltehető a kérdés úgy is, hogy szerinted pl. Ethel Rosenberg nevét miért nem viselheti/miért ne viselje közterület Magyarországon? S ha az övét nem, akkor Gagarinét miért igen?