Welcome ByeAlex

byealex.jpgA nemzetközi és hazai hipszter szubkultúrának – ha valóban hipszter akar maradni - kötelessége lenne fújolnia és kiközösíteni ByeAlexet a hipszter szcénából az Eurovízión elért tizedik helyezése után. Magyar nemhipsztereknek jó érzés, hogy az elmúlt évek után ilyen szép eredményt ért el egy magyar dal, ugyanakkor a hipszter életérzés több olyan elemet foglal magában, ami miatt sírni kell.


Az euróvíziós dalfesztivál kapcsán bármiféle magvasabb gondolat megfogalmazása teljesen felesleges. Minden bizonnyal azért kerül szombatonként megrendezésre ez a verseny, hogy megfelelő háttérzeneként szolgáljon egy kellemes májusi kerti partin, illetve, hogy csámcsogható gumicsontként segítse a vasárnap is dolgozó médiamunkásokat egy-egy kapcsolódó cikk megírásában. Az Eurovízió egy gigamulató, falusi zenével. Nem gond, nem lehet az ember fábúl, szórakozni köll.


ByeAlex hipsztersége okán ugyanakkor érdemes kitérni a hipszterség témájára, mert a showbizniszben képernyőn szereplők nagy hatást gyakorolnak a felnövekvő fiatalokra. Amerikában egyes vélemények szerint a hipszter szcéna nagymértékben felelős az amerikai álom elpusztításában, de legalábbis egy „kórtünet”, abban az értelemben, ahogy a hipszterek megfogalmazzák magukat és értelmezik a körülöttük lévő világot.
A hipszter elnevezés az amerikai Norman Mailer író teremtménye azon WASP-ok megnevezésére, akik az 1920-as, ’30-as és ’40 évek jazzkultúráját fetisizálták. Jack Kerouac szintén ezzel a szóval azonosította a beat generáció tagjait. Később a köznyelv a hipszter szót pejoratív értelemben olyan személyekre használta, akiknek trendi ellenkulturális érdeklődésük volt. Az újító és tabudöntögető undergroundság helyett a hipszter életérzés a csak-azért-is-az-ellenkezőjét-gondolom felfogássá vált. Különösebben mélyebb tartalom nélkül.
A hipszterek azon sikeres és jó anyagi hátterű családok sarjaiból kerülnek ki, akik kulturális fölényüket – mert ők kulturális fölényben hiszik magukat a többiekhez képest - arra alapozzák, hogy a társadalmi együttműködést, a sikert, a jólétet és az eredményességet elutasítják. Egész lényük egyfajta kulturális póz, megvetik a kemény munkát, a jó értelemben vett karriert, szélsőségesen individualisták és technikafüggők. „Nem ismerkedett a többi delegáció tagjaival, a hivatalos bulihelyen sem fordult meg, néha kifejezetten antiszociális volt. Alex a kötelező programokon mindig részt vett – egyebet nem is tehetett –, de abban a pillanatban, amikor kicsi szabadideje maradt, azonnal elvonult, és a telefonját bújta.” – írja ByeAlex malmői tartózkodásáról a Blikk.
„Az igazi hipszter egy olyan 32 éves figura, aki deszkásboltban dolgozik és meg tud nevezni öt bolgár szeszfőzdét, amit nem hagyhatsz ki.” – jegyzi meg ironikusan az amerikai Elite Daily magazin, az unatkozó kertvárosi gyerekek tömegkultúrájának aposztrofálva a hipszterséget. Az oldal az 1976 és 1995 között született ún. Y generáció „hivatalos lapjaként” határozza meg magát. Nem rejtik véka alá, hogy mennyire kapitalizmuspártiak, mennyire rossz szemmel nézik a felelőtlen hitelfelvételeket és a gazdasági recessziót. Véleményük szerint a gazdasági válság oka elsősorban kulturális-erkölcsi természetű és a hipszter testesíti meg mindazt, amit nagyon el kéne felejteni, hogy Amerika talpra álljon.


Az Y generáció hipszterséget elutasító hangos tagjai szerint az életstílus kialakulásának hátterében a liberalizmus eltúlzó értelmezése áll, illetve a telekommunikáció viharos fejlődése „vádolható”, hogy ez a ködös  semmilyenség az előtérbe kerülhetett – fényképezik magukat és kiteszik magukat a Facebookra, twitterre, tumblrre, stb.  A hipszter ultraindividualista felfogása szerint mivel ő egyéni, ezért mindenki más is speciális, emiatt mindenkinek különleges törődés jár, érdem nélkül. „A hipszter azért nem tör sikerességre, mert ezzel azt kockáztatná, hogy másokat érzelmeiben bánt meg. Az önimádat egy olyan pestise ez, amely elrohasztja társadalmunk alapeszméit.” -– írja a népszerű Paste zenekritikai amerikai lap.


ByeAlex svédországi kiutazása előtt többször elmondta, hogy nem tör sikerre, nem akar nyerni. Tizedik helyezésével ugyanakkor sok ember szerint szép eredményt ért, függetlenül attól, hogy miért is szavazták rá – zenéje, a lányoknak bejövő külseje, a magyar nyelv szépsége, a minimál-őszintesége, magyarsága miatt? Kedves Alex, ha sok embert megérintettél egy tömegeknek szóló eseményen, akkor nem lehetsz antiszociális, mert kíváncsiak rád. Vegyél fel fűzős cipőt, engedd le bokáig a nem-szűk farmered, tedd le a keretes nagypapa szemüvegedet és a telefon kattintgatása helyett nézz mások szemébe, mert amúgy értelmes dolgokat mondasz.
Például számomra nagyon szimpatikus volt az a kedves megjegyzésed a verseny után, pünkösd előtt, miszerint „nem gondoltam, hogy ennyire igénybe veszi az embert ez a két hét, várom már, hogy hazamehessek lepihenni. Alig várom, hogy taxiba szálljak, és elmehessek a bazilika előtt, és azt érezhessem, végre itthon vagyok.”

 

A cikk szerzője: Fehér Zoltán

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2013.05.22. 07:07:25

Látom, vállveregetős-leereszkedős atyáskodásban – de még szóhasználatban is! – a KISZ a példa. Fiacskám, hajügyben holnap találkozunk!


süti beállítások módosítása