Abrams amellett, hogy tönkrevágta a Star Trek külsőségeit és az életérzését egyaránt, még csak egy rendes rebootot sem sikerült alkotnia, mivel az általa filmre vitt történet már létezett korábban.

Nem tagadjuk, hogy Star Trek rajongók vagyunk. Gyerekkorunk óta megfogott minket a sorozat és ez azóta sem változott, csak átalakult. Gyerekként még elvarázsolt Kirk kapitány magabiztossága vagy Picard éleslátása. Valahol tetszett is ez a Föderáció dolog, hogy problémáinkat egy magasabb szintre (az űrbe) helyezve kell fejlődni mind technikailag, mind emberileg. Aztán „felnőtt fejjel” már látszottak a viszontagságok, hogy a Föderáció egy jogvédő utópia, hogy a problémák magasabb szintre helyezése az a fajta értékelvű képmutatás, amitől a közéletben egyenesen irtózunk. Feltűnt, hogy Kirk kapitány elhivatottsága mögött egyfajta kivagyiság, és saját ösztöneinek a kiélése áll, míg Picard erkölcsi magaslatai csupa-csupa képmutatás. Azonban mi ezen is jól szórakoztunk. Azért is, mert mindig voltak a kapitányokon kívül olyan szereplői a sorozatoknak, akik egész epizódokat „uraltak”, az ő szemszögeikből ismerhettük meg a történeteket, árnyalták ezt a képet. Innen is látszik, hogy a Star Treknek van egy egyedi karaktere, ami megkülönbözteti az összes többi sci-fi-től. Nem az a Stanislaw Lem féle egyedül utazom az űrhajóban és csupa filozófiai dilemmán gondolkozom típusú mű, de nem is a puszta akcióért az űrbe kihelyezett lövöldözés, mint a Star Wars. Ügyesen ötvözte az egyszerűbb morális dilemmákat azzal, hogy bizony ezek miatt a kérdések miatt el is kell sütni egy „fézert”.

Egy megosztó sorozat

Emellett a sorozat abszolút futurista volt. A ’66-ban bemutatott széria mutatta be először az azóta hétköznapi használati tárggyá vált mobiltelefont, a ’88-as sorozatban már tabletet használtak és mindkettőben úgy válaszolt szóban a számítógép, ahogy azt a Google mérnökei deklaráltan szeretnék. És ez volt a Star Trek karaktere. Eddig. Megosztó sorozat volt abban az értelemben, hogy nem lehetett elmenni mellette vélemény nélkül. Vagy szerette valaki, vagy utálta, de mindenképpen kiváltott érzelmi reakciót a közönségből. Aki komoly akciót várt a franchise-tól, vagy nagy filozofikus dilemmákat szeretett volna, egyaránt csalódott. Másfelől aki „csak úgy” megnézett egy epizódot – minden előzmény nélkül –, az valószínűleg nem értette, mi történik a képernyőn. Valamennyire bele kellett ásnia magát a nézőnek a sorozatok/filmek világába, hogy élvezhetőbbé váljanak a látottak. Erre természetesen nem mindenki hajlandó. De nézzük miről szól maga a történet.

Jellegzetességek

A Star Trek földi idő szerint Krisztus utáni XXII-XXIV. században játszódik. A harmadik világégés után nem sokkal egy földi tudós felfedezi a térhajtóművet és ezzel feltárul a világ számára az univerzum. Kapcsolatba lépnek a vulkáni fajjal és elkezdődik a galaxis felfedezése. Ennek fontos állomása, hogy az immár egyesült Föld és több más humanoid faj létrehozza a Bolygók Egyesült Föderációját, mely egyfajta galaktikus ENSZ-nek felel meg. A Föderáció egy igazi modernista szervezet. A fajok közötti békét úgy akarja megteremteni, hogy egyenlő felekként kezeli őket, kölcsönösen betartatva velük azokat a demokratikus normákat, melyeken a Föderáció alapszik. Tulajdonképpen univerzalizálással, a különbségek normatívan deklarált eltörlésével próbált egyensúlyt teremteni a kvadránsban. Ennek az egységesítő szervezetnek a történetét ismerhetjük meg az Eredeti és az Új Nemzedék sorozatokból.
Ezzel majdnem egyidőben azonban más birodalmak is megjelennek, melyek közül a legjelentősebbek a Romulán Csillagbirodalom, a Kardassziai Birodalom és a korai fő ellenség (későbbi szövetséges) Klingon Birodalom. Az eredeti 1966-ban készült – mely később a The Original Series-ként lett aposztrofálva – sorozatban a legfontosabb szerepet a Klingon Birodalom és a Föderáció kapcsolatának alakulása jelentette, mely gyakorlatilag megfeleltethető a Szabad Világ és a Szovjetunió bipoláris erőterének a történelmével. Ebben a korszakban játszódik J. J. Abrams második filmje is, az Into Dakrness. Gyakorlatilag teljesen újraírva az korábbi TOS-ben megismert sztorit.

Amit Abrams elrontott

Ugyanis az Abrams féle változat épp azoktól jellegzetességektől fosztja meg a Star Treket, amik eddig megkülönböztették minden más sci-fi-től. Pontosan annak az univerzalizálásnak esik áldozatul a film, amit az eredeti sorozatokban és filmekben a Föderáció képvisel. Úgy akarja emészthetővé tenni még több ember számára, hogy minden egyediséget kiöl belőle. Mint ahogy a Deep Space Nine ferengi csaposa, Quark mondja a kóláról: „a kóla olyan mint a Föderáció, ha eleget iszol belőle, idővel megszokod”. És valóban, tizenkettő egy tucat sci-fi lett a Star Trekből, amit anélkül is végig lehet nézni, hogy igazán érdekelne, mi történik benne. Mindegy, hogy Csillagközi Invázió, Babilon 5, Csillagkapu, vagy bármi hasonló, a lényeg, hogy közelharc, energiafegyverek, látványos robbanások és nagymellű csajok vannak benne, oszt jónapot.

Történetvezetési hibák

A külsőségek persze csak az egyik problémánk. Sokkalta súlyosabb ennél is, hogy Abrams úgy adja el ezt a filmet, mintha reboot lenne. Pedig, gyakorlatilag a Deep Space 9 széria egyik duplarészének újraírásáról van szó (Home Front/Paradise Lost). Az említett részekben gyakorlatilag ugyan ezek a főbb események mennek végbe.
A DS9 epizódokban terrorcselekmény történik, éppen, mint az Into Darknessben. A flotta teljesen értetlenül áll az események előtt, éppen ezért Sisco/Kirk kapitány mérgezett egérként kezd nyomozni, hogy kiderítse mi történt, mivel a Föderáció történetében egyedülálló eseménnyel állnak szemben. Nyomozásuk eredménye képen rájönnek, hogy egy alakváltó/renegát Csillagflotta tiszt áll a fenyegetés hátterében. De valahogy mégsem áll össze a kép. Ezért erőteljesebb módszerekhez kénytelenek folyamodni. Miután már senkiben sincs bizodalmuk, így az ellenséghez fordulnak, hátha így többet tudnak meg. És akkor, ezen a ponton kiderül, hogy valójában az igazi ellenséget nem is a határon túl, sokkal inkább innen érdemes keresni. Vagyis az egyik Csillagflotta admirális áll a „káosz/Darkness” mögött. Mivel Layton/Marcus admirális meghazudtolva a föderációs elveket Domínium/Klingon Birodalom fenyegetettség miatt militarizálni kívánja az eddig leginkább az űr felfedezésével foglalatoskodó Csillagflottát. Amit természetesen hőseink nem hagyhatnak és nem is hagynak. Ennyi. A különbség abban áll, hogy míg a DS9 epizódokban hősünk (Sisco) komoly morális dilemma elé kerül, addig Kirk a J. J. Abrams filmben el sem gondolkodik, hogy vajon Marcusnak igaza van-e. Különösen azért, mert Layton admirálissal korábban egy hajón szolgáltak és példaképének tekintette. Emellett a Domínium valóban igencsak komoly fenyegetést jelent a Föderációra és az egész Alfa Kvadránsra is, mivel azt tűzte ki célul, hogy valamennyi humanoid életformát kiírt a galaxisból. A fenyegetettség részről-részre fokozódik és amire az említett két epizódhoz érünk a sorozatban, valóban elgondolkodtató, hogy nem kellene-e a Csillagflottának felkészülnie a készülő háborúra – mely egyébként rövidúton be is következik. Ezzel szemben Abrams filmjében Marcus admirális a film elején említi ugyan, hogy a háború a Klingon Birodalommal elkerülhetetlen, ennek azonban semmilyen nyoma sincs. Kirkék amikor üldözőbe veszik a renegát csillagflotta tisztet – akiről később kiderül, hogy Khan – a klingonokról igazából semmi sem derül ki. Khan egymaga végez 3-4 kisebb klingon hajóval és egy hadosztálynyi klingonnal. Majd a legnagyobb nyugalommal elszelelnek a klingon felségűrből, mint akik jól végezték dolgukat. Kérdéses, hogy akkor miért is az aggodalom?! A klingonok a film további részében nem jelennek meg, holott ők a komoly fenyegetés. A film így teljesen a levegőben lóg.

Ezzel nincs vége

De további hiányosságok is vannak az Into Darknessben. Például értjük ugye, hogy Khan valami korábbi főgonosz a múltból, azonban karaktere kifejezetten szimpatikus. Mivel előéletéről gyakorlatilag szintén semmilyen információval nem rendelkezhetünk a film által. Annyit tudunk meg, hogy valamit rosszalkodott a múltban, ezért el kellett menekülni a Földről, lefagyasztotta magát és társait, akiket Marcus admirális talált meg. Miután kiolvasztotta a fridzsiderből, Khant használta fel, hogy militarizálja a flottát, mert a flottatisztek a 2259-re teljesen impotensek lettek. Vagyis, gyakorlatilag saját népével zsarolta Khant. Innentől teljesen érthető, hogy Khan azt cselekedte, amit és bosszút forralt. Azonban nem árt tudni, hogy Khan a késői XX. század Adolf Hitlere volt. Az eredeti történet szerint az emberek nagyiparilag fogtak bele a génkísérletezésbe, jelentős sikereket elérve. A szuperemberek gyorsabbak lettek, gyorsabban regenerálódtak, intelligensebbek lettek, de – ki gondolta volna – ezzel együtt járt az is, hogy a többi embert onnantól alsóbbrendűnek tekintették (X-men kikacsintás). Khan már ott tartott, hogy a Föld harmadát uralta, 20 millió embert irtott ki, amikor is nagy nehezen legyőzték és kénytelen volt menekülőre fogni. Itt meg egy pozitív figura, akivel a néző azonosulni tud!!! Hisz, jelen esetben Khan csak a népét védte, amiért ki is hibáztatná.

Vagyis

Abrams amellett, hogy tönkrevágta a Star Trek külsőségeit és az életérzését egyaránt, még csak egy rendes rebootot sem sikerült alkotnia, mivel az általa filmre vitt történet már létezett korábban. Megjegyezzük, lényegesen Darknesebb volt. Tehát ami alapvető probléma, hogy a Start Trek Sötétségben című film nem igazán Star Trek. És hiába állítják egyes kritikusok, hogy „kikacsint” a rajongókra, kb. megvalósult az a forgatókönyv a Star Trekkel, amitől a Star Wars fanok tartanak a Disneyvel kapcsolatban.

Írta: Palkó Attila és Szolomayer Balázs