Bár pár napja az Európai Bizottság jelentése "súlyos aggályokat" fogalmazott meg a román médiahelyzettel kapcsolatban, hétfőn José Manuel Barroso kijelentette: egyáltalán nem szándékoznak arra utasítani a bukaresti kormányt, hogy az módosítsa a szabályozást. "Szerencsére" Magyarországot azért sikerült 2 éven keresztül a téma kapcsán non-stop basztatni. 

Január 30-án hozta nyilvánosságra a Bizottság a Romániáról szóló, az Együttműködési és Értékelési Mechanizmus (CVM) keretében írt időszaki jelentését. Ilyen ellenőrzési mechanizmust az EU jelenleg két "új" tagállammal, a szóban forgón kívül Bulgáriával kapcsolatban folytat; célja, hogy folyamatosan monitorozza az adott országoknak az igazságügyi reform, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc terén elért eredményeit (magyarán e területeken Romániában és Bulgáriában nagy gázok vannak). Az említett dokumentum nem is annyira burkoltan, de azért a szokásos européer nyelvi köntösben így fogalmaz keleti szomszédunk médiaviszonyait illetően:

"Számos példa bizonyítja, hogy a média nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, valamint súlyos kétségek merülnek fel azt illetően, hogy a Nemzeti Audiovizuális Tanács megfelelően látja-e el felügyeleti szerepét. A jelenlegi helyzet alapján szükségesnek mutatkozik a hatályos szabályozás felülvizsgálata, biztosítékképp, hogy a sajtószabadság az intézmények és az egyéni szabadságjogok megfelelő védelmével párosuljon". 

A jelentés "ajánlásai" között ezért javasolja, hogy módosítsák a fennálló szabályozást és ezáltal biztosítsák a szabad és plurális média működését ("review existing standards to safeguard a free and pluralist media") Romániában. 

Ha most ezek után azt várja a 'nyájas olvasó' (modorosság => sic!), hogy elkezdem fikázni a román médiaszabályozást, csalódni fog. Nem teszem, mert nem ismerem pontosan a jogszabályokat. Daniel-Cohn Bendittel és Guy Verhofstadt-tal ellentétben nem fogok úgy kritizálni valamit - a bölcs, objektív, nyugatos civilizátor szerepében tetszelegve -, hogy lövésem sincs arról a valamiről. Sajtóhírek, erdélyi magyarokkal történő beszélgetések alapján nyilván van egyféle elképzelésem arról, mit is érthetnek keleti szomszédunknál a sajtószabadság fogalma alatt - de ezt most, a konkrétumok ismeretének hiányában, megtartom magamnak.

Szóval nem, nem a románokat akarom itt elsősorban csesztetni, hanem a Janus-arcú, köpönyegforgató, mézes-mázossággal leöntött ejrópauniós kettős mércét. Persze, lehet hőbörögni, hogy Brüsszel kapcsán a lakájmédia mással se tud előjönni - de hát ha a Bizottság minden második megszólalása után agyhülyét kap az ember, akkor azért nehéz megálljt parancsolni a klaviatúrán görcsösen zongorázni akaró ujjaknak.  

Ugyanis fenti jelentés nyilvánosságra hozatal után alig egy héttel az Európai Bizottság elnöke Victor Ponta román miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztatón értékelte a dokumentumban foglaltakat. Újságírói kérdésre, mely éppen az ottani médiaviszonyokra vonatkozó erős megállapításokra vonatkozott, Barroso így felelt:

"Nem szólnak bele abba, hogy Románia miként szabályozza ezt a területet, csupán jelezni kívánták: problémát okoz, ha a médiát összehangolt kampányokra használják fel, többek közt olyan személyek lejáratása érdekében, akik fellépnek az igazságszolgáltatás függetlenségéért".

Elkezdtem végigpörgetni az agyamban az elmúlt 2-2,5 év cirkuszát, vitáit, ordibálását a magyar médiaszabályozás kapcsán. Felelősségre vonás az Európai Parlamentben - az európai szocialisták vezetésével határozatot fogadnak el az EP-ben, mely felszólítja a magyar kormányt a sajtószabadság helyreállítására. Viviane  Reding és Neelie Kroes egymás twitter-bejegyzésébe vágva ítéli el a drákói és sokszínűséget nem tűrő törvényeket. Majdnem kötelezettségszegési-eljárás indul - ez csak azért nem történik meg, mert az általában rugalmatlansággal és konoksággal vádolt magyar kormány az Országgyűlésben átvezeti a Bizottság által kért módosításokat, amelyek amúgy egyáltalán nem írják át a vonatkozó törvények lényegi tartalmát, ellentétben kiveszik azt az előírást, mely tiltotta személyek, csoportok nyílt vagy burkolt megsértését (pedig úgy tudjuk, hogy a politikai korrektség és egymás tisztelte - akár kényszer árán is - nagybecsű dolog).

Eközben persze a méltán fajsúlyos Európa Tanács sem tétlenkedik - még az Európai Bizottságot is kritizálják, amiért túl puhapöcskezű Magyarországgal szemben. Közben az Alkotmánybíróság megsemmisíti a "médiaalkotmány" és a "médiatörvény" egyes - hangsúlyozom, egyes, az írott és online sajtótermékekre vonatkozó - rendelkezéseit. 

Hosszan tartó eljárás után az ET végül megegyezik Magyarországgal, a főtitkár közli, hogy "a kormány kielégítő választ adott a megfogalmazott aggodalmakra" és - immáron harmadszor - eszközölni fogja a szabályozás újabb módosítását (ami - ne legyen kétségünk - megint nem érinti annak gerincét, tekintve, hogy azon nem tudnak fogást találni). Azt hihetnénk, vége - de nem, a zenekar játszik tovább. Az ET Parlamenti Közgyűlése - a főtitkár szavainak elhangzásával kb. párhuzamosan - kinyilvánítja, hogy hazánkban a sajtószabadság továbbra is korlátozható, Neelie Kroes pedig továbbra sem elégedett a magyar médiaszabályozással.

És akkor Barroso kiáll, jobbján egy Traianus császárnál is nagyobb román államférfival, háta mögött egy Romániát szétszívató országjelentéssel és premier plánban bemondja, hogy nyugi van, gyerekek, mi csak segíteni akarunk, nem módosíttatni. 

Ezek után mondja már meg nekem valaki, hogy milyen alapon akarja elhitetni mindegyik, boldog-boldogtalan "független értelmiségi" Magyarországon, hogy az EU-s szervek bizony "szakmai" és nem politikai alapon közelítenek az egyes tagállamok "problémáihoz"?

Egyenlő bánásmód, mi?