Káder/árhiány van a baloldalon?  A liberális sajtó 23 évvel a rendszerváltás után visszanyúlt a gyökerekhez, és újra előveszi a pártállam mindenhez értő szakértőit. A Charta a szemünk előtt éled fel, nagy HVG-reformerek rovatunkban ezúttal Tömpe István nyüzsizéséből idézhetünk.

Ha lehet számot kérni: jövő héten az ország eladósítása, a spontán privatizáció, a MÁV kilencvenes évekbeli elnöksége és az ezzel párhuzamos bankvezérség jöhetne Tömpe tollából, esetleg Marosán György értekezhetne a nyolcvanas évek legjobb kormányszóvivőiről.

A Charta a szemünk előtt éled újjá, ismerjük el kivételesen a Véleményvezér blog megállapítását. A hétvégén a mérsékelt konzervatívok, radikális liberálisok és bajor Hetihetes-sztárok erős bástyáját, a hvg.hu barikádjait foglalta el a Charta szelleme. Mert miről is szólt a Charta? Összenőtt, ami összetartozik, a ’68-as alapokon szerveződött liberálisok és a másik ’68-as alapokon szerveződött szocialisták összebútoroztak, a társbérlet pedig egy előre be nem jelentett 1994-es koalícióban és később nyolc újabb közös évben csúcsosodott ki.
Mi történik most? A liberális hvg.hu véleményrovatában nem más, mint Tömpe István, az állampárt utolsó pénzügyminiszter-helyettese, az ÁVÜ vezetője, főkáder mereng az államigazgatás mai állapotáról. A hvg.hu-s cikkből kirajzolódó szakértő imázs persze ne zavarja meg senki tisztánlátását. Egy igazi kommanccsal állunk szemben.

Már a cikk témaválasztás is remek, de nézzük előtte Tömpe nyilvános, nem minden apró részletre kiterjedő CV-jét:„1948. szeptember 24-én, Kaposváron születtem. Iskoláimat Budapesten végeztem, diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem. Egyetemi doktori, illetve kandidátusi címekkel rendelkezem. Szakmai pályám első harmadában Budapesten és Genfben kutatóként dolgoztam. Az államigazgatásban 1990. közepéig töltött 8 év során szakigazgatással, központi tervezéssel, különféle reformprogramokkal, s ezek részeként: az Állami vagyonügynökség létrehozásával foglalkoztam. A kilencvenes évek során a Daiwa-MKB japán-magyar értékpapír-kereskedőház Rt vezetője, ezt követően a Földhitel és Jelzálogbank Rt főállású elnöke, egy ideig az ÁPV Rt igazgatóságának tagja, majd a MÁV Rt. igazgatótanácsának elnöke voltam. 1998-től működtetjük a Merito Könyvelő és Tanácsadó Kft-t, ennek korábban a tanácsadó részlegét, jelenleg a befektetéseit kezelem. A MÁV néhány stratégiai projektjének tanácsadója vagyok.”
 
Tehát mi más lett volna Tömpe elvtárs, mint reformer. Valamint funkcionárius az ún. spontán privatizáció idején, nem meglepő, hogy Antall az elsők között vált meg tőle, pedig még Szilvásy Györgyöt is megtartotta. A cikket elolvasva igazolva látjuk Horn Gyula szakértelemről szóló intelmeit. Tömpe ugyanis nemcsak a CV-je alapján ért mindenhez (most éppen egyetemi tanár Győrben, korábban egyszerre volt MÁV-elnök és bankvezér), hanem írása alapján is. Csak a rövid összefoglalás kedvéért, az írásból számunkra legemlékezetesebb pontok röviden, továbbá rövid kommentjeink, utóbbi zárójelben:
1.    Rákosi idején lerobbant, Kádár idejében részben újraépült, de a rendszerváltás után újra lerobbant a magyar államigazgatás. (bizonyítás nincs, csak tények vannak)
2.    Forradalmi közöny jellemzi a politikai osztályt, amikor nekiront a közigazgatásnak
3.    A szövegben expressis verbis előkerül a „rendszerváltás istene” kifejezés (???)
4.    A kabinetek afféle „Gerő-titkárságok”. (ha ő mondja…)
5.    „Change management”, „bypass”, „human flesh” (a szovjet, őőő angol szótárból)
6.    „Újra és újra szembesülünk a magyar elitből hiányzó tradíció és hiányzó mértékélmény romboló hatásaival.   Sokféle módon és okból szorulunk ki Európából, s ez láthatóan örömet okoz a mai politikai vezetésnek. Ám eközben saját hagyományos civilizációnkból is kiszorulunk, s ez nagyobb veszélynek látszik, mint az egotrip, amelyet szabadságharcnak is szoktak nevezni.” (mondja ezt a szocializmus idején Genfben kutató, hagyományőrző elvtárs, mert volt, aki akkor sem szorult ki sehonnan)
7.    „Egy legenda szerint a mai garnitúra egyik nagyfőnöke azt taglalta, hogy szét kell zavarni az államigazgatást, a mi fiataljainkat kell berakni, egy idő után majd beletanulnak a szakmába. Kommunista alapvetést hallani egy antikommunista szájából kifejezetten mulatságos lenne, ha nem éppen az államigazgatás sírbeszédjének első mondatát hallanánk.”

Mielőtt bárki azt hinné, rosszul lát, tisztázzuk: egy kommunista család sarja, az ÁVÓ utódját megszervező  Tömpe István fia kommunizmussal és nepotizmussal vádolja a mai vezetést, hogy „fiatalokat raknak be” az államigazgatásba. Innentől csak idéznénk, a megmondásra építő honlapnak elismerésünk és természetesen jár a Vörös Lobogó–díj, továbbá nagyon várjuk Marosán György junior jövő heti publiját bármilyen témában.

„Védfalakat húztunk fel magunk köré. Létrehoztuk a saját MSZMP-csoportunkat, és egy Trockij szemináriumot a pártélet keretében abszolváltunk. Szervezkedtünk és rendszeresen lebuktunk. Hetente tartottunk politikai vitaestet, amelyek előadói a még éppen meghívható és a rendszerrel jól együtt élő előadók világából kerültek ki. A sort a népi kollégista öregfiúk nyitották meg, akik a negyvenes évek második felében a politikai elitképzőkből kerültek ki, majd kerültek hatalomba, illetve börtönbe, néhányan felváltva többször is, Rákosi alatt és Kádár első éveiben, 1956 után, kinek milyen sors jutott.” (ifjabb Tömpe István írása)

"[Münnich Ferenccel] mindig nagyon jó viszonyban voltam és kedvelt engem. [?]
1956. november 7-e volt. Kádár elvtárssal az egyik folyosón találkoztam, éppen az ebédlőből jött. Akkor jelentkezett nála Kállai Gyula is. Megkérdeztem Kádár elvtársat, mit csináljak, erdész vagyok ugyan, de most talán máshol nagyobb hasznomat vehetik. Münnich elvtárshoz küldött. Jelentkeztem nála, örömmel fogadott, beköltöztetett a szobájába. Ott dolgoztunk és laktunk hónapokig, lefekvés előtt naponta a Parlament kupolacsarnokába sétáltunk. Munkámat Münnich elvtárs mellett még aznap elkezdtem."
(idősebb Tömpe István)

December 28-án a belügyminiszter első helyettese: Tömpe István már így értékel: "... tény - és ezért még jobban meg kell becsülni az ÁVH harcosait -, hogy  egyetlen egység állott bátran a harcokban végig, s ez az ÁVH volt, valamint a határőrség egyes szervei."

A szakmai hírharangok szerint alighanem elparentálják Apatini Kornélnét, a Hitelgarancia Rt. vezérigazgatóját is; e cég fb-elnökének, a volt MDF-es pénzügyminiszter Rabár Ferencnek ugyanakkor aligha van aggódni valója.
Annál több van viszont Tömpe István MÁV-elnöknek, akinek ezt a tavaly május óta betöltött pozícióját kormánykörökben - nem teljesen alaptalanul - politikai megbízatásként értékelik. Tömpe ebben az esetben teljes energiáját az ugyancsak általa irányított Földhitel- és Jelzálogbanknak szentelheti, miközben a vasúttársaság „főmasinisztai” tisztét egy kipróbált MDF-es káder, Takácsy Gyula - 1990-1991-ben az ÁVÜ igazgatósági tagja, 1991-1994-ben a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank elnöke és azóta is az MFB igazgatósági tagja - örökli. (HVG 1998/31. szám)