Címkék: nyugat kelet kurultaj

böszörpuszta.jpgSzerencsére idén két neopogány fesztivált is rendeztek a Nagy-Alföldön, tehát ha valaki lemaradt volna a Kurultájról nem kellett bánkódnia, hiszen még mindig részt vehetett az egy héttel későbbi bösztörpusztai eredettörténet relativizáló „Jézuspártushercegvolt” ankéton.


Persze, nyilván lehet azon keseregni, hogy válság van, ezért mindenki sokkal fogékonyabb az ilyen-olyan spirituális tartalommal rendelkező írásokra, szónoklatokra, rendezvényekre. Mi aztán tényleg nem szoktuk ekézni a piacgazdaságot, meg a fogyasztást, de a materiális javakon túl, tényleg kell valami lélekemelő plusz, ami kapaszkodót jelent. Ha Magyarország elmúlt 1000 éves storyját nézzük, akkor egyértelmű, hogy ez a spirituális plusz a kereszténység és nem azért, mert az Alaptörvényben is benne van.


Kurultájék szempontjából persze meg lehet magyarázni ezt a keletmániát, mert ugyan a Nyugatnak „köszönhetjük”, hogy elvesztettük országunk kétharmadát, ’56-ban cserbenhagytak minket, miattuk nem sikerült a rendszerváltás utáni teljes komcsitlanítás. De ez nem azt jelenti, hogy kulturálisan ne lennénk a Nyugat 100%-os részei. Ez a nyugatellenesség egyébként nem új keletű, hiszen az elvtársak szerint a szabadság mindig Keletről érkezett, ma már azonban tudjuk, hogy a komcsi szótárban a szabadság valójában elnyomást jelent.

kurultaj_1.jpg

A Kurultaj külföldi résztvevőinek fogadása a Parlamentben


A Nyugat ilyenfajta stigmatizálása megegyezik a történelmietlen kollektív bűnösség elvével és az ebből táplálkozó harag kifejeződése a pogánykodással párosuló nyugatellenesség. Vesszőparipájuk továbbá az is, hogy a Nyugat erkölcsileg teljesen romlott és haldoklik, holott az a tévképzet miszerint a Keleten még erkölcsileg minden rendben van, bezzeg a Nyugat egy fertő, egyrészt szimplán hülyeség, másrészt abból fakad, hogy valójában a –sztánok népeit nem ismerjük annyira, mint Európát. Mivel nem ismerjük a kultúrájukat, misztifikáljuk és gyártunk az egészhez általunk kedvesnek tartott történeteket, amibe beleilleszkedik a saját félrevezetett gondolatvilágunk. A mindennapi problémáinkat régi, kitalált mesékkel vezetjük le, amiknek semmilyen valóságalapjuk nincsen. Ez egyébként nem áll messze attól a kommunista mítosz-gyártól, amelyben a munkásság mindig el volt nyomva és megpróbált tökéletes társadalmat vizionálni magának – amely társadalmi mérnökösködés ugyanúgy keresztényellenes volt, mint korunk neopogányainak képzelgései.


Egyébként meg nem hisszük, hogy arra kellene büszkének lennünk, amikor kolostorokat gyújtottunk fel Európa-szerte, vagy arra, hogy voltak olyan magyarok, akik püspökök Dunába vetésében látták a magyarság jövőjét. Persze eme "dicső múltnak" az emlegetése arra vezethető vissza, hogy akkor még komoly katonai erővel rendelkeztek a magyar törzsek, ugyanakkor szerintünk sokkal tiszteletreméltóbb az, hogy Nándorfehérvárnál megálljt parancsoltunk az akkori „pogány hordáknak”.


Annak ellenére, hogy most kormányzati stratégia a keleti nyitás még nem kell kulturálisan is egy platformra helyeznünk magunkat Nurszultan Nazarbajevvel és Türkménbasival, vegyük tudomásul, hogy ez kizárólag gazdasági kapcsolatokról szól. Azt is pontosan tudjuk, hogy az EU intézményei és Cohn-Benditei által támasztott pc zsarnokság és a nyugati keresztény értékek teljes relitivizálása veszélyt jelentenek Európa számára. De a megoldás nem a Nyugat megtagadása, mert Európát csak Európa mentheti meg önmagától, nem pedig ex-KGB-s appartcsikok által irányított közép-ázsiai kánságok. Lehet, hogy unortodox gazdaságpolitikára szükség van, de unortodox hagyománygyártásra rohadtul nincs.


A leghatározottabban azt gondoljuk, hogy ma is kizárólag Szent István Magyarországának van jövője. A hippiskedés meg nem menő, még akkor sem, ha éppen neopogány.


Latin betűkkel írta: Szolomayer Balázs, Törcsi Péter



süti beállítások módosítása