A suszterkedés már kihalófélben levő szakma. Pedig értékes munkát végeznek: megjavítják azt, ami csak látszatra ment tönkre. A házasságok is csak látszatra mennek tönkre. Hűséggel és küzdéssel megőrízhető a bennük levő érték.

Mi az, hogy suszter? De most komolyan. Van még ilyen? Van. Abban az utcában is ahol lakom. A hangos plázák és üvegfalú biznisz irodák között bújik meg a falon egy szögről csüngő, kis ütött-kopott barna bakancs és egy régi, cirkalmas betűkkel írt cégér. Alatta egy mozgássérült WC méretével megegyező méretű kis műhely. Bár minden héten erre járok, eddig még nem vettem észre. Egy magyar folyóról elnevezett cipőm szakadt ugyanis el és mivel évek óta használom, bevallom kicsit hozzámnőtt és úgy gondoltam megjavítom. Ha jól emlékszem ezerötszáz forintot fizettem, másnapra kész volt. Azóta is azt hordom.

Kevésbé látványos, de így is lehetünk környezetvédők. Meg pénztárcavédők. Nem megvenni az újat, nem lecserélni a régit. Megjavítani és odafigyelni rá. Megbecsülni. Megőrizni ami jó. Ilyesmi talán nekem a konzervatív értékrend.

“Ha valaki nehéz munkájának gyümölcseként vesz egy autót és annak kidurran a kereke nem hagyja ott az árok szélén, hanem megtesz mindent, hogy megjavítsa.” (Böjte Csaba) Ha drága a kocsi, akkor sajnáljuk és nem dobjuk el? Mi az ami még drága? Mi az ami egy iphone-on vagy egy jó verdán kívül fontos és értékes? Kinek mi. Nekem például egy igazi nő. Mi a mégjobb? Ha örökre a tiéd. Van ilyen, még a filmekben is látni néha: házasság. Majdnem olyan ritka mint egy jó susztert találni. Szerintem a házasságot a legtöbben valahogy így gondolják: esküszöm, hogy szeretni foglak és kitartok melletted életed végéig, vagy amíg valami jobb csaj nem jön, vagy amíg megunlak. Meddig tart egy házasság? Amíg el nem romlik. Ekkor kell lecserélni öregecskedő feleségeinket és bebizonyítani, hogy még mindig fiatal és vonzó vagyok.

Jó lenne, hogyha legalább olyan értékesnek tartanánk a házasságot, mint egy új piros kocsit és ha elromlik, akkor mindent megtennénk azért, hogy megjavítsuk, időt, pénzt energiát nem sajnálva. Nem feladni. Küzdeni. Miért érdemes küzdeni, ha nem ezért? Idő kell hozzá nyilván. Lehet, hogy több mint egy kocsi megjavításához. Lehet, hogy egy év is. Vagy tíz. Mit számít, ha életed végéig utána a tiéd marad? Azt gondolom időről időre kell a szerviz, karban kell tartani és ápolni kell ami érték.

A hűség talán itt kezdődik. Könnyű hűségesnek lenni amíg kék az ég, csiripelnek a madarak és süt a nap. Sok kísértés próbálja ellopni, lealacsonyítani ezt az értéket. Érdekes szép paradox módon, minél többet kibír egy kapcsolat, minél jobban próbára van téve a hűség, annál értékesebb, erősebb lesz, annál többet ér a végén. Kapcsolatunk pókháló kötelékét vas sodronyra cserélni.

“Azt viszont hallom, hogy amikor megkérdezik az ötvenedik házassági évfordulóját ünneplő nénit meg bácsit, mi a titok, valami olyasmit válaszolnak: mi még egy olyan világban nőttünk fel, amelyben nem kidobdták, hanem megjavították ami elromlott. Ezt elmondani nem lehet. Ezt meg kell élni.” (Süveges Gergő)

 Vegyük a fáradságot és vigyük el a cipőnket a suszterhoz, mobilunkat szervizbe, a zoknit a nagyihoz, megunt ruhát a turiba, üveget a szelektívbe, biciklit az utcára, hűséget a házasságba!

Mi az, hogy hűség? De most komolyan. Van még ilyen? Van. Abban a családban is ahol felnőttem...