Bajnai Gordon 39 „szakértő” minisztere és „szakértő” államtitkára közül 30 személy volt szorosan MSZP-s kötődésű – legtöbben párttagok és/vagy képviselők –, 32 pedig vezető pozícióban aktívan részt is vett Gyurcsány Ferenc kormányainak tevékenységében. Ezek a tények.

Amióta október 23-án Bajnai Gordon meghirdette az Együtt 2014 Választói Mozgalmat, személye köré támogatói sajátos imázst igyekeznek felépíteni. Már nem csak „szakértő”, „technokrata” vagy „menedzserszemléletű kormányfő (és informálisan kormányfő-jelölt)”, hanem egyenesen egy olyan személy, akinek effektíve nem is volt semmi köze a miniszterelnökségét megelőző politikai rezsimhez. Sőt, e tisztségében is a „köztársaság alkalmazottja” maradt. 

Juhász Péter, a Milla vezetője arra a felvetésre, miszerint Bajnai Gordon azért mégiscsak NFÜ-vezető és (kétszeres) miniszter volt Gyurcsány Ferenc kormányában, egyenesen úgy reagált, hogy „értem, hogy miniszter volt, az egy végrehajtó személyzet, egy szakember, aki programot hajt végre”. Nyilván a nagy Orbán-ellenes nekibuzdulásban a Millának és az egész Együtt 2014-nek is nehézséget okoz összeegyeztetni „eredeti” identitását (ti. hogy meg kell haladni az elmúlt 20-22 év politikáját) azzal a vággyal, hogy majd Bajnai Gordonból faragják ki a „demokratikus ellenzék” független, pártpolitikán felülemelkedő, szerény, babaarcú, de határozott vezérét. „Finom modorú ember”, akinél „nem csoda, hogy nagy közönség előtt meg-megbicsaklik a hangja” – ahogy 'egy neve elhallgatását kérő' kommunikációs szakértő nyilatkozott róla a minap. Persze, hát Bajnai Gordon ártatlan pislogása már-már olyan, mint Medgyessy Péter egykori félke ööö-zése. Egyenesen szexepil.

Másik oldalról persze lehet, hogy a CÖF-kampány túl direkt. Lehet, hogy az idejekorán beindult „gyurcsánybajnaizás” nem éri el célját. Mindazonáltal – vagy éppen ezért – a kommunikációs paneleken és szlogeneken túl érdemes egy pillantást vetni Bajnai Gordon 2009. április 14. és 2010. május 29. között fennállt kormányának tagjaira és államtitkáraira. Mert Bajnai Gordon előbb említett, „under construction” imázsa ugye két fő elemre épül: 1. ő maga apolitikus, szakértő; 2. nincs kontinuitás közte és 2009 előtti korszak között; ő az országot mentette – emlékszünk: „Egy év, egy kormány, egy forint. Egyetlen év és egyetlen kormány - egyetlen feladattal: a válság kezelésével”.

A pártok és percpolitikusok felett járó, modern, civil Széchenyi ideája azonban hamar szertefoszlik, ha meglepettséget mímelve rákérdezünk: Bajnai Gordon valóban 2012. október 23-án bukkant fel, mint politikus?  Valóban hinnünk kellett volna neki, mikor 2 évvel ezelőtt azt mondta, hogy nem gondolja magát politikusnak? Valóban a nézőtérről jött most vissza a színpadra, mert ráeszmélt, hogy „politizálnom kell nekem is, nem tehetek másként”? Szerintünk nem.

És nem csak a Gyurcsány Ferenccel való régi, személyes viszony miatt. Nem csak azért, mert – amint azt Gyurcsány maga mondja el Debreczeni Józsefnek (83. oldal) – ’88-89 környékén Bajnai fizeti a sörözéseket barátjának („nem engedheti, hogy egy munkanélküli fizesse a sört”). Nem csak azért, mert utána – mik vannak – Gyurcsány üzleti karrierje együtt kezdődött Bajnaiéval: éppen annál a Creditum Kft-nél, melynek egyik alapítója Bajnai György volt – Bajnai Gordon apja.

Nem. Nem csak. Hanem azért is – főleg azért – mert Bajnai Gordon igenis tudta, hogy politikai értelemben mit vállal 2009-ben. Vállalta az MSZP és az SZDSZ igen szavazatait a konstruktív bizalmatlansági indítvány elfogadásánál, vállalta Gyurcsány Ferencét is. És igen, vállalta azt is, hogy átveszi az előző kormány nómenklatúrájának java részét, egyértelműen kiszolgálva ezzel az MSZP hatalmi érdekeit. Ez egy politikustól természetes, magától értetődő dolog – na de egy szakértőtől, kérem…

Tehát a tények: Bajnai Gordon regnálása alatt a jogi értelemben vett kormányban (aka. miniszterelnök és miniszterek) 18 személy fordult meg; az államtitkári karban – melyben nem létezett olyan, hogy közigazgatási államtitkár, csak „politikai” – 21.

A miniszterelnökkel együtt számolt 18 kormánytag közül 9 volt deklaráltan MSZP-s (tag és/vagy képviselő), egy „félig” (Draskovics Tibor igazságügy-miniszter lojalitását, úgy véljük, nincs ember, aki megkérdőjelezné), egy pedig az „utólag majdnem” kategóriába tartozik (Székely Tamás egészségügyi miniszter indult volna egyéni MSZP-s képviselőjelöltként, de belső szervezeti viták aztán mégsem történt így, pedig „Gál Zoltán még úgy ajánlotta Székelyt a helyi szocialistáknak, hogy őt Gyurcsány Ferenc is el tudja képzelni”). Volt tehát 11, mondjuk úgy „MSZP-s kötődésű” miniszterünk. Ezzel szemben állt 6 „igazi szakértő” kormánytag (plusz természetesen Bajnai Gordon), azonban azt érdemes figyelembe venni, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter szintén szocialista volt (Molnár Csaba), csakúgy, mint a tárca nélküli miniszterként funkcionáló Kiss Péter, Bajnai „politikai értelemben vett miniszterelnök-helyettese”. De székkel rendelkezett a kormányüléseken természetesen Hiller István (oktatás), Szekeres Imre (honvédelem) vagy Ficsor Ádám (titkosszolgálat) is. Aki valóban teljesen tiszta lappal indult, az mindösszesen Oszkó Péter, Varga István és Hónig Péter volt (utóbbinál a teljesség kedvéért szükséges megjegyezni, hogy az első Orbán-kormány idején 2 évig helyettes államtitkárként szolgált).

Arról sem szabad ugyanakkor elfeledkeznünk, hogy kik voltak azok, akik párttagság mellett/helyett aktívan részt vettek korábban az államigazgatás felső szintjeinek üzemeltetésében és utána átvette őket Bajnai kormánya. A 18 kormánytagból 12 fő szerepelt Gyurcsány Ferenc korábbi kormányainak listáján miniszterként, (szak)államtitkárként; egy pedig hivatalvezetőként. A fentebbi, „szakmai” 6+1-be tartozik még formálisan ugyan Balázs Péter (külügy), Herczog László (szociális és munkaügy) és Forgács Imre (igazságügy) is, de… Balázs „mentségére” szóljon, hogy „pártonkívüliként” (?) vezette korábban az MSZP külügyi kabinetét és volt a Medgyessy-kormány államtitkára, majd Magyarország első EU-biztosa. Herczog László külön eset, ugyanis ő 2010-ig államtitkári-helyettes-államtitkári-szakállamtitkári rangban valamennyi kormány alatt kapott funkciót. Forgács Imre pedig 2003-2004 között „csak” Medgyessy főosztályvezetője, 2004-től a budapesti/közép-magyarországi regionális közigazgatási hivatalok vezetője, majd 2009-től önkormányzati szakállamtitkár. Mindemellett 10 miniszter esetében a Gyurcsány-kormányok alatti vezetői szolgálat és az MSZP-s tagság is egybeesett. A „kakukktojás” Varga Zoltán (önkormányzatok), aki bár MSZP-alapító, nem kapott szerepet soha szocialista kormányokban – egészen Bajnai Gordonig.

A „szakértői” kormány „szakértői” államtitkári kara, ha lehet, még vörösebb, még gyurcsányosabb: 21 államtitkárból 19 MSZP-s, 19 szolgált 2009 előtt is ilyen pozícióban, egy személy pedig – Szigetvári Viktor – helyettes államtitkári rangban Gyurcsány Ferenc korábbi kabinetfőnöke volt (igen, ő az, aki pár hónapja még óvta volna Bajnait az „aktív közéletbe” történő visszatéréstől). Az egyetlen valóban „szakmainak” nevezhető államtitkárt Kling Istvánnak hívták (környezet- és vízügy), aki – Herczoghoz hasonlóan – évtizedek óta dolgozott az államigazgatási karban, különböző kormányok alatt (ahogy Hónig esetében, itt is meg kell jegyezni a tárgyilagosság miatt, hogy Klinget 2010-ben a második Orbán-kormány is megtartotta helyettes államtitkárként 2012-ig). Rajta kívül azonban tényleg mellbevágó, hogy a „nem politizáló” kormányfő milyen régi, jó, kipróbált elvtársakkal vetette magát körül: a Miniszterelnöki Hivatal egyenesen csurig volt ilyenekkel, Baja Ferenctől elkezdve Csizmár Gáboron át Iváncsik Imréig. De a többi tárca se panaszkodhatott: Korózs Lajos (szociális ügyek), Vadai Ágnes (honvédelem), Szabó Vilmos (külügy) vagy Avarkeszi Dezső (igazságügy) mind-mind ott szerepeltek a kemény csapatban.

A végeredmény: 39 szakértő kormányzati vezetőből 30 szocialista, 32 gyurcsányista. 76, ill. 82%. Nem csoda hát, hogy 2010-es búcsúbeszédében – akkor még az volt ugye, hogy búcsúzik – köszönetet mondott „az előző parlament felelős, elszánt többségének”. Mert úgy vélte, hogy kormánya „történelmi küldetéstudat helyett >>csak<< a hétköznapokkal volt elfoglalva – igaz, nemcsak a jelen, hanem a jövő hétköznapjaival is. Pártoskodás helyett a jó kormányzás ókori, mégis korszerű eszméjében hittünk”. A nem pártoskodó kormány nem pártos tagjainak teljes stáblistája alább található. „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”

A Bajnai kormány "szakértő" vezetői: