„Fel kéne ébredni: ma baromira nem az ezeréves történelmünk, a kereszténység, meg ki tudja még milyen avítt dolgok kötnek minket Európához, hanem a Szimpla Kert meg az A38, meg párjó étterem .” (Dudás Gergely, Index, 2012.12.29.)

„Dobozba pakoljuk legszebb könyveinket, s elmegyünk innen Európába, mert azt akarom, hogy európai magyar légy, s ne nyomorítsanak meg halva született eszmék. El kell ebből az országból néhányunknak menni, mert mindig emberek csinálnak helyet annak, amit úgy hívnak, hogy történelmi végzet.”
(Kácsor Zsolt, Népszabadság „Karácsony-melléklet” 2012.12.22.)

„Vissza Európába! Nem lesz olcsó. Soha nem is volt az. Megannyi kalandozás, kompozás, eltérítés után mindig és rendre megfizettük az árát. Nem szándékozom végigpásztázni a történelmünket, ismerjük azt jól (?), ám emlékezzünk a legutóbbi „partraszállásunkra”, 2004-re!” (Szanyi Tibor, Nolblog, 2012.01.07.)

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy tiszteletben tartjuk fenti véleményeket. Nem akarunk keresztes hadjáratot indítani, toleráns liberálisként kitiltani fenti szövegek szerzőit bárhonnan vagy külső autoritásokhoz rohanni. Magyarország szabad ország, bárkinek lehet véleménye, ezúttal pedig mi élünk azzal a jogunkkal, hogy bárki vitathat is más véleményeket.

Nem gondoljuk ugyanis, hogy Budapest meghatározott vendéglátóipari egységei egyfajta modern Nyugat-Berlinként védenék Európát a keleti szocializmus mucsáján. Mégis, nem tagadható, hogy kedveljük a Dudás által említett szórakozóhelyet és éttermeket, sőt, az idelátogató külföldi barátainkat is időnként elvisszük ezekre a helyekre és nem szeretjük a csendrendeleteket. Azonban az a rossz hírünk van, hogy e „szellemi köldökzsinórokban” nem a fejlett Európa kódolt üzeneteit adják át nekünk. Vendégeink ilyen helyek látogatásakor csak annyit közölnek, hogy örülnek magyarországi tartózkodásuknak. Lehet azonban közös pont Dudás gondolataival: mi van, ha Magyarország – nagyon figyeljünk egymásra! – Európában van?! Így aztán nemcsak fenti kiemelt fővárosi lokálok, de akár még Szeged, a több ezer éves Sopron, Szombathely, Gorsium és Valcum, de horribile dictu még az óbudai (Aquincum) Index-székház is Európában lehetnek, illetve ahhoz „kötnek minket”. A Szimpla mélyén sustorogva nyugati vendégeinkkel a kereszténység elterjedése (vaksi szerzetesek Umberto Eco főeurópai író által is megénekelt körmölése) nyomán kialakult újlatin nyelveken, illetve egy olyan nyelven beszélünk, amely félig újlatin, félig germán gyökerekből ered. Erasmus-programon veszünk részt, mintha európaiak lennénk, és ottani keleti és nyugati társainkkal éjszakai borozásokon közös pontként arról is beszélünk, hogy keresztény királyaink nevét kölcsönösen elsajátítottuk az iskolában. Nyugatra megyünk, templomokba járunk, és ateista nyugati barátunk is elviteti magát velünk a Szent István Bazilikába, meg Pannonhalmára. Vannak keresztény barátaink is, pl. Ausztriából, Bajorországból (ami ugye szintén Európa), és hozzájuk az köt minket, hogy időnként együtt megyünk misére, vagy a történelemről beszélgetünk. Azaz, ha a dudási értelemben vett „minket” szerény személyünket és családunkat is takarja, akkor minket a kereszténység és a történelem akár személyes kapcsolatainkban is Európához köt. Nyilván olyan is van, akit három fröccs után egy kocsmai mosdóajtó nyugati kéz általi meglengetése köt Európához. Sokfélék vagyunk: a mi közösségeinknek vannak határozott elképzelései Európáról, annak múltjáról és jövőjéről. Eközben vannak, akik Európa címszó alatt csak piában és kajában, esetleg a beömlő turisztikai GDP-ben gondolkodnak (micsoda hasonlóság bizonyos Zimmer Ferivel…).
Vannak, akik szerint nyugati vendégek érkezése köt minket Európához, ez bizonyára a német nyugdíjasok által megszállt Thaiföldhöz lehet hasonló státusz.

Ami még rosszabb hír lehet Dudás számára, hogy gyakran olvasunk a magyar sajtón kívül németet, olaszt, angolt stb. Látjuk például azt, hogy újságírók milyen kérdéseket tesznek fel az uniós forrásokért felelő minisztereknek Németországban vagy Ausztriában, és ezekhez képest hogyan kérdezett Dudás például Bajnai Gordontól. Hogyan nem kérdezett rá arra az alkotmányos nonszenszre, hogy az interjúalany 8000 milliárd forint uraként a parlament előtt nem elszámoltatható, nem lévén akkor még miniszter. Látjuk, hogy lábtörlő és mikrofonállvány semmi ahhoz képest, ahogy négy évvel később újra interjút készít a 8000 milliárdos emberrel, és nem kérdez rá be nem váltott (a korábbi, 2006-os interjúban hangsúlyozott) növekedési és foglalkoztatási ígéreteire. Eszünkbe jut, hogy a mi Európánkban előbb mindenki a saját portája előtt sepreget, ott keresi a bibliai szálkát, majd amikor saját portája csillog-villog, és foglalkozásának európai értelemben vett mestere, akkor elmegy, és nyugodt szívvel „Európát oktathat” másoknak éttermekben, kocsmákban.

Valahol Európában. Esetleg Magyarországon.

Dudás Gergely interjúja Bajnai Gordonnal, 2006. június 24. Index

Mennyire lesznek mások a prioritások, mint a mostani nemzeti fejlesztési tervben? Mely területek kapnak nagyobb hangsúlyt, melyek fognak háttérbe szorulni?

- Ennek most folyik a véglegesítése. Nincs még végleges válasz erre a kérdésre. Amit biztosan mondhatok: a fenntartható növekedést és foglalkoztatást kell a középpontba állítanunk.

- Ha már a foglalkoztatás élénkítéséről beszélünk: nekünk a mostani megszorító csomagból leginkább az hiányzik, hogy semmilyen foglalkoztatás-ösztönzést nem tartalmaz.

- A foglalkoztatás az én fejemben nemcsak munkahelyteremtés, hanem foglalkoztathatóság is. A rokkantnyugdíjasok, a romák, a rossz képzési struktúrákból fakadó diplomás- és pályakezdő munkanélküliek problémáit kell megoldani egyebek között.