A tegnapi nap folyamán jelent meg Ungváry Krisztiánnal interjú a stop.hu-n, melyben a történész a múlttal való szembenézés fontosságát kívánta kihangsúlyozni. Legalábbis látszólag. Valójában azonban a legolcsóbb politikai támadást sikerült végrehajtani.

Ungváry a szokásos sallangokkal operál: nem csak a kommunista múlttal kell szembenézni, hanem a két világháború közötti időszakkal is, „bezzeg a németek”. Nyugaton minden jobb és „előbbre” tartanak, kis hazánkban meg még mindig csak a dagonyázás megy. Majd szépen rákanyarodunk a fóbiákra.

Ungváry már többször megkongatta a vészharangot a Horthy-kultuszt illetően, ez most sincsen másként: „Érzem, de nem Horthy Miklós kultuszának építése folyik, hanem a nevével jelzett korszak legáporodottabb hagyományait érinti. Pedig lennének ennek az érának is progresszív, konzervatív hagyományai.” Hogy ki és hol kívánja Horthy korát visszahozni ez továbbra is rejtély marad – de erről már írtam egyszer, itt. Nekem nem világos, de segít a stop, ne kelljen az olvasónak ezzel vesződnie.

 „A Horthy-éra gazdaságpolitikai koncepciója is sokban visszaköszön ma: az "őrségváltás" gondolata, a felhalmozott vagyonok újraelosztása - igaz, most nem zsidó és német polgároktól veszi el az állam, hanem szektorális adókkal ágazatoktól, bankoktól.” – „kérdez” a riporter. Ezzel az összehasonlítással nehéz mit kezdeni, mi más juthatna eszünkbe, mint Korózs Lajos, aki a náci Josef Mengele módszereihez hasonlította az Orbán-kormánynak a rokkantsági jogosultság felülvizsgálatához kapcsolódó intézkedéseit.

Az alaphang megadása után a stop teljes gázra kapcsol, elérkeztünk a lényeghez:

„A történelmi legendák velünk élnek, így az, amit legutóbb Matolcsy György, nemzetgazdasági miniszter írt: "1944 és 1956 között nem védtük meg közel egymillió zsidó, német és magyar városlakónkat". Az ismert toposz: csak a német megszállás után "nem védtük meg" a polgárokat.” – teszi fel a kérdést a stop. „A történet attól igazán szép, hogy Matolcsy Györgynek pontosan tudnia kell: hazudik. Olyan családról beszélünk, amelynek komoly "érdemei" voltak a zsidók és németek gazdasági megsemmisítésében.” – válaszol Ungváry. Majd az oldalon a fél interjút kitevő hosszúságú portrét találunk Matolcsy Mátyásról, hogy mekkora egy koszos náci volt.

Vagyis megint kibújt a szög a zsákból. Nem csak hogy kiderült, hogy Matolcsy családjában egy-két háborús bűnössel találkozhatunk, hanem ez a fideszes miniszter még megpróbálja mentegetni is ezt a főnácit.

Egyrészt Matolcsy nem mentegette a családját. De ha mentegette volna is, hát ki ne tenné ezt a saját családjával?! Az egészben az a gusztustalan, hogy maga Ungváry érvel az interjú elején, hogy a kormánytagok zsarolhatóak és ezért nem történik meg a múlttal való szembenézés. Majd pontosan ő megy bele a legolcsóbb politikai támadásba. Nem mondja ki a kollektív bűnösség elvét, de sugallja és kevés undorítóbb dolog van, mint az egymás felmenői közötti vájkálás. Ha van valami, ami nem segíti a múlttal való szembenézést, akkor az pontosan ez. És ez aljasság Pokorni esetében, Schiffer András esetében és Matolcsy esetében egyaránt.

Érthető, hogy megy a rugdalózás, mivel hosszú idő után a jobboldal végre nem megy el szó nélkül az antiszemitizmus mellett. Láthatólag a túloldalt ezzel egyrészt nem tudnak mit kezdeni, másrészt nem szeretnék feladni pozíciójukat, hogy ők legyenek a kisebbségek kizárólagos védelmezői. Hogy ez használ-e a zsidóságnak, vagy bármelyik magyarországi kisebbségnek? Nem számít.

Azt viszont jó lenne, ha ballibek is végre megértenék, hogy a mai magyar jobboldal nem eredezteti magát egyik a két világháború között létezett jobboldali párttól sem. Semmilyen közösséget nem vállal vagy vállalt egyikkel sem. A mai magyar jobboldalnak ezért nem felelős sem a zsidóság, sem a németség tragédiájáért. A mai magyar jobboldal azért felelős, hogy ezek a tragédiák ne ismétlődhessenek meg soha Magyarországon.

Sajnálatos, hogy Ungváry belement egy ilyen interjúba, mert egészen eddig ha nem is értettem vele sok dologban egyet, mindig nagyra tartottam, mint történészt. Minden esetre az Ungváry-stop.hu duónak sikerült az, ami régóta senkinek: szimpatikussá tenni a gazdasági minisztert. Gratulálok!