population_growth_graphic.jpgKét dolgot biztosan állíthatunk: Horn Gábor, volt SZDSZ-es politikus által gründolt Republikon Intézet nem független, legutóbbi elemzésükben vázolt baloldali növekedés pedig egyszerűen nem igaz.


A magyar posztkommunista átmenet egyik politikai toposza, hogy a balliberális elemző/intézet/szakértő/újságíró pártoktól független, míg a jobboldali (legyen az századvéges, nézőpontos, az ezredforduló környékén – egyes hiperintelligens szoci elnökhelyettesek szerint ma is – Tárkis, stb.) elfogult, mert a Fidesz vagy a jobboldali kormány köldökzsinórján lóg. A függetlenség persze a legtöbbször nem explicit címke, egyszerűen úgy mutatják be a GKI-tól a Oszkó Péterig az elemzői véleményeket, mintha azok mögött nem állna pártos elkötelezettség. Aki nem hiszi, nézze meg a HVG eheti számának vezércikkét a Lengyel László-féle Pénzügykutató és a szocialisták gazdasági programját író GKI megmondásaival, vagy az Indexen visszatérően címlapos, személyi állományában Kiss Péterhez köthető Policy Agenda médiaszerepléseit.


Ezzel a toposszal legfőbb ideje leszámolni. A médiában megjelenő elemzések legalább 95 százaléka ugyanis olyan cégektől, köröktől érkezik, melyeknek volt és általában van is céges/állami megbízásuk. Bár a hvg.hu politikai intézetek kritizálásában élenjáró munkatársa a személyi összefonódások (khm…) miatt valószínűleg nem fog elfogultságot felvető kritikát írni Reiner Roland Republikon blogon megjelent elemzése miatt, mégis érdemes megnézni, hogy a Heti Válasz és szocialista források szerint most éppen az MSZP-nek dolgozó volt SZDSZ-közeli elemzőintézet hogy interpretálja a közvélemény-kutatások eredményeit. Maga a kérdésfeltevés, a baloldali növekedés mítosza ugyanis önmagában is izgalmas, az meg pláne, hogyan bűvészkednek a nekik kedvezőtlen számokkal a baloldalon.


A szocialisták támogatottsága a Tárki szerint mélyponton van. A párton belüli zavart fokozhatja az elmúlt hetekben zajlott időközi választások kudarca és a Bajnai-csapat SZDSZ-nél magasabb támogatottsága. A baloldalnak meg kell emészteni a Fidesz minden kutatásban nagyjából kétmilliós bázisának növekedését is. Ebben a kontextusban született a magát liberálisnak valló intézet bejegyzése, melynek lényegi mondanivalója, hogy „míg a 2010-es választások után az MSZP (ekkor sem a DK, sem az Együtt 2014 nem létezett még) 860 ezer szavazóval bírt, addig mára ez a három párt összesen több, mint 1,6 millió szavazót tud megszólítani”. A látványos, fókuszált minielemzésben azonban több hiba és ferdítés is feltűnik.

1.    A bázis megválasztása: az összehasonlítás alapjául választott 2010 májusban ugyanis egyértelműen működött a győzteshez húzás effektusa. Ez a jelenség minden választás után jelentkezik, és leegyszerűsítve arról szól, hogy a vesztes pártok szavazói nem árulják el valós pártpreferenciáikat a kutatóknak. Ez az alacsony bázis optimális bármilyen későbbi növekedés jó eredményként bemutatásához, és megtévesztő lehet a laikusok számára.
2.    A „bázispártok” megválasztása: A republikonos elemzés 2010-es számai nehezen érthető módon csak a szocialista eredményeket veszik figyelembe. Valójában az MSZP majdnem egymillió voksot kapot 2010 tavaszán, ehhez nyugodtan hozzászámítható a Bokros Lajos kormányfő-jelöltségével kampányoló, liberális médiatámogatásban részesülő, azóta eltűnt MDF-SZDSZ inkább a baloldalra sorolható 136 ezer szavazója, és persze az E2014 támogatói közé átálló 2010-es LMP-szavazók (volt SZDSZ-esek), az elmúlt hónapok mérései alapján ez a kör a 384 ezer balzöld szavazónak akár a fele is lehet, tehát akár a kétszázezer főt is közelítheti. Visszafogott összegzéssel is 1,3 millió baloldali-liberális szavazó volt 2010 tavaszán, és valóban, a ciklus harmadik évének végére ez a szám 1,6 millió körülire is nőhetett.
3.    „Jól látható továbbá, hogy a növekedés folyamatos, a baloldali tábor hónapról-hónapra, évről-évre lesz egyre szélesebb. Nem arról van tehát szó, hogy egy-egy új párt megjelenése miatt megugrott volna a szavazók száma: inkább egy lassú építkezést látunk, ahol az MSZP stabil gyarapodása és az új pártok adta lendület egyszerre érezteti hatását.” A győzelmi jelentés helyett érdemes itt is a kutatások számaiból kiindulni. A következő adatok a teljes népességre vonatkoznak:


Az MSZP szakadása óta változatlanul nagyjából 11-15 százalék között mozog (ez néha kileng, most éppen a Tárkinál 9 százalék, de a Nézőpont is mért már 17 százalékot). A párt támogatottsága most is ezen a hibahatáron belül alakul, erős (vak)hit kell ahhoz, hogy ebből stabil gyarapodást olvassunk ki. A baloldali tábor összesített népszerűsége sem nőtt jelentősen. 2012 márciusában a Republikon által kiemelt három, inkább balra húzó intézet átlagában az MSZP, a DK és az LMP 21 százalékon állt, most az MSZP, az LMP-t és szavazótáborát szétszakító Együtt-PM és a DK átlaga a három cégnél húsz százalék néhány tized. Ha a várhatóan külön induló LMP-t ehhez hozzászámoljuk, az is csak 22 százalék. 2012 májusában a Tárki éppen erősebbnek mérte az MSZP-t, és a Republikon-infografikán ez eredményezett kicsivel az átlag feletti számot. Az infografika negyedik oszlopa már egy összesített érték, abban már az Együtt-PM is szerepel. Az elemzés kétségkívül helytálló megállapítása viszont, hogy ez a tábor már könnyebben integrálható lehet, mint a balra is kritikus LMP-vel és annak szavazóival lett volna.

Az írás a módszertani bakik ellenére kétségkívül hasznos és gondolatébresztő: rávilágít ugyanis a hangulati alapozásra. Arra a baloldali igyekezetre, hogy az MSZP erősödését, illetve a – Magyarországon a természetben egyébként életképtelen – olajfa működőképességét mindenáron, akár a számokkal szembemenve bizonyítsák. Bár Bajnaiék visszatérése addig bizonytalan szavazókat is mozgósíthatott (más, a baloldal személyi megújulásában bízó szavazókat pedig eltántoríthatott), a számok alapos elemzése megmutatja, hogy itt nagyjából (lásd hibahatár) ugyanazt a kártyapaklit osztották újra. Ráadásul a kártyaasztalnál az LMP elzavarása-lecserélése után is ott ül egy vállalhatatlan, korábban trükkök százait bedobó kispénzű, de nagyhangú játékos is, két társa pedig még az ő távoli és bizonytalan kiesése esetén is messze van a kvalifikációs verseny végétől.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemhívő 2013.04.07. 19:30:13

..a szerzőnek először azzal kéne szembenéznie,..hogy miért is nem gond neki, és a legtöbb elkötelezetten jobbos médiának az önként és dalolva vállalt elfogult pártosság...

...aztán meg lehet próbálni ezt azzal kimagyarázni, ...hogy mindazok, akik számára még érték az "el nem kötelezettség"...azok szintén úgyis el vannak kötelezve,...csak mivel nem a mi kutyánk kölykei,...akkor ebből evidens, hogy a "baloldal" szekértolói lehetnek csakis...

Ha pl a HVG című általam korrektnek tartott újságot letudtuk azzal, ..hogy "bajnaista"...akkor onnantól kezdve már nem is kell érdemben foglalkozni sem a smitt, sem a semjén üggyel,..valamint bármilyen más, oknyomozó vagy feltáró jellegű cikkel, ...hiszen a "bajnaisták gyűlölet kampánya" nem ér annyit, hogy érdemben meginogjon tőlük egy hithű narancshívő....

A "baloldali előretörés" meg nem érdekel,...nem igazán bánnám azt, hogy nem a bajnainak kéne kimagyaráznia pl a romániai eurobevezetést pl 2016 környékén...Meghagynám ezt a mutatványt nag mókamesterünknek és az ő jobbkezének.

Mert csak ezek az oltári pofára csúszások képesek a magyarok többségét a jelenlegi forradalmi hevületből a józanság irányába terelni.. az értelmes érvelés nem hat senkire ebben az országban.

Kandeláber 2013.04.08. 09:37:47

@nemhívő: "Értelmes érvelés nem hat senkire ebben az országban".
Ez olyan atévés-betelefonálós szöveg.
Már ha Ön "értelmes érvelésként" a Bajnai-Mesterházy-Gyurcsány trió mantráit interpretálja.
A cikk találó, egyébként a "független", valójában balliberális elkötelezettségű közvélemény kutatók mítosza mellett én még megemlíteném a "szakértők" mítoszát, szakértő természetesen szintén kizárólag balliberális indíttatású-kötődésű személy lehet, gondoljunk csak Bokrosra vagy magára Bajnaira.


süti beállítások módosítása