„Nem az a baj, hogy az emberek túl kevés adót fizetnek, hanem hogy az állam túl sokat költ.” Ronald Reagan"

Mióta világ a világ, a kormányok azóta keresik a módszereket arra, hogy miként tehetnek szert bevételre. Ezt a modern demokráciákban egységesen adókivetés útján teszik, ugyanakkor két kérdés mindig felmerül: mit, és milyen mértékben adóztassanak. Ezek nem pusztán gazdasági és politikai, hanem sokszor filozófiai kérdések is egyben.

Amikor a döntéshozók szociális oldalról közelítik meg a kérdést, akkor mindig az a szándék, hogy a tehetősekkel fizettessenek magasabb adót, az állami újraelosztás szintje legyen magas, és a nehéz anyagi helyzetben lévőket ezzel támogassák. Hagyományos szocialista adónak mondható a vagyonadó, a többkulcsos SZJA, illetve a magas vállalkozási adók.

A liberális felfogás szerint az állami újraelosztásnak alacsonynak kell lennie, és az adófizetésből mindenkinek ki kell vennie a részét. Liberális adónak mondhatók a forgalmi adók (elsősorban az ÁFA), valamint az egykulcsos SZJA. A liberális felfogás szerint az adórendszernek egyszerűnek, és könnyen áttekinthetőnek kell lennie.

A konzervatív szemlélet adózási szempontból igen hasonló a liberálishoz. A legfontosabb különbséget az jelenti, hogy mivel a konzervatív felfogás erősen értékalapú, kiemel bizonyos célokat, amelyeket az adórendszeren keresztül támogat (család, sport, környezetvédelem stb.). Ezzel együtt az eszköztárában szintén a forgalmi adók kapnak nagy hangsúlyt, a munka és a termelés adóztatását pedig kerüli. És persze a konzervatív adórendszer bezárja azokat a kiskapukat, amelyeket a liberális gyakran nyitva hagy az „egyenlőbbek” számára.

Egy fontos, közös célja mindig van az államnak, függetlenül attól, hogy mely filozófiát vallja magáénak: a feketegazdaságot igyekszik csökkenteni, és az adóelkerülést lehetetlenné tenni.

A forgalmi adók jótékony hatása

A jövedelmet sokkal könnyebb eltitkolni keletkezésekor, mint elköltésekor. Szinte nincs a világon olyan ország, ahol ne lennének fekete vagy szürke fizetések – ennek mértékét csak azzal lehet igazán csökkenteni, ha leszorítják a készpénzforgalom arányát. Azonban a feketén szerzett jövedelmeket is elköltik valahol; termék vásárlásakor szinte mindig készül számla, szolgáltatások esetén pedig még ha nincs is hivatalos számlázás, az így gazdát cserélő pénzt is aztán elköltik megint valahol.

A forgalmi adók (ezalatt nagyrészt az ÁFA-t értjük) megfizetésére olyanok is kötelezettek, akik törvényesen nem fizetnek jövedelemadót: inaktívak, nyugdíjasok, diplomaták stb. Ezen okok miatt együttesen mondhatjuk, hogy a forgalmi adózás igazságosabb, mint a jövedelemadózás: szélesebb réteget von be a közteherviselésbe, és mivel nehezebb eltitkolni, kevésbé költséges az ellenőrzése. Az ÁFA hatálya alá tartozik majdnem minden termék vagy szolgáltatás adásvétele, kivéve a pénzügyi szolgáltatásokat.

Az újonnan bevezetendő adókkal a Kormány erősen kibővíti a forgalmi adók körét. Az ÁFA mellett extra terhekkel sújtja a telefonálást, sms-ezést és az internet forgalmat, valamint adót vet ki a pénzügyi tranzakciókra is, elsősorban a sárga csekkre. Ezt látva egy konzervatív egyik szeme sír, a másik nevet: az örömöt az adja, hogy ezzel az adórendszer tovább mozdul az igazságosabb, forgalmi típusú adók felé, ugyanakkor ez nem szolgálja sem az alacsony közterhek, sem pedig az egyszerű és átlátható adórendszer eszményét. Messzire gurult a söralátét!

Konzervatívként akkor tudom elfogadni ezeket az adókat, ha ezek valóban átmeneti tünemények csupán, és később a Kormány radikális egyszerűsítést tud majd végrehajtani. Hiszem, hogy erre van esély a következő néhány év során, addig pedig fizetünk, a kesze-kusza előírásoknak megfelelően. Mert nem csak a magas és bonyolult adókat utálni konzervatív érték, de adót törvényesen megfizetni is az.