Az EU-t kritizálni eretnekség, a büntetés pedig a kiátkozás. Azok érvelnek így, akiknek két dolog a legfontosabb: a vita és a demokrácia. Itt tartunk.

A Tavares-jelentés kapcsán újra lángol a vita, hogy hol is van Magyarország helye Európában. Abban szerintem egészen biztosan nincsen komoly vita, hogy az évezredes történelmünk során államférfiak hada dolgozott folyamatosan azon, hogy ez a hely a Nyugathoz legyen közelebb. Egyet azonban elfelejtenek a balliberálisok: Szent István nem csak a Koppányt vágatta négybe, de a Német-Római Császársággal is megvívta a maga háborúját.

Ma a balliberálisok úgy viselkednek, mintha Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával véget ért volna a magyar történelem menete. Ez rendkívül hasonlatos a klasszikus marxista gondolkodáshoz: a párt és a kommunizmus az emberiség történetének a csúcspontja. Ma azt hiszik, hogy ez az EU. Lehet szépen hátradőlni, a nagy harcokat megvívták, azokban győzedelmeskedtek: „a gép forog, az alkotó pihen”. 

Azonban az idő megy szépen tovább és kicsit sem biztos, hogy a jövő abban a technokrata-bürokrata ’68-as generáció által eluralt intézményrendszerben van. Persze ha valaki meg meri mindezt kérdőjelezni, akkor septiben eretnekké nyilvánítja a tolerancia papsága. Mert mégis mi az, hogy valaki kritizálni meri az Európai Uniót? Holott az Európai Unió társadalom-mérnöki csúcsteljesítmény! Az a szervezetet, melynek semmilyen tekintélye nincs. Nem is nagyon lehet, hisz kizárólag bizottságok, tanácsok és egyéb kollektív szerveződések uralják, hogy az egyéniség véletlenül se bontakozhasson ki benne. Zárójelesen jegyezném meg, hogy egy kollektivista szocialisztikus berendezkedésről beszélünk, mely a zsidó-keresztény kultúrával teljesen ellentétesen felépített szerveződés. Végül is miért is lenne tekintélye, amikor ma azok ülnek a legfontosabb pozícióiban, akik mindent megtettek, hogy országaik hagyományait relativizálják és a tolerancia jegyében mindennek nekimenjenek, amely kicsit is tiszteletet parancsoló. Ennek ellenére ők mégis elvárják mindezt, mégis milyen alapon? Ám, ha valódi vita alakul ki arról, hogy például egy nemzetállamnak hol is vannak a szuverenitásának a határai – mely vita egyébként az USA-ban folyamatos és mindennapos –, akkor mi a válasz? Azonnali kiátkozás a demokrácia és a tolerancia jegyében. Meggátolva ezzel azt, hogy a kérdéskörről normális mederben folyjon vita. Mindez nyilvánvalóan abból szorongásból fakad, hogy féltik meglévő pozícióikat mivel egy diskurzus megfékezhetné az európai szuperállamról alkotott vízióik valóra válását. Azt pedig már csak halkan jegyezném meg, hogy az EU-nak mégis milyen legitimitása van, amikor jelenleg minden egyes tagországban 50 százalék körül van azoknak az aránya, akik támogatják, valamint akik ellenzik az intézményesült Európát.

Sosem felejtem el az első élményeimet az Európai Unióval kapcsolatban. Még gimnazista koromban elolvastam a szokásos maszlagot róla a hivatalos földrajz könyvben. Hogy fokozatosan egységesülni fog Európa, a nemzeti határok teljesen el fognak tűnni és csak régiókból fog állni az egész kontinens, peace lesz meg love és boldogan élünk szépen, ásó, kapa, nagyharang. Ezt szépen le is írtam az egyik dolgozat esszékérdéseként. Amikor azonban visszakaptam a témazárót, az osztályfőnököm áthúzta a komplett hóbelebancot és odabiggyesztette azt a kérdést: „Valóban? Ezt azért még gondold át!” Persze mindez 10 éve történt. Ma pontosan ezt nem lehet megtenni. Mert ha kicsit elkezdünk gondolkozni, akkor milyen bélyeget sütnek azonnal a homlokunkra? Nem vagy demokratikus, nem vagy Európa-barát, „nem érted a világ mai menetét”. Mert ugye Európa csak egy felé haladhat és az mindig a jó – itt jegyezném meg, hogy a ’30-as években éppenséggel Európa a nácizmus és a fasizmus felé haladt. Fogadd el tehát kritikátlanul az EU-t, mert az EU jó. És ugye minden ami a Lajtán túl van, az jó, hisz a fejlett. És ami fejlett, az jó. Éppen ezért Európának nem kizárólag gazdaságilag kell minél inkább központosulnia, hanem politikailag és eszmei téren is. Miért? Mert a központosítás szükségszerű, hogy elérjük azt a fejlettségi szintet. A szabad piac és a globalizáció érdeke diktálja ezt. Mindezt ki tolja elsősorban? A magyar baloldal, jó reggelt! Annak a szabad piacnak az érdekében, amelyben az uborkamérettől az autók szén-dioxid kibocsátásán át a cigarettatípusokig lassan mindent leszabályoznak. Igen, annak a szabad piacnak a jegyében.

Ezen túlmenően, ha már a vitákat sikerült partvonalra szorítaniuk, mindent megtesznek, hogy teljesen kigyomlálják a patriotizmust is. Mivel a patriotizmust és a hagyományok tiszteletét a nacionalizmus melegágyának tartják. Ezért tűzzel-vassal üldözik a kereszténységet, a konzervativizmust és minden más nézetrendszert, melyet reakciósnak ítélnek a haladással szemben. Azonban helyette nem kínálnak semmit. Mert mi az európai gondolat? Mégis mi az az európai identitás? Mik azok az európai értékek? Ezeket nem tudják meghatározni, csakis a nacionalizmussal szemben (nem keverendő a sovinizmussal). Éppen ezért nem csinálnak mást, mint lebontják a egészséges nemzeti érzést és a vallási hagyományokat. De mind hiába, mert nem kínálnak semmilyen alternatívát helyette. Nincs mi közül választani. Ezt persze nem csinálták ügyetlenül, hisz mára Európa szerte erősödik a radikalizmus, míg az „európai értelemben vett jobboldal” lehajtott fejjel ül az Európai Parlamentben. Kínossá vált számára saját jobboldalisága. Nem mer megszólalni semmilyen fontos morális kérdéskörben. Nyilvánvalóan rendkívül kínos ezért számukra a Fidesz. Amely nem csak hogy ezt meg meri tenni, de még fel is hívja a figyelmet az európai jobberek gyengeségére. Csoda, ha nem szeretik? Csoda, ha idegenkednek tőle? Ezt a balliberálisok úgy fogják fel, mintha a Fidesz mögül kihátrálna az európai jobboldal. Ez részben igaz is. De nem azért, mert elhatárolódik. Hanem azért, mert a magyar jobboldal mellett ők már nem tűnnek annak.

That’s all folks! Nem „fogunk lehajtott fejjel járni ebben a kurva Európában” és nem kérünk elnézést saját jobboldaliságunk miatt!

Folyamatos támadások érik a kormányt a stadionépítések miatt. De vajon tényleg olyan egyszerű-e a képlet, mint ahogy látszik?! Tényleg felesleges pénzkidobás-e a magyar futballba ölni milliárdokat. Ha jobban a dolgok mögé nézünk, kiderülhet, hogy nem. A stadionépítés pedig tükröz mindent, melyet egy konzervatív szerethet. Ugyanakkor érthetetlen, hogy a progresszív oldal miért nem tapsikol két kézzel a hipermodern létesítményeknek.

Radikalizmus megszüntetése/mérséklése

A balliberális oldal gyakorlatilag úgy mutatja be a stadionok építését, mintha a kormány a futballhuligánoknak építene stadiont, ezáltal támogatva a szélsőségeseket. A cél pontosan az ellenkezője. A ma tapasztalható áldatlan állapotok járulnak hozzá ahhoz, hogy a magyar futball garantáltan a szélsőséges szurkolók kezén maradjon. Fedetlen lelátók, borzasztó higiéniai körülmények járulnak ma hozzá ahhoz, hogy egy középosztálybeli maximum nyakkendős legyen (inkább csak egy-egy meccsre jár el). Ha ez megváltozna, egészen biztos, hogy pozitív irányba mozdulna el a szurkolói mentalitás is. Csak józan ésszel is belegondolva, nők és gyerekek mellett egészen más szellemiség kerekedhetne felül. A másik, hogy az új pályák be lesznek kamerázva. Azok, akik pedig tudatosan a rend bontására törekszenek, búcsút mondhatnak a szentélynek, rosszabb esetben a szabadságuknak is.

Példaképek

A mai magyar társadalom egyik legfontosabb problémája a példaképek hiánya. Ez köszönhető a kommunizmusnak, de a rendszerváltás óta is megfigyelhető, hogy a balliberálisok minden tekintélyt megtámadnak. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a jövendő generációk olyan személyekkel találkozzanak, akikre fel lehet nézni. Mivel a magyar társadalmi élet rendkívül megosztott, erre a legjobb eszköz ma a sport.

Tradíció

Két olyan nagy múltú csapat kap most stadiont, mint az FTC és a DVSC. Vegyük csak a Ferencvárost. Teljesen méltatlan, hogy egy 114 éves csapatnak ne legyen egy normális arénája. Egy olyan csapatnak, mely 28 alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot, 20 alkalommal hódította el a Magyar Kupát és egyetlen magyar csapatként nyert európai kupasorozatban is serleget. A Ferencváros nem csak egy csapat. Fradistának lenni egy életérzés, egy értékrend, mely apáról fiúra száll.

Közösségteremtés

A magyar társadalom rendkívül atomizált. Ezért rendkívül fontos, hogy közösségeket teremtsünk és ezeknek helyet biztosítsunk. A balliberálisok központi érve, hogy alulról jövő civil kezdeményezéseket kell támogatni. A sportegyesületek támogatásával pontosan ez történik.

Profitábilis

Sajnos a mai magyar futball tragikus helyzetben van és túlságosan sokrétűek ahhoz a problémák, hogy azokat rövid úton orvosolni lehessen. Vagyis sokat kell rá költeni és a megtérülés kizárólag hosszú távon lehet eredményes. Kétségkívül érdemes pénzt bele fektetni, azonban nem csoda, ha a mai válságos helyzetben erre kevesen vállalkoznak. Ezért kénytelen-kelletlen, de szükséges az állami szerepvállalás. A Ferencváros neve például még ma is brand, melyet nem szabad veszni hagyni. Valamint egy stadion nem csak kizárólag focimeccsek megrendezésére alkalmas. Az új FTC pályához például kapcsolódik majd konferenciaterem, étterem, múzeum, bolt stb., melyekből szintén lehet bevételre szert tenni. 

Ugyanakkor igény is biztosan van a magyar futballra. Az Alt Media 2010-es kutatása szerint mintegy 400 ezer ember követi folyamatosan az NB 1 meccseit és további 2 millió fővel bővül azoknak a száma, akik alkalmi futballnézők. Vagyis gyakorlatilag majdnem 2 és fél millió azoknak a száma, akik érdeklődnek a magyar foci iránt. Kereslet tehát bőven van rá.

Tömérdeknyi szavazó

Ha tovább fűzzük a gondolatmenetet, akkor láthatjuk, hogy itt egy óriási választói rétegről van szó. Nem csoda tehát, hogy a Fidesz temérdeknyi szavazatot lát a fociban. Ez teljesen normális dolog, a pártoknak az a dolguk, hogy szavazókra vadásszanak. Ez azonban cáfolja a tipikus balliberális toposzt, hogy gyakorlatilag Orbán Viktor saját hobbijára költi az adófizetők pénzét. Ha a kormánypártok ügyesen sáfárkodnak, akkor hosszú távon is rendkívül komoly rétegeket nyerhetnek meg a maguk számára. És ezáltal értéket is teremtenek. A lehető legjobb árukapcsolás.

Összehasonlítás

Mivel a stadionépítést folyamatosan szociális demagógiával is támadják a balliberálisok, nézzük meg ők miket építettek hasonlóan „horribilis” összegekből. Összehasonlítás képen a Köröshegyi-völgyhíd 43 milliárd forintba került az adófizetőknek, melyről máig megoszlanak a vélemények, hogy egyáltalán szükség volt-e rá. A 4-es metró pedig jelenleg 425 milliárdnál tart, melyből 181 milliárd forint az EU-s támogatás, tehát 244 milliárd forintba fog kerülni az adófizetőknek. Ezzel szemben a Ferencváros stadionja 7 (!) milliárd, míg a Debrecené 11,5 (!) milliárd forintból épül meg. No komment.

Ha mindezt összegezzük, akkor azt hiszem, hogy teljesen érthető a balliberális fanyalgás. Hisz a jobboldal rendkívül olcsón juthat jelentős mennyiségű szavazathoz. És mindezek mellett még értéket is teremt. 

2012. augusztus 22. és 26. között Tranzit - Fesztivál a határon Kőszegen, Kerdem Színpaddal. Gyertek!

A nemrég elindult Kerdem blog egy virtuális találkahely. Reméljük egyre több, hozzánk hasonló gondolkodású fiatal érzi majd itt jól magát, írja le véleményét. A személyes találkozás azonban mégis csak jobb! Ezért hívunk benneteket a kőszegi Tranzit Fesztiválra, ahol a Kerdem sátorban olyan aktuális témákról beszélgethetünk, melyek foglalkoztatnak bennünket.

Azt is fontos megtapasztalnunk, hogy kerdemként nem vagyunk egyedül. Egy nagyobb közösség tagjai vagyunk. Kőszegen a közös gondolkodásban velünk tartanak barátaink a Jobbklikktől,  Mandinertől, a Konzervatóriumtól.

Sokan kérdezik tőlünk mi is az a Tranzit. Közösségi tér, egy jó buli, együttgondolkodás, vitafórum? Éppen az a jó benne, hogy mindegyik. Röviden: minden fiatal otthon érezheti magát benne, akinek fontosak a hagyomány, szabadság, közösség értékei. Szavakkal inkább csak körülírni lehet, érdemes személyesen is megtapasztalni milyen a Tranzitos közösséghez tartozni.

Erre ad jó lehetőséget a Tranzit Fesztivál augusztus 22-26 között. Itt találkozhattok döntéshozókkal, véleményvezérekkel a közéleti programokon, melyet bulik, koncertek, utcaszínház és filmvetítések egészítenek ki, mindezt az utánozhatatlan hangulatú, most felújított Kőszeg városának szívében. 

Nem kell hozzá mást tenni, mint regisztrálni. Ezt most június 15-ig 20%-os kedvezménnyel itt megtehetitek. Friss információkat a fesztiválról a Tranzit weboldalán és a Facebook oldalon is találhattok.

Reméljük találkozunk a nyugati határszélen és személyesen is megismerhetjük egymást a Kerdem sátorban!

a Kerdem csapat

  „Nem az a baj, hogy az emberek túl kevés adót fizetnek, hanem hogy az állam túl sokat költ.” Ronald Reagan"

Mióta világ a világ, a kormányok azóta keresik a módszereket arra, hogy miként tehetnek szert bevételre. Ezt a modern demokráciákban egységesen adókivetés útján teszik, ugyanakkor két kérdés mindig felmerül: mit, és milyen mértékben adóztassanak. Ezek nem pusztán gazdasági és politikai, hanem sokszor filozófiai kérdések is egyben.

Amikor a döntéshozók szociális oldalról közelítik meg a kérdést, akkor mindig az a szándék, hogy a tehetősekkel fizettessenek magasabb adót, az állami újraelosztás szintje legyen magas, és a nehéz anyagi helyzetben lévőket ezzel támogassák. Hagyományos szocialista adónak mondható a vagyonadó, a többkulcsos SZJA, illetve a magas vállalkozási adók.

A liberális felfogás szerint az állami újraelosztásnak alacsonynak kell lennie, és az adófizetésből mindenkinek ki kell vennie a részét. Liberális adónak mondhatók a forgalmi adók (elsősorban az ÁFA), valamint az egykulcsos SZJA. A liberális felfogás szerint az adórendszernek egyszerűnek, és könnyen áttekinthetőnek kell lennie.

A konzervatív szemlélet adózási szempontból igen hasonló a liberálishoz. A legfontosabb különbséget az jelenti, hogy mivel a konzervatív felfogás erősen értékalapú, kiemel bizonyos célokat, amelyeket az adórendszeren keresztül támogat (család, sport, környezetvédelem stb.). Ezzel együtt az eszköztárában szintén a forgalmi adók kapnak nagy hangsúlyt, a munka és a termelés adóztatását pedig kerüli. És persze a konzervatív adórendszer bezárja azokat a kiskapukat, amelyeket a liberális gyakran nyitva hagy az „egyenlőbbek” számára.

Egy fontos, közös célja mindig van az államnak, függetlenül attól, hogy mely filozófiát vallja magáénak: a feketegazdaságot igyekszik csökkenteni, és az adóelkerülést lehetetlenné tenni.

A forgalmi adók jótékony hatása

A jövedelmet sokkal könnyebb eltitkolni keletkezésekor, mint elköltésekor. Szinte nincs a világon olyan ország, ahol ne lennének fekete vagy szürke fizetések – ennek mértékét csak azzal lehet igazán csökkenteni, ha leszorítják a készpénzforgalom arányát. Azonban a feketén szerzett jövedelmeket is elköltik valahol; termék vásárlásakor szinte mindig készül számla, szolgáltatások esetén pedig még ha nincs is hivatalos számlázás, az így gazdát cserélő pénzt is aztán elköltik megint valahol.

A forgalmi adók (ezalatt nagyrészt az ÁFA-t értjük) megfizetésére olyanok is kötelezettek, akik törvényesen nem fizetnek jövedelemadót: inaktívak, nyugdíjasok, diplomaták stb. Ezen okok miatt együttesen mondhatjuk, hogy a forgalmi adózás igazságosabb, mint a jövedelemadózás: szélesebb réteget von be a közteherviselésbe, és mivel nehezebb eltitkolni, kevésbé költséges az ellenőrzése. Az ÁFA hatálya alá tartozik majdnem minden termék vagy szolgáltatás adásvétele, kivéve a pénzügyi szolgáltatásokat.

Az újonnan bevezetendő adókkal a Kormány erősen kibővíti a forgalmi adók körét. Az ÁFA mellett extra terhekkel sújtja a telefonálást, sms-ezést és az internet forgalmat, valamint adót vet ki a pénzügyi tranzakciókra is, elsősorban a sárga csekkre. Ezt látva egy konzervatív egyik szeme sír, a másik nevet: az örömöt az adja, hogy ezzel az adórendszer tovább mozdul az igazságosabb, forgalmi típusú adók felé, ugyanakkor ez nem szolgálja sem az alacsony közterhek, sem pedig az egyszerű és átlátható adórendszer eszményét. Messzire gurult a söralátét!

Konzervatívként akkor tudom elfogadni ezeket az adókat, ha ezek valóban átmeneti tünemények csupán, és később a Kormány radikális egyszerűsítést tud majd végrehajtani. Hiszem, hogy erre van esély a következő néhány év során, addig pedig fizetünk, a kesze-kusza előírásoknak megfelelően. Mert nem csak a magas és bonyolult adókat utálni konzervatív érték, de adót törvényesen megfizetni is az.