Az Egyesült Államok szenátorát és a demokraták korábbi elnökaspiránsát, John Kerry-t jelölte Barack Obama Hillary Clinton külügyminiszter utódává. A kinevezés a Szentáus jóváhagyásához van kötve, de ez az erőviszonyok és Kerry személyének ismeretében pusztán formalitás.

Kerry tapasztalt külügyér, azonban első körben az elnök nem őt, hanem Susan Rice ENSZ-nagykövetet jelölte a pozícióra. Rice azonban oly mértékű republikánus kereszttűzbe került a Bengáziban található amerikai konzulátust ért támadások utáni kijelentései miatt, hogy jelezte: nem vállalja a jelöltséget. Lépése mögött gyaníthatóan az húzódott meg, hogy a folyamatos politikai adok-kapok miatt kétségessé vált Szenátus általi jóváhagyása.

Az Egyesült Államok protokolláris szabályai szerint a külügyminiszter a legmagasabb miniszteri pozíció az adminisztráción belül. A State Department mindenkori vezetője a negyedik helyen áll azon személyek sorában, akik az elnököt helyettesíthetik annak akadályoztatása esetén. Így nem mellesleg a tisztség komolysága is közrejátszhatott abban, hogy az eddigi legnagyobb megmérettetését elbukó Kerry kétségkívül ambicionálta kinevezését.

A diplomatacsaládból származó politikus a charlotte-i demokrata konvención beszédének központi témájává a külpolitikát tette, ezt szakértők már akkor is egyfajta „bejelentkezésként” értékelték. A legutóbbi választási kampány későbbi szakaszában Obama az ő segítségével készült fel az elnökjelölti televíziós vitákra és nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy már neve már négy éve is szóba került a külügyminiszteri pozícióra. Akkor Kerry a kampányban Obamát támogatta és ezzel lemondott saját elnökjelöltségének a lehetőségéről – a politikai csillagállás akkori viszonyai között utóbb azonban Bill Clinton neje lett a befutó.

Bár Obamának Kerry csak a harmadik jelöltje volt Clinton és Rice után, viszont szakmailag egyáltalán nem tekinthető harmadiknak ebben a sorban – ugyanis ő az egyik legtapasztaltabb amerikai külpolitikus. Majd három évtizede képviseli a keleti parti Massachusetts-et a Szenátusban, 2009 óta pedig a külügyi bizottságot is vezeti. Az elnököt képviselte már korábban Pakisztánban és Afganisztánban is, és az is beszédes tény, hogy az Egyesült Államok első magas rangú tisztviselőjeként találkozott Mohammed Mursi egyiptomi elnökkel. Ismertségéről nyilván nem nyílhat vita, 2004-es elnökjelölti kampánya során nem csak az USA, de azért a világ közvéleménye is megismerhette.

Jósolni persze nehéz, de Kerry talán azért is jobb választás Rice-hoz képest, mert kizárólag akkor helyezi magát a középpontba, ha igazán szükséges. A vietnami veterán híres szakmai hozzáértéséről, de a kompromisszumkészségéről is. Döntései előtt a legtöbb esetben támaszkodik tanácsadóira és sosem szerette túlzottan a nyilvános fellépéseket, tehát nem egy „sztárallűrökkel” megáldott ember.

A Rice-ot ért támadások közben végig támogatásáról biztosította a nagykövetet – mindezt annak tudatában, hogy ő a fő riválisa. Ha amerikai viszonylatban lehet ilyet mondani, „jó pártkatonának” bizonyult, lojalitásra bíztatta legközelebbi követőit is. Kerry érti, hogyan működik a politika és sokszor megtapasztalta azt is, hogyan nem működik. Egyféle politikai biztonsági hálót is jelenthet, hogy tevékenységét nagy valószínűséggel nem árnyékolják majd be pletykák és botrányok, hiszen 2004-es kampánya következtében minden fontos információ napvilágra került a „csendes szenátorról”: Kerry, a háborús hős és a háború ellenzője egyaránt, a Yale Egyetem öregdiákja és a Skull and Bones nevű titkos társaság tagja (csakúgy, mint George W. Bush). Anyai ágon a Forbes vagyon egyik örököse (becsült magánvagyona 230 millió dollár), tehát a tradicionális keleti parti elit tagja. Magyar szempontból pedig érdekesség, hogy apai nagyapja az Osztrák-Magyar Monarchiából emigrált az Egyesült Államokba.

De visszatérve az aktuális helyzetre: egy újraválasztott elnök második ciklusa során hagyományosan kiemelt szerepet kap az örökségépítés, újabb elnökválasztási megmérettetés hiányában az elnök külpolitikai téren szabadabban valósíthatja meg elképzeléseit. Az örökségépítő ambícióknak – különösen gazdasági nehézségek időszakában - megfelelő terepe lehet a nemzetközi politika. A Fehér Ház mozgástere külpolitikai téren is szélesebb, mint egy republikánus képviselőházi többség mellett gazdaság- vagy társadalompolitikai programok meghirdetése esetén. A külpolitikai örökség ezen felül kiemelt jelentőséggel bírhat egy olyan elnök esetében, akire a korán odaítélt Nobel-békedíj nyomása is nehezedik.

Obama erős és karizmatikus szerepvállalása eddig is előrébb helyezte a Fehér Házat a külügyminisztériumhoz képest, ennek tükrében a politikai folyamatosság jegyében az inkább hivatalnoki és nem szereplési ambíciókkal megáldott Kerry tökéletes választásnak tűnik. Az adminisztráció vezetője magát korábban az „első csendes-óceáni” elnöknek nevezte és ez a továbbiakban is hangsúlyok eltolódását vetíti előre az európai térségről Ázsia irányába. A kínai-amerikai nagyhatalmi vetélkedés mellett érdemes a közeljövő kihívásai közé sorolni az iraki és afganisztáni kivonulás teljes lezárását, az iszlám világgal történő kapcsolattartást és az iráni nukleáris program témakörét, mely hosszú távon is megalapozhatja az elnök külpolitikai megítélését és a közel-keleti békefolyamatot. A szíriai kérdésben pedig alapvetően tartózkodó amerikai külpolitikai az események eszkalálódása esetén hamar lépéskényszerben találhatja magát. Az Európára, itt kiemelve a közép-európai térségre irányuló figyelem pedig kizárólag annak megfelelően nőhet, hogy a regionális és globális kihívásokhoz milyen formában viszonyulnak az adott országok.

Mindent összevetve, a Kerry-féle külpolitikától a jövőben sem várhatunk nagy hangsúlyeltolódásokat sem globális, sem regionális szinten sem – legalábbis Magyarország szempontjából, mivel hazánkat az „atlanti gondolat” mellett elkötelezett, stabil szövetségesként tartják számon Washingtonban. Afganisztáni szerepvállalásunk tükrében és a magyarországi „fékek és ellensúlyok” rendszerével kapcsolatban megfogalmazott amerikai kritikák lecsengésével a továbbiakban kiegyensúlyozott helyzet várható a kétoldalú kapcsolataink terén.