Az ellenzékben lévő brit munkáspárt elnöke a közép-európai munkaerő korlátozását sürgeti, miközben kormányon épp ez a párt döntött az „új” tagállamok munkavállalóinak szabad beengedéséről. A munkáspárt eme célja ellentétes az EU alapvető szabadságjogaival, és csak tovább ront az EU a britek körében egyébként sem rózsás megítélésén.

Az üzenet nyilván belpolitikai (a Guardian is annak veszi), ugyanakkor rávilágít arra, hogy a brit baloldal sem tekinthető elkötelezett européernek, vagy legalábbis hajlandó az európai értékekbe belerúgni egy-két százalékos népszerűségnövekedés kedvéért.

A válság óta persze nem ez az első eset, hogy „nyugati” politikusok az EU vívmányai ellen fordulnak tehetetlenségükben vagy kétségbeesésükben. A francia elnökválasztási kampányban mindkét fél próbálkozott hasonlóval. Az akkor még elnök Sárközy Schengen újratárgyalását ígérte a bevándorlás-ellenes szavazók megnyerése érdekében, a szocialista és immár megválaszott Hollande pedig egyenesen a márciusi Európai Tanácson elfogadott fiskális paktum módosítását emlegette. (Mintha egy aláírt nemzetközi egyezménytől, vagy bármilyen más korábbi nemzetközi vállalástól csak úgy el lehetne állni kormányváltás esetén.) Elnökként már persze puhítani kényszerült korábbi álláspontján, de elgondolkodtató, hogy egy ilyen elnök tölti be az EU-s ügyekben hagyományosan jól működő német-francia tandem egyik székét.

A finn parlamentbe szintén bevándorlás-ellenes politikával sikerült bekerülnie egy szésőjobboldali pártnak, Hollandiában pedig épp egy hasonló párt parlamenti támogatására kényszerül támaszkodni a jobbközép kormány. A holland szélsőjobb honlapot indított a közép-európai bevándorlók miatt a holland munkavállalókat ért hátrányok bejelentésére, valamint az általuk elkövetett bűncselekmények gyűjtésére. Politikailag kicsit sem korrekt magatartás. Persze tőlük nem is várunk többet, nade a brit váltópárt elnökétől?

Nyilatkozatával a brit munkáspárt elnöke e szélsőjobbos populizmushoz csatlakozott. Persze, az ember ellenzékben mindent megtesz, nade ez olyan mintha itthon az MSZP azt ordítaná, hogy „Cigánybűnözés!”. Érdekes lenne, nem igaz?

A britek már eddig is az EU-tagság határán keringőztek. A már említett fiskális paktumról a konzervatív kormány mindenképp el akarta kerülni, hogy népszavazást tartsanak, mivel nagy valószínűséggel elutasították volna azt, és ezt sokan az EU-tagság elutasításával állították volna párhuzamba. A helyzet külön „bája”, hogy Cameron kormánya épp e szavazás elkerülése miatt nem csatlakozott a paktumhoz, és még saját pártjában is meg kell harcolnia azért, hogy elcsitítsa a brit EU-tagság felmondásáról szóló népszavazás támogatóit. Ha így nézzük, a paktum elutasítása az EU-integráció és a brit bennmaradás érdekeit szolgálja. Szomorú, hogy jelenleg ez a helyzet optimista megközelítése.

Saját népszerűségüket féltve még az EU-tagságot támogató konzervatív politikusok sem mernek felszólalni az EU-tagság mellett. Ehhez jött most a munkáspárti nyilatkozat. Ha így folytatja a két nagy párt, már csak pár év, és az Egyesült Királyság az EU-n kívül találja magát, pedig minden józan politikai vezető tudja, hogy ez nem lenne érdekük.

Mint a négy nagy tagállam (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Olaszország) egyike, az Egyesült Királyság kilépése csak tovább erősítené a német-francia dominanciát EU-s ügyekben. Magyar szemmel nézve: ebből köszönöm, nem kérek.

Talán találó Edmund Burke-től idézni: „The only thing necessary for the triumph of evil is for good men to do nothing.” Utóbbi nyugodtan érthető azon gyáva brit politikusokra, akik nem mernek kiállni az Egyesült Királyság EU-tagsága mellett. Az „evil” ugyan nem a legtalálóbb kifejezés, de az „önpusztító hülyeség” teljesen megfelel a brit európa-politika leírására.