Ceglédi Zoltán a Republikon Intézet  tanácsadója, a hvg.hu publicistája a Fideszben dolgozó képviselőnőket kápókhoz hasonlította a Heti Hetes vasárnapi adásában:

„A kormányban egy, illetve két hölgy van, Hoffmann Rózsa és a fejlesztési miniszter asszony (Hoffmann Rózsa államtitkár nem tagja a kormánynak), Németh Lászlóné. A Fidesz-frakcióban valóban van több hölgy. És ahogy az elhangzott, ők a büntetéssel értettek egyet. És akkor mondok én is valami sértőt rájuk, mert ezek szerint velük azt lehet csinálni, amit akarunk. Ha megnézzük a Holokauszt történetét, akkor az egyik nagyon fontos szereplő, mozgatórugó, az úgynevezett kápó intézménye volt. Ami arról szólt, hogy önkebeléből a bevagonírozott tömegnek kiválasztottak lélektelen embereket, olyanokat, akiket úgymond könnyű volt megvenni, és ezeknek volt a dolga az, hogy a többi zsidót azt elnyomják, szervezzék ott a munkát – előmunkásoknak is hívták őket. És ők azt gondolták, hogy ezért, hogy ideiglenesen ők több ételt kapnak a koncentrációs táborban, vagy mondjuk az ablak mellé kerülnek a bevagonírozás során, ezért ők túl fogják élni. Az a szomorú hírem, hogy a közösség sem fogadta el őket, és ők voltak az elsők, amikor kevés élelem volt, hogy nekik nem adtak. Ezeknek a nőknek, akik most egyetértettek ezzel a büntetéssel, ha egy olyan borzalmas sorsuk lesz, hogy lesz egy férjük, aki veri őket, ők már nem mehetnek a nyilvánosság elé azzal, hogy segítsenek, mert pont ők segítettek azoknak, akik ezeket eltussolják.” 

No komment.

Illés Zoltán otromba volt a Szél Bernadettnek adott válaszában. A Fidesz emiatt bocsánatot kért. Szél Bernadett szépnek szép, viszont annál gyengébb politikus. Az meg még kínosabb, hogy ezen ügybe kapaszkodva - egyéb politikai teljesítmény híján - akar 15 percnyi hírnevet kicsikarni magának.

Illés Zoltán a napokban „súlyosan megsértette” Szél Bernadettet egy parlamenti vita során, amikor is azt találta mondani, hogy „attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos”. Az államtitkár később bocsánatot kért a képviselőnőtől, azonban az események a mai napra odáig fejlődtek, hogy sikerült egyesítenie az ellenzék női képviselőit, akik ellenérzésüket fejezték ki a Fidesz-KDNP szexizmusával szemben. Zárójelben jegyeznénk meg, hogy valójában mennyire tartja fontosnak az Együtt és az MSZP a nők szerepét a politikában, amikor egyelőre a Korszakváltók Pártja esetében 31 egyéni jelöltjükből 3 nő, míg a szocialista egyéni jelölteknél 75-ből csupán 6. Ellenben verbálisan odáig fajult a helyzet, hogy Szabó Tímea a minap kijelentette: tiltakoznak a „Fidesz erőszakbirodalma” ellen.

Ha valaki (férfi, nő, LMBTQ) politikai pályára adja a fejét, akkor ugyebár közszereplővé válik. És mint közszereplőnek igenis lényegesen magasabb tűréshatárral és nagyobb nyugodtsággal kell rendelkeznie, mint az átlagembernek. Ez jelen esetben elsősorban vonatkozna Illés Zoltánra, akinek illett volna a „lovagiasság szabályai szerint” nem így viselkednie. Ugyanakkor ezzel felemelte Szél Bernadettet a saját szintjére, vagyis titulusához képest a képviselőt államtitkári-szakértői ranggal ruházta fel. Ugyanakkor, ha Illés valóban hülyének nézi az LMP-s politikust, arra az esetre pedig Murphy ide vonatkozó törvénye érvényes: „hülyével ne vitatkozz, mert a végén még összekevernek vele”. Illés politikai szempontból is hibásan járt el. De.

Az továbbra sem világos, hogy Szél Bernadett sértettségét miért úgy fejezte ki, mintha éretlen lenne a politikai feladatra. Továbbá az sem, hogy miért azonosítja saját személyét a magyar nőtársadalommal – bármit is jelentsen ez. Persze értjük mi, hogy 15 perc hírnévért az ember sok mindenre képes, pláne ha olyan a pártban politizál, mely folyamatosan alulról súrolja az 5 százalékos küszöböt. Viszont annál, hogy kiáll sajtótájékoztatót tartani erről a hatalmas esetről, elsősorban az lett volna jobb megoldás, ha szellemesen visszavág az államtitkárnak. De ha erre nem képes – mivel attól hogy szép, még nem biztos, hogy humora is van – esetleg oda is mehetett volna és lekeverhetett volna egy hatalmas pofont. Az eset a média szempontjából is ütősebb lett volna, mint mondjuk két napig maxon tolni a hisztit.  

De legyünk igazságosak és ne gondoljuk azt, hogy csak is kizárólag ilyen pocsék női politikusokból áll a világ. És társelnöki rendszer és női kvóta kellene ahhoz, hogy egy nő vezető pozícióba kerülhessen. Szerencsére a történelem során azért tudunk mondani igazán tehetséges női politikusokat, akik valódi politikai teljesítményt is képesek voltak nyújtani. Persze ezeket az „államnőket” (Kerék-Bárczy Szabolcs) inkább az emancipáció dicső kora előtt – mely egyébként megnyitotta az utat a nők kizsákmányolása felé, lásd Lánczi András: Magyar konzervatív töprengések aktuális fejezetét – érdemes keresni. Csak hogy párat felsoroljunk, hogy kik is lehetnének a nők példaképei Kunhalmi vagy Vadai Ágnes helyett. Lehetne éppenséggel Mária Terézia. Aki nem csak háborúkat indított és vészelt át, de letette a modern osztrák-magyar állam alapjait. Zseniális politikus, kiváló stratéga, nem mellesleg retorikai képességeknek sem volt híján. De lehetne akár Nagy Katalin, aki szintén jelentős szerepet játszott a cári Oroszország modernizációjában, nem mellesleg uralkodása alatt hódították meg az oroszok Szibériát és a Kaukázus térségét. Kiváló női uralkodó volt. A modern korunkból pedig ott van Margaret Thatcher, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy összeomoljon a „gonosz birodalma”, a Szovjetunió. Ezekre a női politikusokra igazán büszke lehetne minden nő, főleg azok, akik politikával kívánnak foglalkozni, mert némileg komolyabb dolgokkal kellett megküzdeniük, mint hogy lebutázza őket egy államtitkár.

“Being powerful is like being a lady. If you have to tell people you are, you aren't.” Margaret Thatcher

Írta: Perecz Panna és Szolomayer Balázs