Így a francia forradalom évfordulóján túl, különösen szórakoztató olvasni Tóta W. írását. Amikor is a nagy népművelők az Ész birtokában beszántották fél Európát. De visszakanyarodva, hála Gyurcsány Ferenc regnálásának azért Tóta W.-nek volt már alkalma felvilágosítani a népet. A jakobinus reformkormányzás bemutatása – értsd klasszik kormányzati propaganda gyártása – azért gondolom nem fizetett rosszul a szerzőnek. Persze ilyenkor kevésbé fontos a kapitalizmus és szabadpiacosság, ha lepottyan az állam asztaláról egy zsírosabb falat. Mindenesetre köszönet érte! Nem volt kidobott adófizetői pénz. Azóta is, ha kicsit is elbizonytalanodom a mutyi-mutyi láttán, gyorsan megnézek egy részt a Modern Képmesékből – mely a közszolgálati tévén ment napi rendszerességgel – és azonnal „húzok vissza Orbán Viktor hónaljába”.

De vegyük szemügyre részletesebben Tóta W. érvrendszerét. Nehéz elmenni amellett, hogy a hvg újságírója a fideszességet „népbetegségnek” minősíti, amely „gyógyítható”. Ha valami keményebb ballib közíró lennék, akkor azonnal nácizmust és kőkemény kirekesztést kiáltanék. De mivel nem vagyok, így csak mellékesként jegyzem meg: érdekes… Továbbmenve, tudom hogy egészen hihetetlen, de Tóta W. pontosan megfogalmazza, hogy mi is a probléma a modern tömegdemokráciával: a demagógia. Persze Tóta W. szépen általánosítva ostobázza le a fideszes választópolgárt. De vajon mi lenne a megoldás? Esetleg a Tóta W. szerint ezeket a választókat, akik „sötét ostobaság” által „fertőzöttek”, ki kellene zárni a választók közül? Vissza kellene állítani a cenzusos választást? Nem, egyszerűen arról van szó, hogy azért „tudattalanok”, mert „szociálizációs oka van hátrányosságuknak”, mivel – és itt jön a lényeg – „információ- és kíváncsisághiányban” szenvednek. Ez az érvelés azért is különösen érdekes, mert a ballib írósereg kedvenc topikját cáfolja: „a politika beférkőzött a családokba, a munkahelyre, a templomokba…” és így tovább, és ugye megmételyezett mindent. Most akkor döntsük már el, hogy az emberek túl sokat foglalkoznak politikával, vagy túlságosan keveset?! Gondolom az lehet a gondolat feloldása, hogy túl sokat, csak éppen túl keveset értenek belőle, mivel "ostobák". Nagy szerencséje van azonban a magyar népnek, hogy van neki egy Tóta W. Árpádja, aki mindig elmagyarázza az "ostobának", hogy mit hogyan is kell gondolni és látni, mivel sajnos ezek az emberek nem érettek a demokráciára.

Jól mutatja egyébként mindez, hogy mi a különbség a jobb- és baloldali „értelmiség” között, ugyanis a jobberek nem nézik hülyének a népet. A jobboldal pontosan érti és megtanulta, hogy milyen a magyar társadalom – már ha egyáltalán létezik ilyen – természetrajza. Ezt nem én állítom, hanem Plankó Gergely a 444-en: „az úgynevezett jobboldal már hosszú ideje jobban érzi, hogy milyen ez az ország.” Ebből kifolyólag elég jól érzi (többnyire), hogy mit lehet még megtenni, és hogy meddig is lehet elmenni. Ez egyébként abból adódik, hogy a Fidesz nem nézi a magyar embereket hülyének, tisztában van a problémáival és azokra megpróbál reflektálni – jól vagy rosszul, de érti mi a stájsz. És ez igaz egyébiránt a baloldali, liberális és bizonytalan választókra egyaránt – őket sem nézi hülyéknek. Ennek az eredménye a kétharmad, mivel senki sem gondolja azt, hogy 2010-ben 3 millió fideszes szavazó volt. Ezzel szemben a Tóta W.-féle elit értelmiségiek baromira lenézik a választópolgárokat. De persze nem csak a szavazókat, hanem a saját politikusaikat is (lásd Horn Gyula/Mesterházy Attila) és többnyire még a saját értelmiségüket (lásd Szárszó), vagyis egymást is. Ez persze engem különösebben nem zavar, én sosem fogok aggódni az európai értelemben vett baloldalért. Csak Tóta W. figyelmébe is ajánlanám – állampolgári alapismeretek –, hogy a választásokat még mindig a magyar nép dönti el. 

Lehet, hogy a népművelés és felvilágosítás helyett le kellene jönni az elefántcsont toronyból. És akkor jobban menne. De persze én nem akarom megmondani, csak lehet. És egy valamivel egészen biztosan nem lehet megnyerni a saját táboruk számára a választót, ha mucsai tirpák még mindig nyereg alatt húst puhító hordának nézik és ennek nap, mint nap hangot is adnak.