Attól, hogy az állam törvényileg bünteti az önkényuralmi jelképek használatát, nem jelenti azt, hogy csökkent volna a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia. Sőt. Inkább ellentétes tendenciákat figyelhetünk meg.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az önkényuralmi jelképek használatát tiltó büntető törvénykönyvi paragrafust. Az AB korábbi döntésével is szembe ment, döntését azzal indokolta, hogy a szabályozás túl tág, pontatlan, ezért sérti a jogbiztonság követelményét, és aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. A KDNP az ítélettel kapcsolatban sajnálkozását fejezte ki és megjegyezte, hogy "steril jogi szempontok" mellett az Ab-döntés társadalmi hatásait is figyelembe kell venni.

Magyarországon hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha egy kérdést törvényileg szabályoz az állam, akkor az meg is van oldva. Pedig ez általában nincs így. Ha társadalmi feszültségeket törvényileg kívánunk megoldani, az többinyire balul sül el és gyakran nem várt következményekkel jár. Attól, hogy az állam törvényileg bünteti a holokauszt-tagadást, még nem tagadják kevesebben a holokausztot. Attól, hogy az állam törvényileg bünteti az önkényuralmi jelképek használatát, nem jelenti azt, hogy csökkent volna a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia. Sőt. Inkább ellentétes tendenciákat figyelhetünk meg.

Mindenki emlékezhet két figurára: Bácsfi Dianára és Fratanolo Jánosra. Előbbit elítélték nyilaskereszt viseléséért, míg utóbbi pert nyert Strasbourgban a vörös csillag hordásáért. Mi lett az eredmény?! Tovább lehetett emlegetni a kettős mércét. Újabb jogalapot sikerült szolgáltatni az euro-szkeptikusoknak. Míg a baloldalon lehetett sandán mosolyogni, hogy lám pert vesztett az állam Strasbourgban és ugye hogy mi megmondtuk, hogy a vörös csillag egy tisztes munkásmozgalmi jelkép.

A törvénynek tehát nem volt pozitív társadalmi hatása. Arra azonban jó volt, hogy szélsőséges csoportok kijátsszák a demokratikus rendszer nyújtotta kiskapukat, ezáltal provokálva a társadalmat. Nem lett tőle kevesebb a kommunista és nem lett tőle kevesebb a náci. Nem lett elutasítottabb a nemzetközi és a nemzeti szocializmus. Ellenben a kommunista csoportok legitimációt nyertek, míg a szélsőjobboldali tömörülések erőre kaptak. Nem is beszélve arról, hogy a pereskedés folytán még az államnak kellett kárpótlást fizetni a Munkáspárt 2006 tagjának, ami különösen felháborító, mivel az én adóforintjaimmal lett volna gazdagabb ez a komcsi – önmagában ironikus –, ha nincs Kövér László leleménye.

A zöld illetve vörös bolsevikok ugyanakkor imádják eljátszani az áldozat szerepét. Az effajta szabályozásokkal tehát pontosan ezt a pozíciót garantálja az állam számukra. Ha az állam kivonulna erről a területről, éppen ezt a visszás helyzetet számolná fel. Nincs szükség állami beavatkozásra – azaz a szabadság korlátozására – mivel ezzel csak ezeknek a szervezeteknek a kezére játszik. A totalitárius eszméket és ezek jelképeit a társadalomnak kell elutasítania. De ahhoz előbb szemtől szemben is találkoznia kellene ezekkel a problémákkal. Speciel nagyon örülnék neki, hogy ha látnék olyan embereket, akik ezeket szimbólumokat viselik. Mert onnantól kezdve vége lenne a himihumizásnak. Akin sarlókalapács van meg vörös csillag, az többet nem jöhetne azzal, hogy micsoda nyugatos szociáldemokrata. És akin ott fityeg a horogkereszt, az sem adhatná elő, hogy ő igazából polgári radikális. Tiszta helyzet teremtődne, és végre kiderülne ki hol áll. Hogy ez sértené a zsidóságot és a kommunizmus áldozatait? Igen. De a hosszú távú megoldás mégis csak ez lenne. Elsősorban az ő érdekükben.