2010-ben volt egy elképzelés, a külkereskedelemért addig felelős ITDH-t átalakították, Martonyi János külügyminiszter pedig szintén meg akarta erősíteni a Külügyminisztérium külkereskedelmi tevékenységét (egyébként sok országban van egy tárca alatt a diplomácia és a külkereskedelem). Azonban az EU-elnökségre való készülődés közepette és a tárcák közötti kompetenciaharcban alulmaradt. Az NGM és az NFM megkapta a stratégiai jelentőségű külkereskedelmi kapcsolatokat, amely egy része most úgy tűnik, hogy épp a Miniszterelnökséghez kerül majd. Ebben a harcban Martonyi János hátránya valószínűleg épp ugyanaz, ami az ellenzék megítélésében az előnye: nem pártpolitikus, nem konfrontálódik, de éppen ezért nem is érvényesül. Az EU elnökség utáni céltalanságot egyébként jól tükrözi a Külügyminisztérium által pár hónapja kiadott magyar külügyi stratégia is. (Erről talán külön bejegyzést írok majd.) Nem világos, hogy kinek szól, sem az, hogy mely az a 3-4 konkrét célkitűzés, amely meghatározná a magyar diplomácia munkáját a következő pár évben.

A totális háborúk korszaka véget ért, a gazdaság globalizálódott, és utóbbinak a politikai és gazdasági stabilitás kedvez. Békeidőben már nem (csak) a csapatok mozgása az érdekes, hanem sokkal inkább az áruké.

(Ez talán a legkézenfekvőbb magyarázat a kis létszámú nemzetközi katonai- és rendőrmissziók elterjedésére is. Odamegy pár száz katona, nem nagyon lő, csak akkor, ha őrá lőnek, és a helyi rendőrség és/vagy katonaság hiányában (és helyett) biztosítja a rendet és a békét, amíg ki nem képzik, és fel nem szerelik az újonnan alakuló helyi erőket. Mint a nagy kereskedő birodalmak, a stratégiai útvonalakat, a kereskedés biztonságát mindenütt garantálni kell. Történelmi távlatokban érdemes lenne elgondolkodni, hogy mihez is hasonlít a mostani globális rendszer, de most ne kanyarodjunk el a témától.)

Kis, nyitott, export-orientált gazdaság a magyar. Ezért egyértelmű lenne a magyar külképviseleti hálózat munkáját kifejezetten az adott ország gazdasági életének és külkereskedelmi tevékenységének minél mélyrehatóbb megismerése felé fordítani. Ez kézzelfogható eredményeket hozhatna, és egyértelmű elv lehetne a külképviseleti rendszer átalakítására is (ott legyen erős diplomáciai jelenlét, ahol nagy gazdasági növekedés tapasztalható/várható, valamint van olyan piaci rés, ahova magyar cégek is betörhetnek). Ha megnézzük külkereskedelmi szerkezetünket, látszik a Németországgal folytatott kereskedelem túlsúlya. Egyes gazdasági elemzők egyenes, számszerűsíthető kapcsolatot látnak a német gazdaság mutatóinak és a magyar gazdaság teljesítménye között. Ha a magyar energiaellátás tekintetében orosz kitettségről beszélünk, nem kis túlzással beszélhetünk nyugat-európai, és főleg német kitettségről gazdasági kilátásaink tekintetében. Ez mindenképp elgondolkodtató, és ugyan gazdasági és politikai partnerként ne vonjunk párhuzamot a Németországnak és az Oroszországnak való kitettség kívánatossága között, de a Németországgal folytatott kereskedelem fenntartása mellett következetesen törekedni kellene az Európán kívüli kereskedelmi lehetőséget kiaknázására - különösen az eurozóna válságából tanulva. Egy új piacra való betörésnél - ahol nincsenek még kereskedelmi kapcsolatok, amelyekre építeni lehetne - kulcsfontosságú lehet a diplomácia segítsége.

A külkereskedelmi támogató tevékenység irányába való elmozdulás politikai döntést igényel, amely a Miniszterelnökségből jöhet. Mit tegyen a magyar diplomácia a magyar export támogatásáért és a külföldi beruházások ösztönzéséért? Milyen legyen a feladatmegosztás ezen a téren a Külügyminisztérium és az NGM, NFM között? Hogyan segíthet a többi tárca? (Pl.: közlekedési hálózat fejlesztési, szociális biztonság megállapodások megkötése, stb.) Érdemes-e egy az EKTB-hez hasonló rendszeres egyeztetői fórumot létrehozni a külkereskedelem ás FDI fejlesztésére? Hol kapcsolódjanak be a magyar cégek és azok érdekképviseleti szervezetei a külkereskedelmi irányok meghatározásába? Milyen szerepe lehet az Információs Hivatalnak és/vagy a magyar nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységnek a külkereskedelem támogatásában? Legyen-e intézményes erőfeszítés az emigráns magyarok vállalkozói rétegének megcélzására?

Hamarosan következik a III. rész…