Az MSZP januári kolozsvári kihelyezett elnökségi ülése után Mesterházy és az MSZP kislányos zavarában úgy kért bocsánatot a határon túli magyaroktól, hogy az felért egy újabb szembeköpéssel. A 2004-es népszavazással kapcsolatos MSZP állásponthoz képest ez mégis látványos fejlődés, hiszen akkor egyenesen lerománozták honfitársainkat, és a magyar nyugdíjrendszer piócáiként kezelték őket. "Egy rossz politikai kérdésre, egy rossz politikai válasz született. [...] ebben nekünk komoly felelősségünk van." - ez a bocsánatkérés Mesterházy módra. Micsoda erkölcsi önmarcangolás előzhette meg ezt a mondatot, ami előbb a Fideszt hibáztatja a kérdésfelvetésért vagy hogy egyáltalán minek foglalkozott a témával, majd relativizálja a felelősséget: hogy miért tartja rossz válasznak, az nem derül ki, ahogy az sem, hogy ez a felelősség mit von maga után. Pedig egyszerű lett volna megfogalmazni egy legalább  őszintének látszó, de mégis nagyon lájtos bocsánatkérést: "Bocsánatot kérünk a 2004-es álláspontunkért."

Elhangzott továbbá, hogy "A szocialista párt valóban változtatni akar a nemzetpolitikáján." Január óta ez a jelek szerint (még?) nem következett be, hiszen az MSZP megint retteg a határon túliaktól, most éppen a postai levéllel történő szavazásuktól: csalásra nyílik lehetőség, levelek csoportos kitöltése és feladása, nemzetbiztonsági veszélyek, stb. Borzasztóan cinikus dolog technikai kifogásokat keresni több százezer magyar állampolgár a választásokból való kizárására. És ez a párt próbál a mindig "demokratikus" jelzőkkel ellátott szerveződések élén tetszelegni!

Pedig a csalásoktól való félelem ellenszere végtelenül egyszerű: tessék megszerezni a határon túliak szimpátiáját! Mert ha valaki szavazni akar majd (MSZP-re, Fidesz-re vagy bármely más pártra), akkor majd maga kitölti és feladja szavazatát. Sajnos ez az a pont, ahol le lehet vonni a következtetéseket: azok a pártok, akik technikai kifogásokat keresnek a határon túli magyarok voksolási rendszerében, azok közvetetten beismerik: nincs vagy nem tartják pártjuk nemzetpolitikáját vonzónak, és (ami még rosszabb), nem is kívánnak ezen változtatni, nem akarnak a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozni.

Azok a pártok, akik nem akarnak foglalkozni minden magyarral és fittyet hánynak egyes állampolgárokra, azok nem méltóak kormányzati szerepre. Egy szó jut eszembe: diszkrimináció.

A dolognak van egy másik vetülete is: gondolkodjunk a baloldal fejével és tegyük félre a nemzeti érzelmeket és kötelességtudatot (a liberálisoknál úgyis minden relatív), és próbáljunk csak hideg racionalitással számolni. A napokban több számítás is sajtónyilvánosság elé került: a határon túli szavazatok valószínűleg csak 1-2 mandátumról döntenek majd az új 199 fős parlamentben. Ebből a baloldal két következtetést vonhat le:

1) Ha azt gondolja, hogy esélye van a kormányváltásra 2014-ben, akkor minden egyes mandátum számít - legalábbis a mostani támogatottság alapján így van - és meg kell harcolnia minden egyes szavazatért.

2) Ha azt gondolja, hogy úgysem tudja megnyerni a választásokat, akkor felesleges a határon túli szavazatokért erőlködni.

Hiteles nemzetpolitika kialakításáról csak akkor mondhatnak le a baloldalon, ha akkora választási fölényre számítanak, ahol néhány szavazat nem oszt, nem szoroz. A jelek szerint a baloldal nem szoros küzdelemre készül...