Közeledik a kampányidőszak. A Véleményvezér viszont nem bízta a véletlenre és belehúzott az agitációba: a csúnya Orbán most lebukott, einstandolna egy magánkézben levő épületet( az egykori Balettintézetet). Az már persze a VV-t nem érdekli, hogy az ingatlant a Verók István-féle mutyiba szerezték a portugál tulajok, akik azóta semmilyen kötelezettségüket nem teljesítik és a céget is felszámolták. Szóval kedves szuperobjektív tévedhetetlen VV ennél azért ügyesebben kéne csinálni, mert most nagyon kilóg a lóláb.

Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy a Véleményvezér mögött álló, fejedelmi szintű, omnikompetens zseniknek mekkora személyes tapasztalatuk van Gyurcsány Ferencről és a fülébe suttogásról. Az azonban látványos, ahogy Orbán Viktort sokadszorra próbálják Gyurcsány posztőszödi szerepébe tolni, íme a napi példa. Tetszik is ez véleményvezéreink balliberális nyárspolgári közönségének, a kézivezérelt balos Index-blogok elbújhatnak a magas megosztásszám láttán. Kiakadás pedig minden napra kell, és ha nincs ok, majd lesz, a Portik-Laborc-duó pedig csak jegyzeteljen.

A mai penzum tárgya meglepő fordulattal Orbán Viktor, aki gonosz módon néhány napja kivetette a hálóját szegény portugál üzletemberek – cégük már megszűnt, kötelezettségeiknek évtizede nem tesznek eleget – szerény Andrássy-úti villájára. Orbán Tarlós Istvánnal folytatott beszélgetése pedig „Orbán őszödi beszéde is lehetne” – szól az óhajtó feltételes mód, mi pedig próbáljuk kitalálni, hogy mióta lengheti be Vágó István és Debreczeni József szelleme az Index- (Véleményvezér?) - szerkesztőséget?

Van itt minden, keleteurópázás, tsz-elnöközés, hátborzongás, mert Orbán visszaszerezné a tisztességes kapitalisták tisztességesen szerzett birtokait, a „számára oly kívánatos vagyontárgyat” (az idézett kifejezés eredetileg a Romana magazin 1996/4. különszámából származik). „Teljesen egyértelmű”, hogy ez nem lehet kisajátítás, hanem a kormányfőnek megtetszett egy ház, és kész, mondja a sokat látott szerző.

Erre a válasz egy szó is lehetne: Wallis. Vagy egy másik: Wing. Emlékszem, ingatlanügyekben, pláne uniós fejlesztési tanácsadások kapcsán milyen kiakadások jelentek meg korábban a VV műsoraiban… Érdemes használni a Google nevű eszközt e kifejezésekre, esetleg be lehet ütni a „hatodik kerületi ingatlanbalhé”, a „Terézváros: előzetesben a teljes MSZP-SZDSZ-frakció (Népszabadság)” kifejezéseket, vagy felvilágosításért fordulni a bajnaista testvérlap helyben régóta járatos véleményvezéréhez. A dogmatikus kapitalizmuson több gyógyszer is segíthet: pl. a tények ismerete, a vadkeleti (lásd: Oriens) privatizációs történetek olvasgatása, beszélgetések tönkretett agrártermelőkkel. A kóros államtalanítás helyett mi mindenesetre az elsinkófált( értsd: csúnyán ellopott) állami vagyon visszaszerzése és a tulajdon kötelez szintén régi jogállami elvei mellett tennénk le a garast.

A google és némi jóindulat tehát csodákra képes és tüneti szinten kezeli az orbanofóbiát, de jelen esetben elég lehet a szerkesztőségi archívum átnyálazása is. Nem létező cégnek adta el a hatodik kerületi önkormányzat Balettintézetet 1997-ben - tájékoztatott az Index. Vagy: „A Balettintézet vevőjét még azelőtt megnevezte a hatodik kerületi önkormányzat, hogy a cég egyáltalán létrejött volna, állítják az évek óta üresen álló épület megmentéséért kampányoló civilek. Az Andrássy úti egykori Drechsler-palota előtt tartott demonstráción az egyik szervező, Mernyó Ferenc olyan önkormányzati iratokra hivatkozott, amelyek szerint a terézvárosi önkormányzat 1997 szeptember 29-én már ismertette, az épületet az Andrássy 25. Ingatlanfejlesztő és hasznosító Kft.-nek fogják eladni."

„Taktikát váltott nemrég a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) a magántulajdonú műemléki épületek védelmében. A hatóság megelégelte, hogy több kiemelt jelentőségű ingatlan birtokosa különféle trükkökkel akadályozza egy-egy nagy értékű épület megóvását, a rendszeres kötelezések ellenére sem végzi el a szükséges karbantartási munkákat. Az egyik ilyen példa a balettintézet (Magyar Táncművészeti Főiskola) világörökségi zónában álló volt Andrássy úti épülete, de sok más is akad. (…)
Hasonló volt a KÖH hozzáállása a balettintézet volt épületét birtokló Aquapura Hotels esetében is – mondta korábban az ingatlan ügyével foglalkozó egyik KÖH-munkatárs. A portugál cég kezdetben, még 2007-ben, a hivatal számára komoly partnernek tűnt, később azonban többszöri ígérete ellenére sem tett eleget karbantartási kötelezettségének.”

„Felszámolják a Balettintézetnek helyet adó Andrássy úti Drechsler-palota portugál hátterű tulajdonosát. Az épületet állami, önkormányzati beavatkozás menthetné meg. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) közleménye a védelem törvényi megerősítésének szükségességét hangsúlyozza." A KÖH közleményt adott ki, melyben örömmel üdvözli a civil társadalom felelősségvállalását az örökségi értékek védelmében, határozott fellépését egyes műemlék épületek megmentése érdekében, mindezzel támogatva a Hivatal hatósági munkáját. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett, 1883-86 között épült Drechsler-palota (amely évtizedekig befogadta az Állami Balettintézetet) már hosszabb ideje üresen álló műemlék épületének helyreállításával kapcsolatosan a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a számára biztosított jogi keretek közt, intézkedett és intézkedik a 2002. óta érvényes építési engedély kiadásától kezdve. Miután a felújítás nem kezdődött meg időben, folyamatos helyszíni ellenőrzések nyomán egymást követően adott ki kötelezéseket, hogy legalább az épület állagának megóvását kikényszerítse, s elérje a veszélyek elhárítását – olvasható a közleményben.

Tekintettel arra, hogy a tulajdonos a kötelezettségeinek nem tett eleget, 2009. decemberében a Közép-magyarországi Iroda első fokon, majd a KÖH elnöke 2010. februárjában másodfokon jogerősen 30 millió forintos bírságot szabott ki az épület állagvédelmi és jó karbantartási kötelezettségeinek súlyos elmulasztása miatt, hangsúlyozva, hogy a tulajdonos veszélyezteti a védett értékek fennmaradását, sérti a közérdeket és a közvélekedést. Ennek köszönhető, hogy legalább az elrendelt, későbbre nem halasztható állagvédelmi munkákat az időközben felszámolás alá került tulajdonos cég felszámolója elvégeztette.”

További magyarázatra a történet nem szorul. Viszont kedves Véleményvezér, ha már mindenáron gyurcsányozós kedvetekben vagytok, akkor van ott követendő hagyomány is: Feri legalább a stílusért bocsánatot kért.

Olvasni, és csak aztán írni. Kivételesen, közérdekből és nem megrendelésre. Csak így érdemes.

A cikk szerzője: HangAdorján

Diadalittasan zengi a magyar sajtó részletekkel nem szívesen foglalkozó része: "eljárást indított Magyarország ellen az Európa Tanács". Vagy mégsem?

A diktatúrák élharcosairól elnevezett utcák névcseréje a kezdeti lelkesedés után apadni látszik. Jó lenne ezért, ha mindenki csinálná továbbra is a dolgát: az önkormányzatok döntsenek, az akadémikusok javasoljanak, a táblák meg cserélődjenek.

Már megint megy a nyavalygás, a hőbörgés és a kifogások keresése. Most éppen a közterület el/átnevezésekkel kapcsolatban, holott az ország jópár lakója akarva-akaratlanul is sajátosan skizofrén állapotban éli mindennapjait.  Mert 23 évvel Nagy Imre újratemetése után még sok helyen ott virít a Tanácsköztársaság, a Vörös Csillag vagy éppen Szamuely Tibor neve az Úttörő térből nyíló utcákon. Mert ugyebár mindig voltak sokkal fontosabb problémák is, meg hát ugyebár megszoktuk. A parlagfüvet ugyan ki kell most már irtani, meg a segélyért cserébe a portán is fel kell számolni a szemétkupacokat, de a megszokás eddig (is) nagy úr volt, főleg ha a Felszab térre visz a busz.

Néhányan legalább vették a fáradtságot és összegyűjtötték Kádár János és Aczél elvtárs örökségét, és végre valahára a Kossuth téren dolgozók is törvénybe foglalták az elvárásokat.
A január 1-jétől hatályos törvény szerint közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett és olyan kifejezést sem, ami a diktatúrákra utal. Nincs tehát kettős mérce, a diktatúra az diktatúra, még akkor is, ha Lendvai Ildikó cenzúrázná a normaszöveget.

Plusz poén, hogy ingyér van az átnevezés, a postás bácsi helybe kihozza a Lenin utca lakójának az új, Mansfeld Péteres lakcímkártyát. Arról nem is beszélve, hogy a központosítás miatti feladatelvonások szomorkodó települési vezetői is munkához jutnak, és ha nem lógtak a történelemórákról, akkor nagy eséllyel el tudják maguk is dönteni, hogy mi gáz és mi nem.  Lehet pózolni új utcanévtáblával. Segítségként megkapták a Magyar Tudományos Akadémiát is, így ha kétség merül fel bennük egy-egy elnevezéssel kapcsolatosan, akkor állásfoglalást kérhetnek a történelemtudomány neves (és ezért fizetett) képviselőitől.
Az első akadályokat kiválóan vették az önkormányzatok, ám láss csodát most az MTA történészeinek „hivatalból rettegő” bútordarabjai finnyáskodnak. Félnek, hogy rájuk ég az utcanév-ügy. Hogy hiteltelenné válnak a politikai elvárások miatt. Meg hogy az MTA-nak kétes döntéseket kell bevállalnia, ideológiai játszmákba kell beszállniuk. Hogy mi vaaaan?

 
Az MTA az eddig közzétett listáin azokat az elnevezéseket vizsgálta meg, melyekkel a Polgárjenői Hivatalok bizonytalankodtak, ezért okos emberekhez fordultak.  Az akadémikusok kategóriákat állítottak: javasoltak, nem javasoltak és aggályosnak neveztek egyes elnevezéseket. De egy dolgot egyértelműen nem tettek: nem parancsoltak, nem utasítottak és senkit sem köteleztek semmire. És ez így is van rendjén, mert azt minden liberális tudja, hogy továbbra is az önkormányzat joga a döntés. Náluk pattog a labda, és ha voltak olyan hülyék, hogy még József Attilával vagy a Szabadság elnevezéssel kapcsolatban is Pálinkásékhoz fordultak, akkor is csak maximum a postaköltséget bukták.

Summa summarum, jó lenne, ha mindenki végezné a dolgát továbbra is. A jogszabályokat alkossa a parlament, történelmi kérdésekben nyilatkozzon az MTA, utcanévadás kapcsán pedig alkalmazkodjanak az önkormányzatok és próbáljanak meg már végre olyan elnevezéseket találni, amelyek nem megosztják, hanem közös büszkeséggel töltik el az ott élőket.   Puskás öcsi, Sinkovits, Pitypang. Csak ne kelljen már ehhez is segítség…
Különben újra felkel a Vörös Csillag.

A cikk szerzője. Sláger Vince

Április elején rendhagyó gitárkoncerten voltan a MÜPÁ-ban, amit Snétberger Ferenc és Richard Bona adott. Átvezető szövegekben Bona szidta a TV-t, a politikát, a bankárokat és a NASA-t. Mindezt nagyon szerethető módon. De egy bejáratott poén most viszont nem jött be.

A gitárpáros kitett magáért. Snétberger adta a lágy dallamot, Bona pedig a jazzes ritmust és az idétlen, ámde szórakoztató megjegyzéseket. Kellemes zenei este volt. Bona már a második számnál dobként használta egyik gitárját, később saját hangeffektusokat vett fel élőben, amiket aztán a szóló darabjának ritmusaként használt. Az egésznek egy olyan lounge-s, laza, közvetlen hangulata volt.

 Néhány számonként röviden beszélt is a közönséghez – gondolom pihentetni kellett fürge ujjait. Elmondta például, hogy nagyon szereti a gulyást, és amióta itt van, azt eszik reggel, délben, meg este. „Everyday, Goulash for breakfast in the morning. Its very good. That’s why I’m so strong.” Mindezt egy erős afrikai akcentussal. Gondolom, tudatos udvarlás volt ez a közönség felé, Rómában biztos ugyanezt mondaná a pizzára, de mégis kedves gesztus volt.

A koncert közepén volt egy nagyobb ilyen intervallum. Elmesélte, hogy nem szereti a TV-t. Ezért kérte, hogy senki se nézzen tévét, mert tele van hazugsággal, átveréssel. Látott például egy olyan műsort, ami arról szólt, hogy földönkívüliekkel próbálja felvenni a kapcsolatot a NASA. A műhold által közvetített üzenet állítólag 350 év múlva ér célba, és ugyanennyi idő múltán jöhet válasz – ha egyáltalán. És a NASA ilyesmire költ milliárdokat! A közönség jókat derült nem csak a tartalmon, de az egésznek a tálalásán is. Amiért megírtam ezt a bejegyzést, az a következő: a TV-nézés és a NASA projektje között élcelődött a politikusokon és a bankárokon is. „Politicians are poison, bankers are poison.” És habár ez önmagában kicsit klisés volt, és közéleti ügyekben blogolóként kicsit magamat is céltáblának éreztem, az egész jópofa módon volt tálalva, így jót derült mindenki. Én meg amúgy sem vagyok rest magamon is jót nevetni, ha hülyeséget csináltam, és ezért viccet csinálnak belőlem. Hogy a politika egyébként miért is lett céltábla, azt nem fejtette ki, viszont a bankárokat és a bankokat annál inkább! „Mégis milyen dolog, hogy amikor megy a biznisz/dől a pénz, akkor csend van, amikor viszont a maguk által okozott válság miatt csőd közelbe kerülnek a bankok, azonnal bankmentésért kiáltanak. Miért? Nem egy magánvállalkozás? Miért kellene egy bankot közpénzből kimenteni? És amikor újra sínen vannak, akkor bezzeg nem jön szóba a profit megosztása.” A reakció (vagyis annak hiánya), láthatóan meglepte Bona-t. Nem volt helyeslő derültség vagy morajlás. Csak néhány hang. Előtte a TV és a politika, majd utána a NASA hozták a várt reakciót. Gondolom mind bejáratott poénok, amelyeket bárhol sikeresen el lehet sütni. A bankok cikizésével viszont felsült. Látszott, hogy egy kicsit mindenki elgondolkodott, szerintem azon, amin én is: a bankokat, és a bankszektoron kívül más „luxusprofitot” termelő szektorokat/cégeket is megadóztatta az állam, kikényszerítve fokozott közteherviselésüket. Bona ezt aligha tudhatta, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a teltházas MÜPA közönségének csendje valahogy azért egy visszaigazolás: a közönség nem csak tudja, hogy itthon a bankoknak is ki kell venni a részüket a közterhekből, hanem ez az igazságérzetükkel is egyezik.

Ezt remélem, Richard Bona-nak is elmondja valaki, különben a végén még azt hiszi, hogy a magyar közönség túlságosan bankár-barát. :)

Ezek a fránya számok mindig gondot okoznak. Tényleg nem tudnak számolni az EU makroelemzői vagy politikai megrendelést teljesítettek? Rendszerezzük kicsit napjaink híreit a kérdésre adandó válasz megadásához.

Egy kínai közmondás szerint „a jóslás nehéz dolog, főleg, ami a jövőt illeti”. Úgy néz ki, hogy az Európai Unió „szakértőinek” is meggyűlt a baja a jóslással, tekintettel arra, hogy:


1. A költségvetési hiány, infláció, bruttó államadósság, jegybanki alapkamat terén vitán felül jól teljesít a magyar kormány és gazdaság, ezért – jobb híján – a kritikák a tavalyi GDP csökkenésre fókuszálnak.

2. Tavaly az EU 27 tagállamának átlagos GDP változása mínusz 0,3% volt, amihez képest a magyar mínusz 1,7% valóban kiugróan rossz eredmény.

3. Azonban ha normális – értsd: nem a kettős mércén alapuló – elbánásban részesültünk volna az EU részéről, akkor mínusz 1,7% helyett mínusz 0,3% körüli lett volna a tavalyi magyar GDP változás, hiszen:
- az EU jól fizetett makroelemzői a GDP 1%-ával elszámolták a 2012-es magyar költségvetés várható hiányát.
- ennek hatására az Európai Bizottság az uniós források megvonásával fenyegetve (!) rákényszerítette a magyar kormányt, hogy a GDP 1%-ának megfelelő (kb. 280 milliárd forintnyi) költségvetési forrást vonjon ki a gazdaságból
- „a korábbi számítások szerint 1 százalékpontnyi költségvetési szigorítás mintegy 0,5 százalékponttal veti vissza a gazdaság teljesítményét rövid távon. Az újabb becslések szerint viszont ez a szám valahol a GDP 1 és 1,7 százaléka között van”

Tehát, mindent összevetve: ha tavaly az a plusz 280 milliárd állami forrás elköltésre kerülhetett volna (pontosabban nem kellett volna plusz adóban beszedni), akkor a fiskális multiplikátor nagyságától függően a magyar GDP 1-1,7%-kal nagyobb lett volna! Persze akkor meg nem lenne mibe belekötni…


A cikk szerzője: Kerékgyártó Gábor, közgazdász

Mintha feje tetéjére állt volna a világ: a Szent István Parkban eldobált tűk a TASZ szerint végső soron a rendőrség és a kormány hibája. Hogy kinek a felelőssége a környéken játszó gyerekekre veszélyes eldobott tűk használata, arról persze a "jogvédők" mélyen hallgatnak.

„Jogok kötelezettségek nélkül, követelések felelősség nélkül és élvezetek költség nélkül” – foglalta össze a tőle megszokott tömörséggel Roger Scruton a hatvan évekről és az LSD-ről szóló gondolatmenetében a lényeget. A hatvanas évek legrosszabb magyar- és világeszméinek öröksége pedig itt van velünk, napjaink híreiben, sőt, időnként sűrítve. Csak két hír: Szanyi Tibor, egyéniben megválasztott szocialista országgyűlési képviselő az 1956-os forradalom után a tömegbe lövetést pártoló kommunista bűnöző, a diktatúrában vezető pozíciót betöltő pék, Marosán György baloldalisága folytatójának szerepében tetszeleg az egyébként folyton a diktatúrától rettegő liberális hetilap hasábjain.

Egy másik tanulságos cikk szerint Szanyi kerületének egy része, a polgári Újlipótváros egyik legszebb környékét, a Szent István parkot pedig ellepték a keménydrogosok, akik – ha már éppen ott jött rájuk a pöcizés, hát – otthagyják a tűket a földön kisgyerekeknek szuvenírként. Könnyű lenne persze azzal érvelni, hogy a helyiek józan többségének mi is lehet a véleménye a kérdésben, ezt most mégis olvasóink fantáziájára bíznánk. Akad azonban a történetnek egy roppant elgondolkodtató momentuma, ez pedig a magyarországi drogliberalizáció komoly pénzek felett diszponáló faltörő kosának, a TASZ-nak az ügyhöz fűzött véleménye. Ami az Index szerint a következő:

„Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője az ügy kapcsán azt mondta: egyetért a szülőkkel, a parkot jobban kellene védeni, de az akkor is csak tüneti kezelés lenne. Sárosi elmondta, kutatások bizonyítják, hogy a fogyasztók azért dobálják el a használt tűket, mert nem merik visszavinni, félnek a rendőrségi eljárástól. Ráadásul, mivel a kormány visszavette a drogprevenciós pénzeket, az Alapítvány ma már csak napi egy tiszta fecskendőt adhat ki fejenként. Mivel a tűbegyűjtésre sincsen pénz, a TASZ szerint olyan drogszobákat kellene kialakítani, ahol a függők zavartalanul, zárt helyen, orvosi felügyelet mellett használhatják a szereket.”

Álljunk meg egy pillanatra: tehát akkor ki is a felelős a TASZ szerint? A kerület, mert a parkot jobban kellene védeni, a rendőrség, mert félni kell tőle és természetesen a kormány, mert csökkentette a drogprevenciós pénzeket. Nem hiányzik valaki a képből?

Szögezzünk le három dolgot:

1. Itt láthatóan mindenki hibás, csak azok nem, akik miatt az egész probléma kialakult. Oké, hogy itt a TASZ a védőügyvéd szerepét játssza, ez azonban nem valami peres eljárás, ráadásul az egyoldalú felelősségáthárítás nevetséges, sőt, visszatetsző. A végén még kiderül, hogy a rendőrök és a Kormány lőtték be a szülőket a parkban…

2. A TASZ egész profilja „rendszerellenzékivé” vált az elmúlt években (vajon hol voltak akkor, amikor a titkosszolgálatok álltak rá az ellenzékre?), talán a pártalapítás ideje is eljött, vagy már meg is alakult az a párt, amely az ő eszméikért és az ő volt munkatársukkal, ugyanazon pénzügyi forrásvidékről indulva küzd majd a választásokon. Ezért aztán nem tudjuk, hogy mennyire szakmai és mennyire politikai érvelés alapján sikerült indirekt felelősként a kormányt sejteni az elhagyott tűk mögött.  Az pedig annyira életszerű, hogy valaki a fecskendőért menve nem fél a rendőri eljárástól, de a visszaváltáskor már igen. Mint amikor a MaNcs (megint a pénzügyi forrásvidék…) a diktatúrától retteg, és közben a kommunista diktatúrát relativizáló hangnak ad teret.
Talán érdemes lenne a TASZ-nak bajok gyökeréhez leásni, mondjuk az ún. könnyűdrogok kritikátlan népszerűsítésének átgondolásával. Egy gyakorlati, gyógyító szakember szerint ugyanis a „könnyűdrogozás” is a jellemfejlődés későbbi problémáinak oka:

3. az idézett vélemény egész mesterséges PC-nyelvezete szintén a felelősség totális hárítását szolgálja: vannak itt „fogyasztók” (mint a sarki ABC-ben), „kutatások” az eldobált tűkről (mint a fogyasztási szokásokról), „drogprevenciós pénzek” (amik ezek szerint nemcsak a szerhasználat megelőzését szolgálják), „drogszobák” (mint a játszószobák), és „zavartalan” droghasználat. Az egész átlátszó bullshit a dolgok néven nevezésének elkerülését szolgálja, de akármennyit tolják a médiában, annyira természetellenes, hogy nem fog lemenni az emberek torkán.

Valójában (kis öröm az ürömben), jelen esetben esszenciaként láthatjuk magunk előtt, hogy hova vezet a jogok egyoldalú hangsúlyozása. Valóban, olyan nagy dolog lenne legalább egyszer a felelősség, a kötelességek, a másik ember (ráadásul kisgyermekek) közegészséghez való jogának előtérbe helyezése egy elvileg a szabadságjogokért en bloc küzdő szervezettől az illegális „joggyakorlással” szemben?
Létezik persze egy másik út is: az óvodások őrizzék a parkot, a kerület emeljen magasabb kerítéseket és költsön még többet őrökre vagy polgárőrökre (valószínűleg sok polgártárs szívesen vállalná, hogy kellemes társaságra számítva őrködjön a félhomályban), sőt, a végén talán jó lenne a gyermekekre szánt pénzt is inkább orvosokra meg belövőszobákra költeni. Ez egészen addig működik is, amíg van, aki nappal dolgozik és gyermekeket nevel, adót fizet, tűket szed, éjjel meg parkot őriz. Az egyenlő jogú állampolgárok közül pedig néhányan nem a szertorna alól, inkább az alapvető kötelezettségek, az együttélés mimimumszabályai alól kapnak felmentést.

A magyar szabadelvűség, a jogok mellett a kötelezettségekre építő, felelős gondolkodás térnyerése szempontjából ez a mélység kétségtelenül hasznos. Innen, illetve a hatvanas évek ránk maradt hülyeségeiből már csak felfelé vezethet az út.

Közben csodás összkép: a TASZ 1 százalékot kér. Kisgyerekesek és kisgyerekek, meg lecsapó közeg is van a rajzon – tűbe lépni szabad.

Bajnaiéknak nem szóltak, hogy nem européer viselkedés, ha pártként olyan választás fölött akarnak őrködni, amin ők is versenyben vannak. A választói akarat tiszteletben tartása miatt meg szimplán jobb ha csöndben maradnak.

Mindannyian megnyugodhatunk, ha eddig nyugtalanok lettünk volna az álnok Fidesz választási szabályokat manipuláló lépései miatt. Megjött ugyanis a felmentő sereg: szerdán nagy összeborulás után az MSZP - Bajnaiékkal és Gyurcsánnyal karöltve - megalakították a saját házigyártmányú Alternatív Nemzeti Választási Bizottságukat. Azontúl, hogy az ötlet elsőre is bornírt baromság, érdemes leírni miért is az:

1. Elsőként nyilván azt kell leszögezni, hogy az egész egy olcsó politikai trükk. Nem a Fidesztől kellene félni, ha a választói akarat tiszteletben tartásáról van szó. De erről még később bővebben.

2. Ha valaki aggódik egy választás tisztasága miatt, azt javasoljuk, ne tegye. Magyarországon titkos és szabad választások vannak '89 óta. Mondhatni, ez lett a rutin.

3. Ha valaki ennek ellenére rosszakat álmodik, javasoljuk, keresse fel azokat a nemzetközi szervezeteket, amelyek évtizedek óta világszerte őrködnek a választások tisztasága fölött. Az a sejtésem, hogy az EBESZ-nek nagyobb tapasztalata van ebben, mint a hazai balos mindentudófüggetlencivilközjogi szakértőknek.

4. Abszurdnak tűnik az érvelésük: "...(az Alternatív Nemzeti Választási Bizottság) vizsgálná a jogalkotási folyamatot, javaslatokat fogalmazna meg és civil kontrollt biztosítana a választási előkészületek felett." Bocsánat, ez nem csak annak tűnik, ez tényleg teljesen abszurd. Azok a pártok akarnak civil, független kontrollt gyakorolni, akik maguk is részesei lesznek a választási küzdelemnek és ugyanannyira érdekük vagy nem érdekük a választás tisztaságának befolyásolása, mint minden más jelölő szervezetnek.

5. Kevés olyan intézmény maradt, melyet egyik oldal sem kérdőjelezett meg az elmúlt húsz évben. A választások korrekt, jogszerű lebonyolítása ezek közé tartozik. Nem szerencsés, ha a szoccerek rövidtávú politikai céljaik miatt megtámadják a legfontosabb demokratikus aktust, amelyre eddig a politikai befolyásolás gyanúja sem vetült.

Közhely, hogy addig van demokrácia, amíg vannak szabad választások. És addig vannak demokratikus módon működő pártok, amíg elfogadják a választások végeredményét, azaz a választók akaratát. A balosok azért csinálják ezt a választásibizottságosdit, mert azt akarják sugallni: a Fidesztől emiatt is tartani kell. Ezeknek még a választói akarat sem szent.

Ez az érvelés az elmúlt húsz évet figyelembe véve tőlük rohadtul álszent. Három miniszterelnöke volt ugyanis Magyarországnak, aki nem a választóktól kapta a felhatalmazását. A háromból Boross Pétert ki is vehetjük, aki Antall József halála miatt került pozícióba. Marad Gyurcsány Ferenc, aki megpuccsolta főnökét, Medgyessy Pétert 2004-ben, és Bajnai Gordon, aki Gyurcsányt váltotta 2009-ben. Azok hoznak létre tehát a választói akarat érvényesülése fölött őrködő gittegyletet, akik korábban magasról tojtak a választói felhatalmazásra, és belső mutyik és alkuk segítségével elégítették ki hatalmi ambícióikat.

Mit csinált ezzel szemben a Fidesz?

A Fidesz 2002-ben egy választási vereség után az Erzsébet híd blokádjakor - amit azok szerveztek, akik nem voltak hajlandóak elfogadni az MSZP győzelmét - is józan maradt, és megerősítette: elfogadja a választások végeredményét. Ahogy egy nemrégiben nyilvánosságra került videóból kiderült, a Jobbik alapítói ekkor, és többek között ezért fordultak szembe a Fidesszel.

A 2006-os események alatt a Fidesz álláspontja még világosabbá vált. Mikor ellepték az utcát a jogos erkölcsi fölháborodás miatt tüntető békés és az erőszakos demonstrálók, amikor már sokan szakértői kormányt és előrehozott választásokat vizionáltak, akkor Orbán Viktor ezt mondta egy tévévitában:

"16 évvel ezelőtt világossá tettem és a Fidesz is ezen az állásponton van: mi, kormányra csak demokratikus választások eredményeképpen fogunk menni. 2006-ban az emberek nem kértek meg bennünket erre, nem hatalmaztak fel bennünket. Mi paktummal, mindenfajta puccsokkal nem akarunk és én személy szerint sem akarok részt venni a hatalomba."

Orbán így is tett, az eredmény ismert: 2010-ben a Fidesz-KDNP egy szabad és titkos választáson érdemelte ki a kétharmadot. Így Szigetvári jobban teszi, ha máskor alaposabban átgondolja a stratégiát, mert ebben az ügyben helyesebb lett volna csendben maradni és mélán lapítani.