Minden napra jut legalább egy „megoldatlan kérdés”. Majd az állam, az állam majd megoldja! Ha meg mégsem akkor lehet maxra tolni a rinyát. Azt mindig könnyebb, mint lebontani az állam mindenhatóságának toposzát és cselekedni.

„Nem segíthetnek a tűzoltók egy kis zalai faluban kialakult veszélyhelyzet megoldásában. A hétvégi vihar döntött ki egy hatalmas fenyőfát az egyik ház telkéről a szomszédos ház tetejére. A helyiek a polgármester segítségét kérték a helyzet megoldásában, mert attól tartanak, hogy a következő vihar alkalmával már a villanyvezetékeket is elszaggatva dőlhet tovább a fa az utcára. A polgármester hívta is a tűzoltókat, akik közölték, hogy az új jogszabályok értelmében csak akkor jöhetnek ki a fát eltávolítani, ha közvetlen életveszélyes a helyzet, de szerintük ez nem az. Az ingatlanok tulajdonosainak, vagy az önkormányzatnak kellene kifizetnie a mentést, akkor megoldódhatna a probléma. Ezt nehezíti, hogy az ingatlanok külföldi tulajdonban vannak, a falunak pedig nincs pénze erre.” Vezette fel Gajdos Tamás az atv híradójának  riportját. Átlagos történet, nagyjából minden napra jut egy ilyen sztori, melyekre a szorgos média sosem mulasztja el felhívni a néző figyelmét. Mit sugall a tudósítás? Az legalapvetőbb feladatokra sincsen már az államnak pénze. Nem elég, hogy ott sanyargatja a népet, ahol tudja, de még a bajban sem nyújt segítő kezet. Persze ezt nem ismeri el nyilvánosan, bújtatva, szabályozásokkal bújik ki a feladatok elől.

A riport további részében feltűnik a polgármester, aki az ártatlanság bájával magyarázza, hogy a katasztrófavédelmisek milyen jogszabály keretében utasították el jajveszékelését. Majd az utálat materializálódik a tűzoltó szerepében, akinek kénytelen kelletlen csak a végre nem hajtó funkció jutott. Ennél a résznél az operatőrt külön elismerés illeti meg, mivel a köz szolgája miközben a megmagyarázhatatlant magyarázza, a háttérben a tűzoltóautó oldalán jól olvashatóan a „Magyarország Szolgálatában a Biztonságunkért” felirat tetszeleg.

Innentől már egyenes az út, hogy ökölbe szoruljon a kéz, hát ezért fizetünk ennyi adót, ugye. És az egyszerű embernek felsejthet, hogy mi mindenre bezzeg van pénz, ugye.

Ha mindez még nem verte volna ki a biztosítékot, zárásként a narrátor még odaveti: „Várhatóan sokáig ottmarad még a kidőlt fa a szomszéd ház tetején. A katasztrófavédelem szakembere azt javasolta, hogy szalagozzák körbe az utca veszélyeztetett részét.” Nem elég, hogy nem segít, még jól ki is oktat.

Mi lenne azonban, ha máshonnan közelítenénk meg a történteket?! Ha már a katasztrófavédelem csak térítés ellenében megy ki, akkor a polgármester nem az atv-t riasztaná következőleg. Mert telefonálni a tűzoltóknak nem túl nagy feladat. Utána felhívni a balos hír TV-t szintén nem túl nagy kihívás. Mutogatni egy kidőlt fát értetlen kifejezéssel, talán. Ellenben valamit tényleg, de úgy igazából csinálni az ügy érdekében?! Na azt azért mégse. El lehet játszani a gondolattal, hogy mi történt ilyen esetekben, amikor még nem volt katasztrófavédelem?! De még tűzoltóság sem. Akkoriban hogy oldották meg az emberek az ilyen problémákat? Mert az, hogy rádőlt egy fa egy házra, hát valószínűleg volt már ilyen a történelem folyamán. Kétlem, hogy nyugat-európai mintákat kellene elemezni, hogy rájöjjünk mi ilyenkor a teendő. Fogni pár markos legényt? Egy létrát meg egy fűrészt? Áhh, inkább szalagozzuk körbe az utca veszélyes részeit, tárcsázzunk, majd mehet a picsogás.

Ne higgyük azonban, hogy ez egy egyedi eset. Minden napra jut legalább egy „megoldatlan kérdés”. Sárlavina, felfestetlen zebra, omladozó vakolat és így tovább. Az persze sosem jut senkinek sem eszébe, hogy fessen, vakoljon, árkot takarítson, kátyút tömjön. Majd az állam, az állam majd megoldja! Ha meg mégsem akkor lehet maxra tolni a rinyát. Azt mindig könnyebb, mint lebontani az állam mindenhatóságának toposzát és cselekedni.

Szerencsére azért van ellenpélda is az ilyen szerencsétlenkedéssel szemben. Az ónodi polgármester úgy döntött, nem fog az államra várni. Nem várja meg, amíg faluját elviszi a víz. A 2006-os árvíz után rögtön nekiláttak a gátépítésnek. Két év alatt, engedélyeztetés nélkül, önerőből fel is húzták, hogy megvédjék a falut és láss csodát így pont elég magas lett a homokzsákfal, amikor jött a víz. Cselekedett, nem várt senkire és semmire, hogy majd megoldja helyette a problémáját.

Valahogy így kell(ene) ezt csinálni. Respect Ónod!

Bajnai Gordonnak most nem lehet könnyű. Az ellenzék egyelőre önjelölt miniszterelnök-jelöltje, korábban gyakorló szanitéc – aki korábban sosem indult választáson – addig várt csodálatos visszatérésével, amíg a szocialisták elkezdtek nyerni, és már az erő pozíciójából ülhetnek le tárgyalni Gyurcsány volt miniszterével. Múlt héten Dunaföldváron még lehetett cikizni az MSZP-sikert, lévén, a párt jelöltje 2009 óta sokadszor nem vállalta fel pártja logóját. Sopronban azonban egy olyan echte szocialista jelölt győzött, aki még a tanácsrendszer belső világáról is sokat tudna mesélni. Varga Gyula saját bevallása szerint a kutyákat is név szerint ismeri  (vesd össze a listázás állandó vádjaival), így azért könnyebb a kampány (ajánljuk Gyurcsány Ferenc kóbor kutyás elmélkedését).

A szocialisták örömtüzeket gyújtottak, és többen egy 2014-es kétharmadról kezdtek vizionálni. Az általános értelmezés szerint Sopron évtizedes jobboldali bástya, mely máris dőlni látszik. Nem véletlen azonban, hogy a baloldali sajtó próbálja visszafogni övéit. Sopronban az MSZP mindent bevetetett (az egész megyei szervezet nyomta a door-to-door kampányt), még Puch László padavanja is járt a városban, nyilván csak lelkesíteni.

A szocialisták ugyanis egy totál baloldali körzetet nyertek vissza. Sopron más megyei jogú városokhoz hasonlóan sokszínű (volt itt baloldali polgármester is), vannak kifejezetten baloldali városrészei. Ehhez nem feltétlenül kell a térképen panelokat keresni, a magyar bányavidékek (Dorog, Salgótarján, Tatabánya, Komló) hagyományos, évszázados baloldali terepek. Ilyen például az erősen balos múltú Brennbergbánya is, mely a négy érintett szavazókör egyike (és ahol a templomban van a kocsma). Valószínűleg az sem ártott a szocik esélyeinek, hogy az egykori határsávban egyébként is nyilván több megbízható elvtárs vigyázott a potenciális határátlépőkre. Brennberget Őszöd után 57 százalékkal, 2010-ben 50 százalékkal hozta az MSZP-jelöltje, és Szigetvári óta tudjuk, hogy a szociális mintázatok nem változnak. Ez a soproni önkormányzati választókerület például a Fidesz számára 2010-ben a 12-ből a harmadik leggyengébb eredményt hozta.

A választókerület másik három szavazóköre 2006-os (becsült, hiszen a választókerületi-határok változtak) és 2010-es számai alapján világos, hogy a szocialista törzsbázis legalább félezer ember, és most hozzájuk csatlakozhatott a két év alatt a balra billegésben jócskán meggyengült LMP szavazóinak fele, esetleg néhány tucat korábbi fideszes. Az MSZP tehát – vállaltan – a tuti szavazóit mozgósította, kb. hatvan választóval többet ért el mint 2010-ben, (tegyük hozzá, tíz százalékkal alacsonyabb részvétel mellett). A Fidesz gyengébb teljesítményének kulcsa éppen utóbbi faktor. Akár (és itt feltételezéseink lehetnek csak) négyszáz 2010-es szavazója (azaz akkori választóinak jó negyven százaléka) maradhatott otthon, mindez talán írható a mozgósítás számlájára, magyarázható az önkormányzati munka egyéb fókuszaival, vagy akár a jelölt személyével.

Végül említsük meg, mindez a bizonytalanok pártválasztására is adhat egy fontos tippet: regisztráció ide vagy oda, a Fidesz még mindig elérheti a középre húzódott híveit, akik nem „zsilipeltek át” (copyright Mesterházy). Erre pedig szüksége is lesz, még a most tárgyalt sopronihoz hasonló, baloldali településrészeken is. Különösen, hogy ha megérkezik a tanácsadója óvatlan árulkodásai alapján erre a bizonytalan, korábban Fideszre szavazó, középosztálybeli választói csoportra kiemelten figyelő Bajnai.

A „Nagy Horthy-vita” három fontos tanulsággal szolgált. Bebizonyosodott, hogy a fiatalokat érdekli a Horthy-korszak. Kiderült, hogy szélsőséges és csúsztatásokkal teli álláspontok helyett lehet objektív, tényeken alapuló, tisztességes vitát is folytatni erről az ellentmondásos korszakról. Világossá vált, hogy számos kérdésre nincs még egyértelmű válasz, ezért a történészek és kutatók feladata, hogy munkájukkal segítsék egy hitelesebb, pontosabb Horthy-kép megrajzolását.

Horthy Miklós megítéléséről az utóbbi hónapokban heves vita bontakozott ki a magyar közéletben. Higgadt, kulturált, szakmai alapokra helyezett párbeszéd helyett azonban elsősorban politikai adok-kapok zajlik, melynek keretében szélsőséges álláspontok csapnak össze. Az egyik oldal szélsőségesen gyalázza, démonizálja, a másik pedig szélsőségesen magasztalja, már-már isteníti az utolsó magyar kormányzót.

A kereszténydemokraták mindenfajta szélsőséget, így mindkét fenti szélsőséges álláspontot el kell, hogy utasítsák. Mi azt valljuk, hogy a történelemben semmi sem csak fekete vagy csak fehér. A valóságot végletesen leegyszerűsítő, a tényeket elferdítő vagy elhallgató, szemellenzős álláspontok szajkózása sehová nem vezet. Az sem járható út, hogy homokba dugjuk a fejünket, és nem beszélünk erről a korszakról. Ezért döntöttünk úgy, hogy megrendezzük a saját Horthy-vitánkat, amelyen nem politikusok, hanem a korszak legkiválóbb ismerői tartottak színvonalas előadásokat Horthy Miklósról és a nevével fémjelzett korszakról július végén a XI. kerületi KNDP-irodában.

Szakály Sándor történész, hadtörténész, az MTA doktora, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára tartotta az első előadást. Őt követte Tőkéczki László történész, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. A harmadik előadást pedig egy fiatal történész, doktorandusz hallgató, Turbucz Dávid tartotta, akinek 2011-ben jelent meg Horthy Miklósról szóló életrajzi kötete.

A vitára nagyon sokan voltak kíváncsiak: az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték az irodát, sokaknak csak állóhely jutott, a későn érkezőknek pedig még az sem. Mindazok számára, akik lemaradtak a rendezvényről, jó hírrel szolgálhatunk: az Újbuda TV jóvoltából megkaptuk a rendezvény felvételét, amelyet ezúton ajánlunk mindazok figyelmébe, akik hiteles, objektív véleményeket szeretnének hallani a XX. századi magyar történelem egyik legellentmondásosabb személyiségéről.

Siófok Város Bírósága tehát tegnap meghozta ítéletét a kereki Horthy szoborgyalázás ügyében. Dániel Péter rongált, de tette társadalmilag hasznos volt.

Nyílnak a bicskák a betyárzsebekben, indul a gyalázkodás a kurucinfón, és még a tisztes budai polgár is gondterhelten gondol az ítélkező jó édes anyjára. Lesz itt anyázás, kommunistázás ismét bőven, indulatból sem lesz hiány ezen a hétvégén a jobbos asztaltársaságokban. Mi azonban – tisztes konzervatívok lévén – nem fogunk lámpavasat emlegetni, és revansot sem fogunk tervezni a Siófokra száműzött Károlyi szobron. Egyrészről mert az ítélet még csak első fokú, nem jogerős, másfelől azért, mert nem kívánunk Dániel Péter szintjére alacsonyodni. Ez az ember nem ér annyit, bármennyire is izmozik suttyókánk. Indulatos fröcsögésbe sem kezdünk, helyette – rendes konzervatív emberhez méltóan – higgadtan ítéletet mondunk az eljáró bíró szakmai alkalmassága felől. Nem lesz nehéz. Büntetőjog következik laikusoknak. Büntetőjog for dummies egy büntetőbírónak. Az ítélet szerint ugyebár Dániel Péter egy társadalmilag hasznos bűncselekményt követett el. Hogy mi fán terem az ilyen, nem tudjuk, de így első blikkre legalább akkora ordas nagy hülyeségnek tűnik, mint az MSZP hívő tagozata. Másodikra is.

A Btk. 10. §-a ugyanis egyértelműen kimondja, hogy a „bűncselekmény az a szándékosan … elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.” Namost érteni véljük, hogy a mélyen tisztelt Bíró Úrnak valamilyen okból nagyon a bögyében van Horthy Miklós, és nem átallott egy bírói ítéletben kifejteni sommás véleményét róla, de az már sehogy se fér a fejünkbe, hogy hogyan merészelhet munkája során szembe gyalogolni a magyar büntetőjog egyik legelemibb definíciójával? Rózsaszín, mindenhol emberi jószándékot látó szemüvegünket feltéve egy percig se gondolunk tovább arra, hogy a Magyar Köztársaság Magyarország független bírája szándékosan rúgott volna bele a hatályos Btk.-ba. Akkor viszont marad az az opció, hogy Bíró Úr olyan szinten nincs tisztában az egyik legelemibb büntetőjogi fogalommal, amiért másodéves jogászhallgatót úgy vágnak ki büntető egyről, mint azt a bizonyos macskát. Nincs más dolgunk hátra, mint UV-ra küldenia tanult kollégát.

Tisztelt Bíróság! Elégtelen, leülhet!

Írta: Somody Gábor

A fiatal képviselő szerint nem névben, hanem cselekedetben kell keresztyén módon politizálni. A KerDem blog beszélt még vele a fiatalok megszólításáról, multiellenességről, választási regisztrációról és a Biszku ügyről is.

Hollik István és Szánthó Miklós interjúja

A kormánypárti többség nem engedi vizsgálóbizottságok felállítását az Országgyűlésben – nyomatja az ellenzéki sajtó. Pedig éppen az MSZP LMP által támogatott javaslata a gátja mindennek.