Katolikus Egyházat kritizálni könnyű.jpgA 444 cikkei általában arról szólnak, hogy nekik mindenben igazuk van. Ebben a tágas világképben nem egyértelmű, hogy hol van a másképp gondolkodók helye. Nem lehet tudni, vajon a másképp gondolkodók megbújhatnak-e valahol egy sarokban, vagy ha végképp nem hajlandók azonosulni a 444 Prima Primissima díjas újságíróinak véleményével, akkor inkább szűnjenek meg.

 

Lehangoló volt olvasni a 444.hu december 2-i cikkét. Már a címe is megadja az alaphangulatot: „És akkor a legbefolyásosabb amerikai katolikus főpap hazudott egy kiadósat”. Az írás arról szól, hogy Timothy Dolan new yorki bíboros ugyan tagadja, hogy homofób volna, de az, sőt, egy kicsit pedofil is (legalábbis cinkos néma). A cikk olvasása óta azon gondolkodom, hogy miért éri meg a 444-nek, hogy erőfeszítést tesznek a provokálásomért. Egyszerűbb lenne, ha megböknék Facebookon az összes katolikus ismerősüket. Vagy - bár az drágább lenne - de akár hirdethetnék is magukat a katolikus lapokban.

 

Ugyanis, mintha ezeket a cikkeket nekünk, katolikusoknak írnák. Vagy éppen fordítva? Az irántunk bizalmatlan közösségeket uszítanak ellenünk? Nem akarok álnaivnak tűnni, egyszerűen tényleg nem értem, hogy ennek mi értelme. A közhely viszont ismét beigazolódni látszik: a keresztényellenesség a liberálisok antiszemitizmusa.

Csak a rend kedvéért röviden tisztázzuk( századszorra, de mintha ezt soha nem hallanák meg): a keresztény ember nem homofób és MINDEN embertársára felebarátjaként tekint. Igen, a homoszexuálisra, a betegre és az ateistára egyaránt. A homoszexualitás megélését azonban bűnnek tartja. E kettő dolog nem zárja ki egymást: szeretni és elfogadni valakit bűnei mellett, ugyanis mind bűnösök vagyunk.
Ez az egyszerű érvelés egyszerűen nem fér a 444-esek kis buksijába. Vagy mégis, csak másért kapják a pénzüket...

Az viszont érdekes kérdés, hogy a 444 komolyan gondolja azt, hogy az ilyen cikkekkel a homoszexuálisak ügyét szolgálja? Ha jól látom ebben a receptje a következő: annak érdekében, hogy elfogadják a homoszexuálisok házasságát, gyűlöletre uszítanak mindenkivel szemben, aki nem ezt vallja. Mit is szoktatok ilyenkor ti mantrázni: aggódunk, mert ez teljes mértékben kirekesztő módszer.

Keresztes Sándor a KDNP újjáalapító elnöke mesélte el többször beszélgetését a kistarcsai internálótábori vallatójával. Az egyik alkalommal a kihallgató cinikusan kérdezte Keresztes Sándort – ismerve annak vallásosságát -, hogy ugyan itt a börtönben imádkozgat-e, és mégis mit kér az Istentől itt, a börtönben? Sándor bácsi nyugodtan válaszolt: „többek között azért is imádkoztam, hogy a Jóisten világosítsa föl önt az ügyemmel kapcsolatban, s tárgyilagosan tudja megítélni a helyzetemet”. A kihallgató belepirult a válaszba és nem firtatta tovább a témát.

Valami ilyesmit mondanék én is a 444-nek – már ha megkérdeznének. Nem negédesen azt, hogy imádkozom értük, bár kétség kívül rájuk fér (ahogy rám is), hanem azt, hogy imádkozom azért, hogy megértsék mi az egyház álláspontja a homoszexualitással, a házassággal, a magzati és a szenvedők életének védelmével kapcsolatban. Mert nem látom, hogy értenék, de azt látom, hogy markáns véleményük van róla. Viszont azért nem fogok imádkozni sohasem, ahogy eddig sem tettem, hogy a 444 egész szerkesztősége gondolkodjon ugyanúgy, mint én. Ez az igazi szabadság és nem a liberálisok toleranciájának diktatúrája...

KissElizafoto1.JPGA magyar borok minőségével semmi probléma, Magyarországot azonban nem sikerült definiálni a világ bortérképén – eddig. Az új koncepcióról, a borászatban végbemenő generációfrissítésről, a Nemzeti Borválogatottról és a nemrégiben megjelent Borkiválóságok könyvéről Kiss Eliza, „a legmenőbb miniszteri biztos” nyilatkozott a KerDem blognak.

 

- Hol születtél, hol nőttél fel?

- Egy budapesti kórházban láttam meg a napvilágot 1980-ban, de Jászberényben éltünk, ott nőttem fel, ezért ízig-vérig jászsági lánynak tartom magam. Egészen 18 éves koromig ott laktam, akkor költöztem fel a fővárosba, amikor elkezdtem egyetemre járni. Most már lassan elmondhatom magamról, hogy majdnem ugyanannyit éltem Jászberényben, mint Budapesten: ez a két hely meghatározó az életemben.

- Honnan ered a közélet iránti érdeklődésed?

- Mindenkinek kell, hogy érdeklődjön a közélet iránt, ám az, hogy végül eljut-e odáig, hogy belekerül, dolgozik benne, az egy másik kérdés. Jogászként végeztem, ami már eleve predesztinálja az embert: foglalkozik az államigazgatással, közigazgatási kérdésekkel. Az első munkahelyem a Magyar Közigazgatási Intézet volt, 2002-ben ott kezdtem dolgozni. Ez egy kutatóműhely, egy kormányzati háttérintézmény volt, amely összefogta a közigazgatás központi és területi szintjeit.

- Milyen feladataid voltak az intézetben?

- Eleinte tananyagfejlesztőként dolgoztam. Előkészítettük azokat az alkotmányjogi, közigazgatási jogi tananyagokat, amelyeket később a szakértők tankönyvvé formáltak. Később vezető fejlesztő lettem és bekerültem a közigazgatási alapvizsga és szakvizsga oktatói gárdájába.  Közben több alkalommal jártam Németországban és Brüsszelben: a berlini gazdasági minisztériumban, majd a brüsszeli német állandó képviseleten dolgoztam. Az ott megismert mentalitás, a híres német precizitás mind a mai napig meghatározó a munkámban.

- Kanyarodjunk vissza a magyarországi munkahelyeidhez. A Magyar Közigazgatási Intézet után hova kerültél?

- 2006-ban eljöttem a Magyar Közigazgatási Intézetből és átkerültem a privát szférába, a közigazgatás határterületére. A Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet Alapítványnál dolgoztam: közigazgatási típusú képzéseket, konferenciákat kínáltunk polgármesterek részére. Onnan kerültem 2007-ben a Fidesz-frakcióhoz, az akkori frakcióvezető, Navracsics Tibor szűkebb stábjába. Itt többek között jogászok, közgazdászok és politológusok dolgoztak. Büszke vagyok arra, hogy részt vehettem a kormányzati struktúra kialakításában, jogász szakértőként. Ez egy rendkívül izgalmas feladat volt, láthattam azt, hogyan alakul ki egyik hónapról másikra az a struktúra, amiben jelenleg dolgozom.

- Hogyan változtatta meg az életedet a gyermeked születése?

- Azt követően sem szakadtam el teljesen a munkámtól, hogy 2009 nyarán megszületett a kislányom. Hivatalosan 2010 decemberében tértem vissza dolgozni, azonban igazából folyamatosan benne maradtam a körforgásban, heti egy-két délutánt már a munka világában töltöttem. Így megmaradt az a fajta egyensúly, amit mind a mai napig meg tudok őrizni. Egy nőnek nagyon fontos, hogy jó anya, jó feleség és jó munkaerő legyen. A sorrend a prioritásoknak és a belső igényeknek megfelelően folyamatosan változik.

- A példád azt bizonyítja, hogy össze lehet egyeztetni a mai fiatal nőknek a gyermekvállalást és a munkát. 2010 decemberében milyen megbízatást kaptál?

- Amikor 2010 végén visszamentem dolgozni, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyik háttérintézményében, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalában, közismertebb nevén KEKKH-ban dolgoztam közigazgatási és szervezetfejlesztési szakértőként.

- Miként kerültél kapcsolatba a Vidékfejlesztési Minisztériummal?

- A Hungarikum Bizottság révén. Minden minisztérium delegál egy főt a bizottságba. Navracsics Tibor miniszter úr tudta rólam, hogy nagyon közel áll hozzám a borjogi és eredetvédelmi kérdéskör, jelent is meg a témában könyvem, ezért felkért, hogy legyek én a KIM delegáltja. A Hungarikum Bizottságot Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr vezeti. Az ő elképzelése volt, hogy a borágazattal kapcsolatos feladatok hatékonyabb ellátásához szükség lenne valakire, akinek nincs borászata, nincs szőlőbirtoka, nem politikus, vannak viszont borjogi és államigazgatási ismeretei, borvidékeken ismerik és elfogadják. 2013 elején jött a felkérés, amelyet azonnal elfogadtam és úgy éreztem, „megérkeztem”, mert a hobbim és a munkám egymásra talált. Most közel egy éve dolgozom a VM miniszteri biztosaként.

- Mire vezethető vissza a bor és a borjog iránti érdeklődésed?

- Jogász vagyok, és köztudott, hogy a jogászok nagyon szeretnek borozni. Én is szívesen járok borfesztiválokra és beszélgetek a borászokkal. Ők számtalanszor kértek tőlem jogi tanácsot. Amikor elkezdtem utánanézni a kérdéseiknek, azt láttam, hogy ez a téma nincs még könyvben összefoglalva. Ekkor kezdtem el beleásni magam a témába. Láttam, hogy ez egy izgalmas terület, ám alig foglalkozik vele valaki. Hamar megkedveltem, hiszen a jog és a bor, a szakma és a hobbi össze tud kapcsolódni, és ez a miniszteri biztosi megbízatással tudott kiteljesedni.

KissElizafoto2.jpg

- Milyen célokkal láttál munkához, mint miniszteri biztos?

- Biztos voltam benne, hogy borozni lesz a legkevesebb időm. Azt is tudtam, hogy nagy várakozások előzik meg a tevékenységemet, s a borágazatban a segítő kezekre óriási szükség van. Az első hónapomat borvidékeken töltöttem, és úgy éreztem, hogy egy 300-zal robogó vonaton cserélgetem a kerekeket. Tudtam, hogy az időm nem végtelen, emiatt három nagy célt tűztem ki magam elé: 1. a hegyközségek megújítása 2. a borok piacra jutásának támogatása egy új marketing lehetőség megteremtésével; 3. az idősebbek tapasztalatára épülő generációs frissítés.

A hegyközségek szervezetrendszere egy háromszintű (hegyközség, borvidék, országos), 72.000 taggal bíró szervezet, átszőve az elmúlt 20 év érdekrendszerével, a status quo fenntartásában érdekeltekkel. Sikerült elérni, hogy lezajlott az elmúlt hónapokban a rendszerváltás, mára teljesen megújult, felfrissült a szervezet. A vezetőket újraválasztotta a termelők közössége, akik benn maradtak a rendszerben érdekeltekké váltak az újításokban, sőt némely borvidékek már mozgatórugói is a termelők életének. Persze van még mit tenni, de egy ekkora monstrumot működés közben átforgatni fél év alatt, nem kis kihívás volt.

Fontosnak tartottam azt is, hogy adjunk valami kézzelfogható segítséget a borászoknak. Ezért kitaláltuk az Országkóstoló sorozatot, ami gyakorlatilag egy marketing és ismeretterjesztő felület. Az volt a célunk, hogy felkutassuk, értékeljük és közkinccsé tegyük a magyar borvidékek borkiválóságait. Az Országkóstoló végére látni fogjuk, hogyan állunk fehér-és vörösborok tekintetében. Megszületett egy kiadvány, „Borkiválóságok könyve – fehérborok” címmel. A könyv el fog készülni angol nyelven is, tavasszal pedig jön a vörösborokat bemutató kiadvány. A borászatok ezáltal kaptak egy ingyenes marketing felületet, a fogyasztók – mivel ingyenes a kiadvány – egy ingyenes ismeretterjesztő, tájékoztató könyvet. Emellett Stratégiai Partnerséget is kötöttünk a legnagyobb borkereskedésekkel, akik ezen Nemzeti Borválogatott tagjait segítik a piacra jutásban, marketing stratégiájuk részévé teszik azokat. Az angol nyelvű változatot pedig el lehet vinni a nagykövetségekre, nemzetközi kiállításokra. A Nemzeti Borválogatott egy olyan állami portfólió, amivel már el lehet indulni, amelyből ezentúl a minisztériumok, állami intézmények, nagykövetségek kiválaszthatják, amire szükségük van. Korábban koncepció nélkül vittek ki borokat borvásárokra. Igyekszünk szakítani a koncepció-nélküliséggel, de ez egy nagyon hosszú folyamat, s mentálisan is át kell állni, nekünk is bizonyítani kell, hogy fel tudjanak mögénk sorakozni.

A harmadik célom a generációfrissítés volt – természetesen az idősebbek tapasztalataira építve, de esélyt adva a fiatal, nemzetközi szinten elismert szakértőknek is. Teljesen megújult például a Bor Eredetvédelmi Tanács, amely Kormány mellé rendelt testület, az Országos Borszakértő Bizottság, amely a VM miniszter mellé rendelt testület: nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező fiatalok kerültek be, a 30-as, 40-es korosztály képviselői.

- Ha egy frissen végzett borász megkérne, hogy sorolj fel néhány érvet amellett, hogy itthon, a szakmájában próbáljon boldogulni, ahelyett hogy kimenjen Londonba mosogatni, mit mondanál neki?

- Most dolgozzuk ki a borász életpálya modellt, ami reményeink szerint összefogja az egész szakmát a borásztól a sommelier-ig, a pincemunkástól a bormarketingesig. A telepítéstámogatás és a fiatal gazda program egyaránt azt a célt szolgálja, hogy a fiatal borászok elindulhassanak. Az is igaz azonban, hogy ez egy küzdelmekkel teli, időnként keserves munka, amiből a fogyasztó gyakran csak annyit lát, hogy a borász lesétál a pincébe és megkóstolja a bort. Tőke, családi hagyomány, szőlészet nélkül, „nulláról indulva” ezért senkinek sem javasolnám, hogy azonnal belefogjon a borkészítésbe. Problémának tartom, hogy kevés olyan ismeretet oktatnak az egyetemen, a borászati szakképző intézményekben, hogy miként lehet marketing eszközökkel népszerűsíteni a bort, miként lehet bejuttatni a bevásárlóközpontokba, vagy akár egy borkereskedőhöz.

- Az oktatás, a képzés terén mikor várható előrelépés?

- Úgy látom, hogy a borászati szakközépiskolákban olyannyira csak a szakmára fókuszálnak, hogy a határterületek kimaradnak a tananyagból. Az egri Eszterházy Károly Főiskolán és a Pécsi Tudományegyetemen már van arra koncepció – legjobb tudomásom szerint akkreditáció alatt áll –, hogy elinduljon egy borgazdasági képzés, ami pont azokra a tudományágakra épít, ahol nem kifejezetten borászokat képeznek, hanem olyan ismereteket tanítanak, mint például pincekönyv vezetés, a borászatok könyvelési, marketing, logisztikai, kereskedelmi háttere. Van tehát remény. Az nyilvánvaló, hogy nagyon jó borászaink vannak, de sok jó szakemberre van még szükség ahhoz, hogy egy borászat igazán sikeres tudjon lenni.

- A sajtóban a napokban számos örömteli hírről lehetett hallani a magyar bor kapcsán. A neves tojaki borász, Szepsy István elnyerte a „Les Seigneurs du Vin” nemzetközi borászati csúcsdíjat. A Sauska Pincészet egyik bora győzött a 2013-as Decanter World Wine Awards-on. A Chateau Dereszla 2007-es 5 puttonyos tokaji aszúja pedig 20. lett a Wine Spectator 2013-as top százas listáján. Van esély arra, hogy magyar borok tartósan ott legyenek a világ legjobbjai között?

- Fantasztikus minőségű boraink vannak; az elmúlt húsz évben komoly előrelépés történt e téren. A nemzetközi elismerések fontosak, sokat jelentenek az országnak, az adott borvidéknek, a magyar bornak. Azonban az Országkóstoló azt is bebizonyította, hogy számtalan olyan egészen kiváló magyar bor van, amelynek egyetlen díja sincs, de bármelyik nemzetközi zsűri asztalára nyugodt szívvel oda merném tenni. Az a fontos, hogy a versenyeken tudatosan, egy koncepció alapján tudjunk megmutatni magunkból. Definiálni kell magunkat a világ bortérképén.

- Segíthetnek ebben az öndefiniálásban a borkiválóságokat tartalmazó könyvek?

- Mindenképpen. A kiadvány nem titkolt célja a magyar borok piacra jutásának elősegítése, a belföldi és külföldi értékesítési lehetőségek javítása.  Ilyen könyv korábban még nem volt. Tízezer ingyenes példányban készült, az eddigi visszajelzések nagyon jók. A borászatok örömmel konstatálják, hogy „végre valami történik.” Végre van egy portfóliónk, amivel tudunk „házalni” és ez egy nagyon fontos dolog. Reméljük, sikerül eljutni oda, hogy a miniszteri ajándékokat, a nagyköveti fogadások kellékeinek számító borokat ezekből választják majd ki. Véget szeretnénk vetni annak a rossz gyakorlatnak, hogy ingyen kunyerálnak a borászoktól x darab palackot erre vagy arra a célra. Ez inkorrekt. A széket is megvesszük, az asztalt is megvesszük, akkor a bort is vegyük meg, abban is nagyon komoly munka van.

- Mit szólsz ahhoz, hogy a 444.hu internetes portál idén nyáron „a legmenőbb miniszteri biztos” kitüntető címmel ismert el? Ezt a legnagyobb közösségi portálra kiposztolt hozzászólásoddal érdemelted ki, amiből kiderült, hogy bár állami vezetőként járna, mégsem veszel igénybe kiemelt egészségügyi ellátást.

- Mindig megtisztelő, amikor az ellenzéki média az ember pozitív hírét kelti. Ebben a történetben esszenciálisan benne van az, amilyen vagyok: nyitott személyiség, akinek kicsit fel van vágva a nyelve, bátran mer konfrontálódni. Azon csodálkoztak, hogy saját névvel, saját profillal írtam hozzászólást. Ilyen vagyok: nincs időm foglalkozni „vörös szőnyeges bevonulásokkal”, inkább farmer, gumicsizma, borvidék… allűröktől mentesen.

- Mivel szoktál kikapcsolódni?

Bármilyen meglepő, borozni szoktam. Ma már ez egyébként más, mint régebben. Minden egyes bor kapcsán, ami a kezem ügyébe kerül, az adott borra vagy borászra gondolok és egy aktuális ügyre, beruházásra, problémára. Nagyon szeretek borvidékre járni, de az első számú kikapcsolódást a család jelenti.

- Fehér vagy vörös?

- Vörösben csak a bort.

No komment

Címkék: hvg.hu Heti Hetes Vadai Holokauszt Ceglédi Republikon

2 (1).jpg

Ceglédi Zoltán a Republikon Intézet  tanácsadója, a hvg.hu publicistája a Fideszben dolgozó képviselőnőket kápókhoz hasonlította a Heti Hetes vasárnapi adásában:

„A kormányban egy, illetve két hölgy van, Hoffmann Rózsa és a fejlesztési miniszter asszony (Hoffmann Rózsa államtitkár nem tagja a kormánynak), Németh Lászlóné. A Fidesz-frakcióban valóban van több hölgy. És ahogy az elhangzott, ők a büntetéssel értettek egyet. És akkor mondok én is valami sértőt rájuk, mert ezek szerint velük azt lehet csinálni, amit akarunk. Ha megnézzük a Holokauszt történetét, akkor az egyik nagyon fontos szereplő, mozgatórugó, az úgynevezett kápó intézménye volt. Ami arról szólt, hogy önkebeléből a bevagonírozott tömegnek kiválasztottak lélektelen embereket, olyanokat, akiket úgymond könnyű volt megvenni, és ezeknek volt a dolga az, hogy a többi zsidót azt elnyomják, szervezzék ott a munkát – előmunkásoknak is hívták őket. És ők azt gondolták, hogy ezért, hogy ideiglenesen ők több ételt kapnak a koncentrációs táborban, vagy mondjuk az ablak mellé kerülnek a bevagonírozás során, ezért ők túl fogják élni. Az a szomorú hírem, hogy a közösség sem fogadta el őket, és ők voltak az elsők, amikor kevés élelem volt, hogy nekik nem adtak. Ezeknek a nőknek, akik most egyetértettek ezzel a büntetéssel, ha egy olyan borzalmas sorsuk lesz, hogy lesz egy férjük, aki veri őket, ők már nem mehetnek a nyilvánosság elé azzal, hogy segítsenek, mert pont ők segítettek azoknak, akik ezeket eltussolják.” 

No komment.

Tisza.jpgAz egyetlen olyan magyar miniszterelnök, akinek az apja is kormányfő volt. Az egyetlen olyan magyar miniszterelnök, aki merénylet áldozata lett. A 95 évvel ezelőtt elhunyt gróf Tisza Istvánra emlékezünk.

 

 

Napra pontosan 95 évvel ezelőtt, 1918. október 31-én gyilkolták meg ismeretlen fegyveresek gróf Tisza Istvánt, hazánk kétszeres miniszterelnökét, aki a XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar államférfije volt. Azért kellett meghalnia, mert az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaiban a baloldal által felhergelt tömegek őt kiáltották ki bűnbaknak az első világháború minden szörnyűségéért és borzalmáért, pedig éppen ő volt az, aki egyedüli európai politikusként kiállt a háború ellen.

Gróf Tisza István 1861. április 22-én látta meg a napvilágot. Apja, Tisza Kálmán 15 éven át, 1875–90 között volt magyar kormányfő. (A magyar történelemben mindmáig egyedülállónak számít, hogy apa és fia egyaránt miniszterelnökségig vigye.)

Az ifjú Tisza a debreceni református kollégiumban érettségizett. Ezt követően Heidelbergben és Berlinben tanult jogot, majd Budapesten politikatudományból doktori címet szerzett. 1886-ban országgyűlési képviselővé választották: ettől kezdve 32 éven át, megszakítás nélkül a Tisztelt Ház tagja volt. Kétszer (1903-1905 között, majd 1913-1917 között) töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Neve egybeforrt a határozott, megalkuvást nem tűrő, a nemzeti érdeket középpontba helyező politizálással. Ifjabb Bertényi Iván a Kommentárban így írt róla: „Igazi homo politicus volt, egész lénye a politizálásra volt kihegyezve: minden tudásával, képességével a hazáját kívánta szolgálni.”

A fontolva haladás, a higgadtság, a nyugalom, a társadalmi béke és rend oldalán állt. Ebből következik, hogy a leghatározottabban fellépett azok ellen, akik káoszt, felforgatást, a fennálló rendszer feje tetejére állítását tervezték véghezvinni. Keménykezűségével hamar kivívta a baloldali ellenzék ellenszenvét, amely valóságos gyűlöletbe csapott át azt követően, hogy 1912-ben – házelnökként – kemény kézzel felszámolta a parlamenti anarchiához vezető obstrukciót. 1912. június 7-én egy képviselő még rá is lőtt a Parlamentben. (A golyónyom ma is látható az ülésteremben.)

Tisza kormányfőként az Osztrák-Magyar Monarchián belül elsősorban a magyar érdekeket tartotta szem előtt. 1914-ben ezért a katonai akció ellen foglalt állást, mivel úgy látta, hazánk azzal semmit nem nyerhet. Előre látta, hogy egy vereség Magyarország felbomlását idézné elő. Mivel azonban a Monarchia hadügye és külügye közös volt, a fontos döntéseket érdemben nem befolyásolhatta. A mélyen hívő, határozott, elveiben mindvégig megingathatatlan Tisza ennek ellenére miniszterelnökként és katonaként is minden tőle telhetőt elkövetett hazája védelmében. 1917 szeptemberében ezredesi rangban még frontszolgálatot is teljesített. 1918 októberében pedig neki jutott a hálátlan feladat, hogy bejelentse: a háborút elvesztettük. Ekkor már végérvényesen megroppant a Monarchia. Ezt látva Tisza István legfőbb politikai ellenfele, gróf Károlyi Mihály akcióba lépett, és meghirdette antantbarát, pacifista programját. Azzal hitegette az embereket, hogy egy csapásra elhozza a békét az országnak. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy Tisza Istvánt a háború okozta szenvedések első számú felelősévé kiáltsa ki. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy 1918-ra Tisza sokak szemében a vereség és a régi, bukott rendszer jelképévé vált.

Így jött el 1918. október 31-e tragikus napja. Az őszirózsás forradalom, a széthullás, a káosz ideje, és Károlyi Mihály életének talán legboldogabb pillanata. Ő miniszterelnök lett, legnagyobb ellenfelét pedig – három sikertelen merénylet után – a Hermina úti Roheim-villában ismeretlen fegyveresek felesége és unokahúga szeme láttára orvul meggyilkolták. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „ennek így kellett lennie.”

Tisza_halala.jpg

Mint ismert, Károlyi Mihály politikai elképzelései rövid idő elteltével csődöt mondtak, a hatalom Kun Béláék kezébe került, ahonnan egyenes út vezetett a káoszhoz és a trianoni békediktátumhoz. Pontosan az következett be, amitől Tisza István tartott, és amitől minden erejével igyekezte megóvni Magyarországot.

Romsics Ignác Magyarország története a XX. században című könyvében azt írta, hogy Tisza István kimagaslott kortársai közül. „Világosan látta azokat a veszélyeket, melyek Magyarország soknemzetiségű jellege és az orosz támogatással kialakuló balkáni nemzeti államok területi ambíciói következtében a történeti magyar állam egységét fenyegették, s egyben azt is, hogy ezeknek a veszélyeknek az elhárítására - ha egyáltalán - Magyarország csak a Habsburg Birodalom részeként lehet képes, önálló államként semmiképpen. Emellett szilárdan őrködött azon is, hogy a politikai hatalom véletlenül se kerüljön azoknak a kezébe, akik a fennálló társadalmi rend radikális átalakítását szerették volna elérni. Az államférfiúi éleslátás mellett Tisza másik jellemző tulajdonsága a fanatizmus, illetve a hívő kálvinista rendíthetetlen elhivatottságtudata volt. Amit helyesnek gondolt, azt tűzön-vízen át, s ha kellett a közvéleménnyel szemben, saját népszerűségére is fittyet hányva képviselte.”

Tisza István politikai öröksége a XXI. században is tiszteletet érdemel. Szorgalmasan tanult, és egész életében felelősségteljesen, megingathatatlan határozottsággal és elszántsággal dolgozott. Utolsó leheletéig hazája érdekében, a magyar nemzetért küzdött. Hitéért, meggyőződéséért bátran vállalta a mártírhalált. A mai fiataloknak ilyen példaképekre van szüksége. Örömteli, hogy történnek is lépések abba az irányba, hogy Tisza István végre elfoglalja az őt megillető helyet a magyar nemzeti panteonban. Nem messze attól a helytől, ahol a miniszterelnököt meggyilkolták – a Thököly út és Róna utca kereszteződésében – tavaly felállították Tisza István egészalakos bronzszobrát.

Zajlik a Kossuth tér rekonstrukciója is, amelynek keretében hamarosan visszaállítják az Országház északi főbejárata elé a Zala György és Orbán Antal által készített, 1934. április 22-én felavatott, de 1945-ben lerombolt, majd eltávolított Tisza-emlékművet is.

A baloldal példaképének számító Károlyi Mihály Kossuth téri szobra pedig immáron nem több, mint egy rossz, nyomasztó emlék.

Navra_zsidó.jpgKedden megtartották a Zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában című konferenciát. Tanulsága van bőven:  a szélsőjobb még mindig hülye és egyedül ez a kormány érzi érdekeltnek magát abban, hogy az állam zsidósággal szembeni adósságának kérdését tisztázza.

Navracsics Tibor az antiszemitizmusról tartott konferencián az Országházban azt mondta, hogy a magyar állam is felelős volt a Holokausztért. Ennél súlyosabb - és helyesebb - dolgot nem mondhatott volna. A szélsőséges hírportál az Alfahír ezt úgy kommentálta, hogy „mi magyarok vagyunk a felelősek a Holokausztért”. 444, ki tudja milyen portál pedig úgy, hogy Navracsics >beismerte<, de képes azt hazudni, hogy tanultunk is belőle.

 

Mindkét komment primitív. A széljobb jobb, ha ebben a témában hallgat, mert éppen ők azok, akik miatt szégyenkeznünk kell. A baloldal pedig hozza a formáját. Valahogy nem érzik közösségben magukat saját nemzetükkel. Nem hinném, hogy a 444 szerkesztője, ha a saját nevében beszélne is a „beismerést” találná a megfelelő kifejezésnek, 1) senki nem titkolta, hogy ez így történt, 2) nem Navracsics Tibor maga közreműködött a népirtásban, hogy azt beismerhette volna. Navracsics Tibor, Magyarország miniszterelnök-helyettese felvállalta az állam felelősségét. A felvállalás a helyes szó.

 Groteszk pillanat volt, de érthető, amikor a hallgatóság – többek között a hazai és a világ zsidóságának képviselői – megtapsolták a minisztert ezért a kijelentéséért. Azt hihetnénk, hogy ilyen kijelentést csak Gyöngyösi Márton rajongói tábora fogadna így, de itt éppen ellenkező módon történt. A zsidóság tapsolta meg, és ez nagyon jót jelent. Elfogadták a vallomás őszinteségét, és erre van is ok. Az Orbán Viktor vezette kormány sokszor bizonyította már elkötelezettségét a zsidóság és országunk kulturális gazdagságának védelmében. Lényegében mindent, amit a Holokauszt magyar emlékezetében elértünk az Orbán-kormányokhoz kötődik. Külön magyar Holokauszt emléknap, Holokauszt emlékhely és a Terror Háza felállítása, most pedig ez a döntő fontosságú kijelentés. Ráadásul az állami felelősségről beszélt már Martonyi János és Hende Csaba is. Egyértelműen úgy tűnik, hogy egyedül ez a kormány érzi érdekeltnek magát abban, hogy az állam zsidósággal szembeni adósságának kérdését tisztázza, és egyedül ennek a kormánynak van hozzá kellő erkölcsi fedezete is.

 

Furcsa, hogy azoknak, akik ezt a témát príma kampánytémának látják, és bármikor készek antiszemita veszély miatt riadóztatni európai elvbarátaikat, nem jutott eszébe, hogy ezt a kijelentést megtegyék. És az is téved, aki azt gondolja, hogy ez a felelősség egyedül a jobboldalé, nem. Az ország nevében dolgozott az az apparátus, amelyik segédkezett ember- és honfitársainak lemészárlásában. Nem meglepő, hogy egyedül a konzervatív-kereszténydemokrata kormánynak jutott eszébe az, hogy vállalja a felelősséget elődei bűneiért. Ezek az elődök ugyanúgy nem szellemi elődei a mai kormánynak, mint ahogy a baloldalnak sem. KDNP szellemi elődje ellenzéke volt a Horthy-korszak kormányainak, míg a Fidesz szellemi elődjének tekinthető Bethlen István szintén bujkálni kényszerült a német megszállás alatt.

 

Őszintén remélem, hogy ez a lépés végre meggyőzi a zsidóságot a magyar kormány elkötelezettségéről, sőt, talán a zsidó közösség képessé lesz szövetségeseként tekinteni a zsidó-keresztény értékek védelmét célul kitűző pártszövetségre.

atheism.jpg

A Népszabadság SZAKÉRTŐJE szerint "a szülők tájékozatlansága vagy félelme is közrejátszott abban", hogy "az általános iskolákban irreálisan sokan választották a hittant". Nem mérvadó népszámlálás és mérvadó, de nem reprezentatív, 150 fős magánkutatás in da hauz.

 

 Én nem tudom, mit hisznek a Népszabadságnál a toleranciáról és egymás tiszteletéről, de az ziher, hogy a szerkesztőségben ezeket a fogalmakat nem nagyon alkalmazzák a vallásos honfitársaikkal szemben. A minap lejött egy cikk (?) azzal, hogy egy SZAKÉRTŐ (a szakértő az az értelmiségi, aki mindig független és objektív szempontok alapján, szakmai érvekkel támasztja alá az éppen aktuális baloldali-liberális álláspontot) szerint valójában azért jelentkeztek olyan sokan az áltisisek közül hittanoktatásra, mert a szüleik a) tájékozatlanok, b) félnek, c) mindkettő egyszerre. Tehát: aki vallásos - legyen az akár keresztény, zsidó vagy bármi más -, az minimum ostoba, hülye, a sötét középkorból generációk által átörökített primitív hiedelmek hordozója, ráadásul még beszari is, meghajol az aktuális regnáló államhatalom előtt. Behódolós típus.

A lap az előbb említett SZAKÉRTŐRE hivatkozva írja, hogy a "miközben a vallásukat egyházi keretben aktívan gyakorlók aránya Magyarországon összesen 16-18 százalékra tehető, addig a szülők az ötödikesek 42 százalékát, az elsősöknek pedig 52 százalékát íratták be a valamelyik felekezet által szervezett hittanra". Rögzítik, hogy "több kutatás is készült, amelyek alapján meglehetősen pontos térkép rajzolható a magyarországi vallásosságról", azonban - fűzi hozzá a SZAKÉRTŐ -  "a népszámlálás ebből a szempontból nem mérvadó" (miért is lenne az, végül is majd' 10 millió ember megkérdezésén alapul). Ezzel szemben a SZAKÉRTŐ "magánkutatást" csinált és közel 150 (!!!) településről szerzett be adatokat (Magyarországon úgy durván 3000 település van). Emellett a SZAKÉRTŐ szintén megkérdezett 150 egyházi és világi személyt (bizonyára fel is tudná sorolni őket név szerint, mint Retkes Attila az SZDSZ szavazóit 2010-ben), akik - annak ellenére, hogy "többségük jobboldali nézeteket vall", nem támogatják az új rendszert. Ezt is bizonyára megérdeklődte a SZAKÉRTŐ: elnézést, kérem, Ön annak ellenére, hogy reakciós, ugye nem támogatja az iskolai hittanoktatást?

A szakértésből természetesen nem maradhatott ki a többi bitang sem: az iskolaigazgatók "megközelítőleges pontossággal sem tudták megmondani, mit takar az erkölcstan kifejezés", az egyházak képviselői (a csuhások) a beiratkozás előtt pedig bolseviki módszerekkel szinte mindenütt megtartották a bemutatkozó órákat, az állami erkölcstan esetében ez viszont elmaradt. Ez az egész így vélelmezhetően valamiféle ármánykodás lehetett a plebejus alsóklérus részéről, hiszen a SZAKÉRTŐ megkérdezte a 13 (vélhetően katolikus) püspököt is a dolgok folyásáról, és neki bizony nyolcan ellenezték a hitoktatás ezen formáját (mint ismeretes, hazánkban csak a Magyar Katolikus Egyház létezik, így kizárólag a katolikus püspökök számítanak mérvadónak) . Azért valljuk be, ritka eset az is egy baloldali vallásszociológus esetében, hogy most viszonyítási pont lett a Magyarország prímásának álláspontja is, hiszen a sajtóhírek alapján ő sem kért a fentiekből!

Persze van menekülési útvonal azoknak is, akik az erkölcstan-oktatást választották: a piacot ellepték a vállalhatatlan tankönyvek, de "nem muszáj az említett munkából oktatni, vannak más erkölcstankönyvek is", közülük az egyiknek "történetesen" SZAKÉRTŐNK a társszerzője. Aki bizonyára nem nagyon izgizik, élvezi az életet.

Hála a Jóistennek. Fentiek szerint nem is a mennyország agyi kisülés, hanem a szakértelem.

 

Elfújta a Szél

Címkék: Fidesz Vadai Szél Bernadett Illés Zoltán Thatcher Kunhalmi

I.jpg

Illés Zoltán otromba volt a Szél Bernadettnek adott válaszában. A Fidesz emiatt bocsánatot kért. Szél Bernadett szépnek szép, viszont annál gyengébb politikus. Az meg még kínosabb, hogy ezen ügybe kapaszkodva - egyéb politikai teljesítmény híján - akar 15 percnyi hírnevet kicsikarni magának.

Illés Zoltán a napokban „súlyosan megsértette” Szél Bernadettet egy parlamenti vita során, amikor is azt találta mondani, hogy „attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos”. Az államtitkár később bocsánatot kért a képviselőnőtől, azonban az események a mai napra odáig fejlődtek, hogy sikerült egyesítenie az ellenzék női képviselőit, akik ellenérzésüket fejezték ki a Fidesz-KDNP szexizmusával szemben. Zárójelben jegyeznénk meg, hogy valójában mennyire tartja fontosnak az Együtt és az MSZP a nők szerepét a politikában, amikor egyelőre a Korszakváltók Pártja esetében 31 egyéni jelöltjükből 3 nő, míg a szocialista egyéni jelölteknél 75-ből csupán 6. Ellenben verbálisan odáig fajult a helyzet, hogy Szabó Tímea a minap kijelentette: tiltakoznak a „Fidesz erőszakbirodalma” ellen.

Ha valaki (férfi, nő, LMBTQ) politikai pályára adja a fejét, akkor ugyebár közszereplővé válik. És mint közszereplőnek igenis lényegesen magasabb tűréshatárral és nagyobb nyugodtsággal kell rendelkeznie, mint az átlagembernek. Ez jelen esetben elsősorban vonatkozna Illés Zoltánra, akinek illett volna a „lovagiasság szabályai szerint” nem így viselkednie. Ugyanakkor ezzel felemelte Szél Bernadettet a saját szintjére, vagyis titulusához képest a képviselőt államtitkári-szakértői ranggal ruházta fel. Ugyanakkor, ha Illés valóban hülyének nézi az LMP-s politikust, arra az esetre pedig Murphy ide vonatkozó törvénye érvényes: „hülyével ne vitatkozz, mert a végén még összekevernek vele”. Illés politikai szempontból is hibásan járt el. De.

Az továbbra sem világos, hogy Szél Bernadett sértettségét miért úgy fejezte ki, mintha éretlen lenne a politikai feladatra. Továbbá az sem, hogy miért azonosítja saját személyét a magyar nőtársadalommal – bármit is jelentsen ez. Persze értjük mi, hogy 15 perc hírnévért az ember sok mindenre képes, pláne ha olyan a pártban politizál, mely folyamatosan alulról súrolja az 5 százalékos küszöböt. Viszont annál, hogy kiáll sajtótájékoztatót tartani erről a hatalmas esetről, elsősorban az lett volna jobb megoldás, ha szellemesen visszavág az államtitkárnak. De ha erre nem képes – mivel attól hogy szép, még nem biztos, hogy humora is van – esetleg oda is mehetett volna és lekeverhetett volna egy hatalmas pofont. Az eset a média szempontjából is ütősebb lett volna, mint mondjuk két napig maxon tolni a hisztit.  

De legyünk igazságosak és ne gondoljuk azt, hogy csak is kizárólag ilyen pocsék női politikusokból áll a világ. És társelnöki rendszer és női kvóta kellene ahhoz, hogy egy nő vezető pozícióba kerülhessen. Szerencsére a történelem során azért tudunk mondani igazán tehetséges női politikusokat, akik valódi politikai teljesítményt is képesek voltak nyújtani. Persze ezeket az „államnőket” (Kerék-Bárczy Szabolcs) inkább az emancipáció dicső kora előtt – mely egyébként megnyitotta az utat a nők kizsákmányolása felé, lásd Lánczi András: Magyar konzervatív töprengések aktuális fejezetét – érdemes keresni. Csak hogy párat felsoroljunk, hogy kik is lehetnének a nők példaképei Kunhalmi vagy Vadai Ágnes helyett. Lehetne éppenséggel Mária Terézia. Aki nem csak háborúkat indított és vészelt át, de letette a modern osztrák-magyar állam alapjait. Zseniális politikus, kiváló stratéga, nem mellesleg retorikai képességeknek sem volt híján. De lehetne akár Nagy Katalin, aki szintén jelentős szerepet játszott a cári Oroszország modernizációjában, nem mellesleg uralkodása alatt hódították meg az oroszok Szibériát és a Kaukázus térségét. Kiváló női uralkodó volt. A modern korunkból pedig ott van Margaret Thatcher, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy összeomoljon a „gonosz birodalma”, a Szovjetunió. Ezekre a női politikusokra igazán büszke lehetne minden nő, főleg azok, akik politikával kívánnak foglalkozni, mert némileg komolyabb dolgokkal kellett megküzdeniük, mint hogy lebutázza őket egy államtitkár.

“Being powerful is like being a lady. If you have to tell people you are, you aren't.” Margaret Thatcher

Írta: Perecz Panna és Szolomayer Balázs



süti beállítások módosítása