A tegnapi Fidesz székháznál elkövetett birtokháborítás és garázdaság után érdemes eljátszani a gondolattal mi lett volna, ha pontosan ugyanezt egy szélsőséges szervezet követte volna el a szocik/E2014/DK székháza ellen. Kérdezz-felelek.

Mi lett volna, ha egy szélsőséges csoport 40 tagja minden előzetes figyelmeztetés nélkül betört volna valamelyik balos párt székházába?

Jogvédő szervezetek sora tiltakozna azonnal a birtokháborítás miatt és úgy vélnék a tüntetők a magyar demokráciát támadták meg. Első lenne talán az Amnesty International. Az a szervezet, aki a tegnapi tüntetők Facebook oldalán támogatóként van feltüntetve.

Emellett az amerikai nagykövetség nyilatkozatban tájékoztatná a közt, hogy folyamatosan konzultál az ügyben a kormánnyal arról, hogyan lehet megvédeni a magyar demokráciát.

Mi lett volna, ha mondjuk az MSZP szóvivőjét - miközben süteménnyel kínálja a randalírozókat - finoman lökdösve 5 cm-ről arcába ordítva alig engedték volna be saját munkahelyére?

Szinte látom lelki szemeim előtt, amint Török kövéren éhségmenetelő Zsolt úgy küszködik könnyeivel, mint Gyurcsány 4 éve. Elmondaná, hogy ő demokrataként őszintén kíváncsi minden ember véleményére, de ez még neki is sok, mert ami történt az durva jogsértés. A Klubrádió hallgatói ezután ezrével telefonálnának délután Bolgár urhoz, hogy eddig ebben az országban nyugalom volt, de ezek az ország békéjét veszélyeztetik.

Mi lett volna, ha a birtokháborítók betörnek egy üvegajtót, majd azt ordítják, hogy azt az munkatárs törte ki, akit ők löktek rá az ajtóra?

Ez már csak hab lenne a tortán a sztori tálalásakor.

Mi lett volna, ha a megtámadott balos párt a teljesen egyértelmű jogsértés ellenére elküldi a kiérkező rendőröket?

Mindenki dicsérné a párt nagyvonalúságát. Elemzői blogok ilyesmiket írnának: Egyrészt a tüntetőket a párt kiérkező képviselői vitával sem tudják meggyőzni, azonban a bizonytalanok táborából sokakat elcsábíthat ez a békülékeny hangnem.

Mi lett volna, ha a teljes média elfelejti közölni azt a tényt, hogy a tüntetők jogellenes cselekményt követtek el?

Ez balos párt esetében ki van zárva. Sőt, ha az Index látná saját videóját akkor maró gúnnyal írnák meg egy véleménycikkben, hogy milyen tendenciózus az a videó, amelyik csak a bolond, öreg balos nyuggereket szólaltatja meg.

Mi lett volna, ha kiderül: a birtokháborító tüntetők között több Jobbik tag és aktív pártszervező van?

Kuncze Gábor, Bauer Tamás, TGM azonnal felszólítaná a Jobbikot, hogy határolódjon el a tüntetéstől és ítélje el azt. Gyurcsány Ferenc pedig rögtön kocsiba vágná magát és éhségsztrájkba kezdene a Jobbik székháza előtt.

Mi lett volna, ha a demokráciáért kiáltó tüntetőktől a székház dolgozói megkérdezték volna, pontosan melyik emberi alapjogukat nem tudják gyakorolni?

Biztos nem tudtak válaszolni rá, mert ezek a szélsőségesek az akció előtt a dobogókői szívcsakra mellől származó tudatmódosításra alkalmas növényeket rágcsáltak volna, mely meggátolná őket abban, hogy egy értelmes mondatnál többet tudjanak kinyögni magukból.

Mi lett volna, ha a balos párt székházának elfoglalása után a Fidesz nem ad ki sajtóközleményt, arról, hogy az erőszak minden formáját elítéli?

Kiadott volna, de a balos pártokat ez nem szokta érdekelni, amikor össze akarják mosni a Fideszt a szélsőségesekkel, mint ahogy tették azt a legutóbbi botrányosra sikerült videójukban.

Érdemes ezek után összefoglalni mi is történt, egyetértve Narancsy kolléga helyzetelemzésével:

30-40 magát civilnek nevező fiatal birtokháborítást követett el azzal, hogy betört a Fidesz székházába. Ott sunyin lökdösték a székház dolgozóit - köztük idős portást, 40 körüli nőt - és önmagukból kikelve ordítoztak. A Fidesz ennek ellenére a kiérkező rendőröket elküldte. A tüntetők között több HaHa vezető( pl.: Füzessi Károly) és Bajnaihoz csatlakozott ex-LMP-s volt( Misetics Bálint és Linder Bálint, csak hogy konkrét legyek).

A jogvédő szervezetek nem tiltakoztak és egyik magyar párt sem ítélte el az erőszakos, jogsértő cselekményeket. Sőt a Bajnaival ma pártot alapító Párbeszéd Magyarországért még azt is kijelentette: ők támogatják a tüntetőket.

Stílszerűen egy kérdés a végére Bajnainak és Karácsony Gergőnek címezve:

Akkor is ugyanaz lenne a véleménye a birtokháborítókról, ha az Ön lakásába törnének be, csak azért mert szerintük Ön veszélyes a demokráciára?

 A cikk szerzője: Józan Jónás

Nagy zajjal kerepel a nyugdíjascsesztető: tiszta szemű, ártatlan fiatalok az egyik, aljas komcsi nyugdíjasok narancszászlót lengetve a másik oldalon. Legalábbis az index és az ifjú Debreczeni Józsefek akolja, a Véleményvezér szerint. Ez természetesen nettó hazugság.

Tegnap kiugrottunk a Lendvayba, megnézni, mi a helyzet. A jogtalanul befoglalt Fidesz-székházon kívül egy Hyde Parkba futottunk bele, ahol elvegyülve beszélgettek az emberek, fiatalok, nők, és idősek, férfiak és egyetemisták, lányok, asszonyok, és középkorúak.

A hangerő néha meg volt nyomva, de aki megafonba ordítozik ostobaságokat, az ne csodálkozzon azon, ha a kórus visszarúg - ennek a játéknak ilyen a természete, olyan ez, mint a tihanyi visszhang.

Hazaérve meglepve nyitottuk ki a vezető online lapokat.

Ezekben az állt, agresszív kommunista nyugdíjascsőcselék narancszászlóval takarózva térdre kényszerítette a jogállamot, és tarkonlőtte az ártatlan, tiszta eszközökkel harcoló HaHa-sokat. Azt is olvastuk ezekben a médiumokban, a Fidesz mellett már csak az idősek tartanak ki, és minden fiatal szemben áll a kormánypárttal.

Természetesen ez is színtiszta hazugság.

Sok-sok fiatal állt ott az utcában, akik jobboldaliak, és nagyon ferde szemmel néztek arra, hogy 5 koordinátor által felheccelt 20 fős HaHa-hadosztály jogállamiságot követelve éppen jogot tipor. Sokunknak nem tetszik, hogy egy maroknyi radikális anarchista a médiacsatlósaikkal összekacsintva azt a tévképzetet kelti, ők a magyar fiatalok.

Nem ti vagytok.

Az ELTE TÁTK belterjes közönsége nem egyenlő a magyar fiatalok egészével. Mi úgy látjuk, hogy ti anarchista harcot vívtok azzal a kormánnyal, amelyik megerősítette a szabadságot, az emberi jogokat, és vád alá helyezett haramiamaffiózókat, és soha de soha, senkit nem ütlegelt még az utcán a véleménye miatt.

Mi úgy látjuk, az egész anarchista bulitok csak arra bizonyíték, hogy teljesen szétszívtátok a fejeteket.

Az index-Véleményvezér páros meg húzza le magát a WC-n. A Fidesz néppárt, korosztályok politikai otthona. Mi, szimpatizánsok, hiszünk a generációs összefogásban. Hiszünk abban, Magyarország akkor lesz otthonos, ha mindannyian jól érezhetjük benne magunkat. Nagyon egyszerű lenne nekimenni az időseknek, de akkor saját szüleinknek, és nagyszüleinknek mennénk neki. Ez meg embertelenség lenne.

Nagyon egyszerű lenne nekimenni a nyugdíjasoknak, kedves HaHa-index-Véleményvezér, csakhogy ők már letettek valamit az asztalra, szemben veletek, akik annyit tudtok felmutatni, hogy 30 éves korotokra bohóccá szívtátok magatokat.

Próbáljatok meg inkább rendes adófizető magyarokká válni.

Annak mindenki, a teljes ország a nyertese lehet.

A cikk szerzője: Narancsy Dávid

Közel a határidő, mikor az adózó állampolgárok adóbevallásukkal együtt nyilatkozhatnak arról is, hogy személyi jövedelemadójuk 1 százalékával mely civil szervezet tevékenységét kívánják támogatni. Tavaly megközelítőleg 2,5 milliárd forintot ajánlottak fel az adózók a top 100 legtöbb szja felajánlást gyűjtő civil szervezeteknek. A magyar államadóssághoz képest elenyésző ez az összeg, ugyanakkor egy-egy szervezet működéséhez nagyon fontos lehet bármekkora adomány. Az államadósságon is túl vannak fontos témák. Ez is ilyen.

Fegyvershowt népszerűsítő plakát az Amerikai Egyesült Államokban

A civilkedés mögött roppant egyszerű felfogás húzódik meg, egy ügy iránt elkötelezett emberek csoportja megpróbál tenni valamit az adott ügy érdekében. Azt gondolják, hogy jobb hely lesz így a világ, ételt osztanak, cigányokat integrálnak, gyerekeket táboroztatnak, fákat védenek, népszerűsítik a fegyverhasználatot, kampányolnak a fegyverhasználat szigorítása érdekében. Örömmel tölt, hogy emberek energiát fordítanak egy-egy számunkra fontos ügy tettekben való véleménynyilvánítására és boldogabb vagyok, mint Mark Renton a Trainspotting kezdő jeleneteiben, ha valakik úgy gondolják, hogy bejelentett munkával szerzett bérük szja 1%-át odaadják a fent említett elkötelezett embereknek. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2011-es statisztikája szerint az 1% átlagosan potenciálisan 80 ezer forintot jelent per felajánló. Ez elegendő összegű IKEA-s szék egy civil szervezet irodájához például.

Fegyvershowt elutasító plakát a fenti plakát mellett az Amerikai Egyesült Államokban

Aki még nem ölt emlőst, az ne filozofáljon!

A tavalyi év ezirányú listáját továbbböngészve kiderül, hogy megközelítőleg 601 millió forintot kaptak állatmenhely típusú szervezetek. Kivert kutyákat felkaroló „tappancs gazdit keres” kutyaotthonok. Azaz egynegyede a pénzeknek ment kutyamentésre. A spáros budget vodkánál is karcosabb az a tény, hogy 2012-ben a top 100-ból 34 fenti profilú szervezet részesült a 601 millióból. Az örök kedvenc Rex Kutyaotthon tavaly 88 milliót kapott, és 2009 óta a top 5-ben szerepel. Az is beszédes adat, hogy 2011-hez képest ezen szervezetek szenvedték el a legkisebb mértékű csökkenést a 2012-es felajánlásokhoz képest. A nehéz gazdasági körülmények ellenére inkább véljük fontosabbnak a kutyák négy lábra állítását, mint mondjuk a leukémiás gyerekek támogatását, vagy bármi mást?

Hm. Waddafuck? Mi történik?

Tény, a kutyák cukik, politikailag semlegesek és nagyon sok év alatt megszerezhető szakértelmet kíván a megmentésük. És esélyt kell nekik adni ebben a kirekesztő társadalomban. Mint a kirekesztett kisebbségeknek, a cigányoknak, a melegeknek, a szipusoknak – vélekednek egyes felfogások a témáról. Vö.: Bayer Zsolt cigányozó cikke. Zárójelben. Egy kivert kutya tényleg nem tehet semmiről, olvashatóak az óriásplakátok reklámszövege. Kényelmes döntés kutyákat támogatni, felvállalható döntés, nem kell gombócot formálni az embernek a torkában, hogy ismerősei talán megfeddnék a kutyák támogatása miatt. Ha valaki érzi ugyan május végén, hogy támogatni illenék valamit, de nem tudja, hogy mit pontosan, akkor a kutyákra hív lapott. Jót cselekedett, mintha semmit nem ikszelt volna – érzi.

Pedig inkább rosszabbat. A kutyákat felelőtlen gazdáik verik ki, nyomorítják meg. Erről gyerekszobával rendelkezett ember nem gondolkodhat másképpen, minthogy rossz. A jogszabályok is súlyosan büntetik az állatkínzást vagy céltalan ölést. De. Ha nem az emberre, leginkább az ember fiára fordítjuk a pénzt, hogy legyen kedves olyan kulturált viszonyok között felnevelkedni, hogy felnőttként ne hozzon felelőtlen döntéseket, mint amilyen például egy cuki kutyuska befogadása, majd kihajítása – vö. plazmatévék vásárlása hitelre, felelőtlenül - akkor bizony rossz választ adtunk egy problémára. Takony esett a szarlevesbe. Vett volna inkább plüsskutyát Bálint napra.

Ha nem az emberre adunk pénzt, akkor jövőre még több kutya lesz ám kiverve, megnyomorítva, és hát akkor bizony még többet kell adni ezeknek a szervezeteknek. És akkor lesz majd kutyaügyi miniszter is. Bizony ám. Előbb-utóbb.

De ha mindezek az érvek nem elegendőek, és még mindig úgy érezné valaki, hogy ellágyul szíve a kutyusok szívszorító szempárjai láttán, gondoljon erősen egy leukémiás gyerekre. És mondja neki azt - persze csak gondolatban – „ne haragudj, de a kutya nem tehet róla, neki is kell esély.”

u.i.: Ha nagyobb leszek én is szeretnék majd kutyát. Magyar vizslát és Hattyúnak fogom hívni. Addig bőven megfelel, ha a vasárnapi ebéd után megmaradt csirkepörkölt csontjaival támogatom a kutyákat. Mert kedvelem őket. Nem azokat, őket.

Írta: Fehér Zoltán

Abszurd ötlet: Göncz Kinga kötelezővé tenné a sajtószabadságot. Legyen független médiahatóság nemzeti szinten, uniós ellenőrzéssel. A jelentés részletei még az általános elképzelésnél is nagyobb sötétség jeleit mutatják.

Az Európai Parlament állampolgári jogokért felelős bizottsága jelentést fogadott el a sajtószabadságról. Az európai szocialisták részéről – micsoda véletlen – Göncz Kinga felelt a jelentés kidolgozásáért, és büszkén írt érdemeiről. Ez főleg azért érdekes, mert honlapján maga is bevallotta, hogy a jelentés kiváltó okai közé tartoznak a magyar médiatörvény körüli korábbi viták. Ha hozzátesszük azt, hogy a magyar médiatörvény körüli vitákat az EP-ben pont a magyar szociálisták szították, majd a jelentés kidolgozását az európai szociálisták részéről pont Göncz Kingára bízták, akkor világos, hogy nincs itt másról szó, mint hogy a szociálisták folytatják a magyar EU elnökség kezdetekor hazánk ellen indított lejárató kampányt. Képviselő asszonynak bizonyára fájhatott, hogy már a tervezetet előzetesen tárgyaló bizottság sem támogatta egyes országok (értsd: Magyarország) nevesítését a jelentésben. Sunyi kezdeményezés ez a javából, mely európai szabályozás jelige mögé rejtve próbál ismét kettős mércét alkalmazni Magyarország ellen. Ezzel kapcsolatban Szánthó Miki is írt már a Kerdem blogon.

És Göncz Kingának van képe hozzátenni: “’Javaslatomra bekerült a jelentésbe, hogy biztosítani kell a hírügynökségek függetlenségét és el kell kerülni a hírmonopóliumok létrejöttét. A jelentés felszólít arra is, hogy az állam hirdetéseken, szponzoráción keresztül ne gyakorolhasson nyomást a független sajtóra’ - szögezte le Göncz Kinga.” Mintha nem a szociálista kormány nyomására mondták volna fel tömegesen a hirdetési megállapodásokat a Magyar Nemzettel, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a jobboldali sajtó még sokkal nagyobb hátrányban volt a baloldalival szemben, mint ma. És úgy beszél független sajtóról, mintha nem tudná, hogy az MSZP résztulajdonos a Népszavában. Vagy arra akart célozni, hogy a Népszavára szabad nyomást gyakorolni?

Szintén nehezen értelmezhető a következő előírás: “a médiatanácsok, az irányító testületek és a közmédiumok vezetőinek kiválasztására vonatkozó kötelező érvényű előírásoknak garantálniuk kell, hogy a jelölési és kiválasztási folyamatot nem befolyásolja sem a kormány, sem a parlamenti többség, sem egyetlen társadalmi csoport.” Akkor mégis ki válassza a médiatanács vezetőjét? Egy független hivatal mégiscsak állami pénzből működik, a jegybank és az Állami Számvevőszék is független intézmény, előbbi vezetőjét mégis a Kormányfő, utóbbiét pedig a parlament választja. Mégis ki és milyen legitimációval döntene egy független hivatal vezetéséről, ha nem megválaszott politikusok? De várjatok! Rájöttem: azt mondaná, „ A SZAKMA”! Az hogy a sajtószabadság hazájában a sajtó nem tartotta etikátlannak terrorizmus áldozatainak családtagjait lehallgatni, és végül a rendőrségnek és bíróságnak kellett beavatkoznia, az nyilván nem zavar senkit. Ha eladott példányszám vagy nézettség szerinti súllyal érvényesülne a „szakma”, akkor borítékolhatnánk, hogy a bulvár felügyelete alá kerülnének majd a nemzeti médiahatóságok.

De ne hibáztassuk kizárólag Göncz Kinga és a szocialisták üldözési mániáját ezért az értelmetlen jelentéstervezetért. 2014-ben nem csak a magyar törvényhozás, hanem az Európai Parlament székeit is újra kell osztani. „Itt az idő, most vagy soha” alapon minden EP képviselő látszani akar, látványos eredménnyel próbál előrukkolni a hátralévő bő egy évben. Ez különösen érvényes a magyar EP képviselőkre, hiszen a magyar parlament létszámának csökkenésével biztos nagyobb verseny lesz az EP helyekért is. Egy kis szerencsével 2014-től talán Göncz Kingát sem látjuk az EP-ben. Ha már itthon nincs támogatottsága a Kormányt lejárató propagandának, Göncz Kinga a szociktól jól ismert eszközhöz nyúl: hazai legitimitás helyett külföldi legitimást keres. Biztos kellemetlen, hogy az MSZP közben arról döntött, hogy nem fúrja meg a Kormány által hazánknak kialkudott pénzeket az EU következő 7 éves költségvetésének tárgyalásain. De mielőtt kalapot emelnénk, várjuk meg hogy ez tényleg így lesz-e!

„Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?
Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni
kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá
az első követ, aki bűntelen közületek!” (János szerinti Evangélium 8, 5-7)

Az erkölcsökről könnyű beszélni, hiszen nap mint nap találkozunk olyan kérdésekkel, hogyan cselekszünk helyesen. Adjunk, vagy ne adjunk, kérjünk, vagy ne kérjünk, mondjuk, vagy ne mondjuk, tegyük, vagy ne tegyük. Bár a kérdés bonyolultságát valóban a bőrünkön érezzük, mégis az erkölcsökről, az etikáról kialakult kép igen leegyszerűsítő a köztudatban. Ennek eklatáns példája a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete által felvetett javaslat, mi szerint csak „szentéletű” tanárok oktathassanak erkölcstant. Még csak nem is erkölcsösséget, ismétlem erkölcstant.

Az egész elgondolás mögött meghúzódni látszik a képzet, mi szerint erkölcsi igazságnak vélt tételek ex catedra, indoklás nélküli ismételgetése majd magukat a nebulókat is közvetlenül erkölcsössé teszi. Persze ki ne képviselné mindezt hitelesebben, mint egy egyébként is fedhetetlen életvitelű tanár. Logikus. Azonban az a pedagógiai modell, miszerint a diákokba, mint valami cserépedénybe bele lehet tölteni a tudást, rég megbukott. Talán be lehet magolni a Pitagorasz-tételt, megérteni már nehezebb. Hát még olyan kérdéseknél, melyekről az iskolán kívül is vita folyik, például – hogy kerüljük a megbotránkoztató témákat – a válás problémája. Felekezettől, élethelyzettől, világlátástól függően eltérő álláspontokat találhatunk akár a legszűkebb közösségben is.

Másik kérdés, hogy minimum 5. osztály felett a tanórákon résztvevő gyerekek azért már jellemzően gondolkodnak. Igenis van véleményük az erkölcs kérdéseiről, hiszen más-más családi háttérrel rendelkeznek, élettapasztalataik alapján kialakítottak maguknak bizonyos értékrendet. Namost ezeknek a gyereknek megmondani, hogy amit gondolnak az nem helyes, mert én ezt mondom és kész igencsak öngólgyanús cselekedet. Mr Mackey (South Park) „Értem?” jellegű érvelése is szofisztikáltabb ennél. Jellemző módon az ilyesmire bármelyik önérzetes diák kapásból ellenkezik. Mint mi magyarok általában, a „mi jogon mondja meg?” kérdéssel szoktuk elutasítani a moralizálást. Nos, a következező nemzedékek sem kivételek.

Harmadrészt meglepett (?), hogy az erkölcsiség csúcsát képező etikatanároknak milyen normák szerinti ideát kellene megtestesíteniük. Ez kb. egy aszkéta szerzetes és egy puritán lelkipásztor keresztezésének felel meg, megjelenik benne amúgy katolikus és protestáns elem. Dicsőséges ökumenika. Szóval a leírás alapján is látszik, ilyen ember nem is igazán létezik. Mellesleg a fent leír személy nem is igazán erkölcstan, hanem egy konkrét erkölcsiség megtanítására hivatott.

Ugyanis az erkölcstan a hiedelmekkel ellentétben nem mondja meg a tutit erkölcsi kérdésekben. Különböző etikák csak a nyugati kultúrkör gyökereiben (görög és zsidó hagyomány) már legalább 3000 éve születtek. Ezek mentén szintúgy lehetne érvelni a hedonizmus illetve az istenítéletek mellett is. Egy szisztematikus erkölcstan tanterv valamelyest bemutatja ezeknek az etikáknak a főbb állításait és problémáit.

Azonban ez nem segít senkinek sem erkölcsösnek lenni, de segít szembesülni azokkal a problémákkal, melyek emberségünk szerves részei. Ez nem egy erkölcsgyár, ahonnan a kilépő gyermekek mindig szüleiknek engedelmeskedve, jóra készen, rossznak ellenállva, kérdés nélkül fognak helyesen cselekedni. Arra azonban jó, hogy ha már itt kell élnünk ezen a Földön és vannak problémák, amik közösen jelentkeznek az egyéneknél, és kénytelenek vagyunk szembesülni velük, akkor valamelyest kiismerjük magunkat a természetük között.

Ha láttunk is példákat az erényekre nevelő tevékenységekre az irodalomból, pl. platonikus párbeszédek, Evangéliumok, azok sosem kinyilatkoztatás jelleggel történtek, hanem az „ifjakkal” történő párbeszéd során, és közel sem egyértelmű megítélésű emberek által, hanem éppenséggel kicsit ki is nézett személyek révén. Krisztus sem örvendett kiemelt népszerűségnek a korabeli normák felett őrködő papság szemében.

Végső soron, bár minden tiszteletem a szülőké, továbbá helyes és értékelendő hogy szeretnék, ha iskola morális értelemben javítson, és ne rontson a gyermekeinek, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének felvetése kicsit a felelősség áthárítása is. Ugyanis a legkiválóbb erkölcsoktató keresztre is feszítheti magát az iskolában, ha a (teoretikusan) minden szempontból helyes értékrend – amit közvetít – szembehelyezkedik az otthonról hozott mintával. Vajmi kevés eredményt fog elérni. A jó erkölcsre való nevelés elsősorban a szülői minta, viselkedés (tettek) alapján megy végbe. Sokszor öntudatlanul. És amíg a szülők mindegyike nem lesz olyan, akinek „nincsenek káros szenvedélyei, nem dohányzik, nem alkoholizál, aki mentes a szexuális aberrációktól, otthonukban sem néznek szexfilmeket”, addig a gyermekeik sem fognak ezeknek a normáknak megfelelni. A történet tanúsága úgy tűnik az, hogy mind az erkölcstan miatti félreértések, mind a családi minták fontossága miatt valóban üdvös lenne erkölcstant oktatni, de valószínűleg nem csak az iskolákban, hanem a felnőtt társadalom számára is.

Írta: Palkó Attila

Attól, hogy az állam törvényileg bünteti az önkényuralmi jelképek használatát, nem jelenti azt, hogy csökkent volna a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia. Sőt. Inkább ellentétes tendenciákat figyelhetünk meg.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az önkényuralmi jelképek használatát tiltó büntető törvénykönyvi paragrafust. Az AB korábbi döntésével is szembe ment, döntését azzal indokolta, hogy a szabályozás túl tág, pontatlan, ezért sérti a jogbiztonság követelményét, és aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. A KDNP az ítélettel kapcsolatban sajnálkozását fejezte ki és megjegyezte, hogy "steril jogi szempontok" mellett az Ab-döntés társadalmi hatásait is figyelembe kell venni.

Magyarországon hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha egy kérdést törvényileg szabályoz az állam, akkor az meg is van oldva. Pedig ez általában nincs így. Ha társadalmi feszültségeket törvényileg kívánunk megoldani, az többinyire balul sül el és gyakran nem várt következményekkel jár. Attól, hogy az állam törvényileg bünteti a holokauszt-tagadást, még nem tagadják kevesebben a holokausztot. Attól, hogy az állam törvényileg bünteti az önkényuralmi jelképek használatát, nem jelenti azt, hogy csökkent volna a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia. Sőt. Inkább ellentétes tendenciákat figyelhetünk meg.

Mindenki emlékezhet két figurára: Bácsfi Dianára és Fratanolo Jánosra. Előbbit elítélték nyilaskereszt viseléséért, míg utóbbi pert nyert Strasbourgban a vörös csillag hordásáért. Mi lett az eredmény?! Tovább lehetett emlegetni a kettős mércét. Újabb jogalapot sikerült szolgáltatni az euro-szkeptikusoknak. Míg a baloldalon lehetett sandán mosolyogni, hogy lám pert vesztett az állam Strasbourgban és ugye hogy mi megmondtuk, hogy a vörös csillag egy tisztes munkásmozgalmi jelkép.

A törvénynek tehát nem volt pozitív társadalmi hatása. Arra azonban jó volt, hogy szélsőséges csoportok kijátsszák a demokratikus rendszer nyújtotta kiskapukat, ezáltal provokálva a társadalmat. Nem lett tőle kevesebb a kommunista és nem lett tőle kevesebb a náci. Nem lett elutasítottabb a nemzetközi és a nemzeti szocializmus. Ellenben a kommunista csoportok legitimációt nyertek, míg a szélsőjobboldali tömörülések erőre kaptak. Nem is beszélve arról, hogy a pereskedés folytán még az államnak kellett kárpótlást fizetni a Munkáspárt 2006 tagjának, ami különösen felháborító, mivel az én adóforintjaimmal lett volna gazdagabb ez a komcsi – önmagában ironikus –, ha nincs Kövér László leleménye.

A zöld illetve vörös bolsevikok ugyanakkor imádják eljátszani az áldozat szerepét. Az effajta szabályozásokkal tehát pontosan ezt a pozíciót garantálja az állam számukra. Ha az állam kivonulna erről a területről, éppen ezt a visszás helyzetet számolná fel. Nincs szükség állami beavatkozásra – azaz a szabadság korlátozására – mivel ezzel csak ezeknek a szervezeteknek a kezére játszik. A totalitárius eszméket és ezek jelképeit a társadalomnak kell elutasítania. De ahhoz előbb szemtől szemben is találkoznia kellene ezekkel a problémákkal. Speciel nagyon örülnék neki, hogy ha látnék olyan embereket, akik ezeket szimbólumokat viselik. Mert onnantól kezdve vége lenne a himihumizásnak. Akin sarlókalapács van meg vörös csillag, az többet nem jöhetne azzal, hogy micsoda nyugatos szociáldemokrata. És akin ott fityeg a horogkereszt, az sem adhatná elő, hogy ő igazából polgári radikális. Tiszta helyzet teremtődne, és végre kiderülne ki hol áll. Hogy ez sértené a zsidóságot és a kommunizmus áldozatait? Igen. De a hosszú távú megoldás mégis csak ez lenne. Elsősorban az ő érdekükben.

A Helsinki Bizottság mindig nagyot alakít. Ha demokrácia-féltésről van szó, ők elsők a sorban, akik farkast kiáltanak akkor is, ha bárányok gyűlnek össze.

A napokban is elkiáltotta magát az Indexen a Norvég Helsinki Bizottság: veszélyben a magyar demokrácia! Mindig óriásira duzzad a veszély, ha a jobboldal szerzi meg a szavazatok többségét, és jobboldali kurzus veszi kezdetét Magyarországon. Miközben a valós tapasztalatok alapján a jobboldal tartja magát az alapvető emberi jogokhoz, a gyülekezési szabadság gyakorlásához, addig a baloldali kormányzásokról ez nem mondható el. Mindenki emlékszik még arra, nem is olyan régen boldog-boldogtalant vertek a rendőrök az utcán, áldozatul esett a rendőri önkénynek kismama, nyugdíjas és fiatal. Sokan a szemük világával, vagy maradandó külsérelmi nyomokkal fizettek a baloldali demokráciáért, azonban akkor a nemzetközi jogvédő szervezetek hallgatásba burkolóztak.

A máskor oly kényes jogvédők szemet hunytak a nyilvánvaló jogsértések fölött, és nem hallatták hangjukat a 2006-os brutalitások miatt. 2010 óta azonban új kurzus van, vállaltan jobboldali és szabadságszerető. Ez megnyilvánul abban is, a magyarok szabadon gyakorolhatják alapvető emberi jogaikat, és bármikor összegyűlhetnek, hogy kifejezzék: nekik bizony elegük van, ennek a kormánynak mennie kell.

Emlékezetes, hogy télen diáktüntetők rendőri felvezetéssel korzóztak a városban, több alkalommal is megbénítva a Fővárost. Miközben kormányellenes jelszavakat skandáltak, és blokkolták a forgalmat, a magyar rendfenntartó erők biztosították számukra alapvető jogaikat. A Norvég Helsinki Bizottság azonban elérkezettnek látta az időt arra, hogy a rettegés új fokára emelje a magyar demokrácia-féltést. A szervezet vezetője a napokban nem győzte hangsúlyozni, micsoda idők járnak magyarhonban, a demokrácia veszélyeztetett.

Az internetes szubkultúra azonban nem volt rest, s a Bizottság Facebookos oldalának falára olyan mémet készített, melyben felhívta a Bizottság figyelmét arra, a 2006-os erőszakos rendőri fellépést követően elmulasztották értékelni a magyar demokrácia akkori állapotát. A kép alatt hozzászólók nagy számban jelezték, ez a magatartás elfogadhatatlan. Ám ahelyett, hogy a Bizottság érdemben foglalkozott volna a kritikákkal, mondvacsinált okokból (“attól tartottunk a sok hozzászólás miatt összeomlik az oldal”) eltávolíttatta a kérdéses bejegyzést, vagy egyszerűbben szólva: cenzúrázta azt. A Facebook jelenleg egymilliárdos felhasználói bázist kezel. Vagyis tartani az összeomlástól, az egy igen cinikus takargatása annak, hogy a Bizottság kitörölte a számára kellemetlen, a kettős mércére rámutató képet.

Sajnáljuk, hogy a nagyon fejlett nagyon nyugat emberi jogi liberálisai ebben az ügyben sem voltak képesek túllépni a saját árnyékukon, és ismét bebizonyították a régi tételt: egy vakhitű liberális csak addig toleráns másokkal, míg ugyanazon a véleményen állnak mint ő.

Ui. A Breivik-tünet és a magányos ámokfutás után a Norvég Helsinki Bizottságnak sem érdemes homokba dugnia a fejét: a szőnyeg alá söpört problémák csak a szem elől tüntetik el a gondokat, de megoldást nem nyújtanak rá.

A cikk szerzője: Jockey Ewing