Népszavazás a Falkland Szigetek sorsáról, követendő példa.

Heves diplomáciai csatározások után, a Falkland Szigetek lakóssága maga döntheti el, hogy a jövőben Nagy Britanniához vagy Argentínához szeretnének-e tartozni. A végeredmény borítékolható.

Érdekes látni, hogy a Wilsoni elvek még egy parányi szigetcsoport lakói számára is kézzelfoghatóak, csak a kárpát medencében nem érvényesíthetők. Reméljük nem mindörökre. Harminc évvel az argentin katonai junta támadása után (1982. április 2. ), mely a 74 napos Falklandi háborúhoz vezetett, és aminek következtében elesett 650 argentin és 250 brit katona a szigetek lakossága népszavazás útján dönthet az ország hovatartozásáról. Akkoriban Margaret Thatcher határozott fellépése, ma pedig David Cameron kiállása volt elengedhetetlen. A referendum, 2013 első felében lesz esedékes minden kétséget félre fog söpörni, jelentette ki a Falklandi kormány a múlt héten.

Mind Nagy-Britannia, mind Argentína igényt tart a szigetcsoportra, a feszültséget csak növelik az 1998-ban felfedezett falklandi olajtartalékok. A helyi parlament elnöke, Gavin Short szerint a népszavazásról szóló döntést a brit kormány teljes egyetértésével és támogatásával hozták meg. Szerinte a 3000 fős lakosság jövőre véglegesen kinyilvánítja, hogy a szigetek autonóm, brit tengerentúli területek és nem szeretnék az argentin fennhatóságot. Short szerint, ők hű alattvalói II. Erzsébetnek. David Cameron brit miniszterelnök, üdvözölte a bejelentést. Szerinte a vitás kérdések tisztázásra, nem az erőszak, hanem a demokratikus eljárások az egyedül alkalmasak. Véleménye szerint a Falklandiak már 30 éve is nyíltan kinyilvánították az akaratukat és ezért bátor brit katonák megtisztították a szigeteket az argentin betolakodóktól. Nagy Britannia tiszteletben tartja és védelmezni fogja a lakosság döntését, melynek túlnyomó része brit állampolgár is egyben. Az argentin kormány előreláthatólag nem fogja elfogadni a népszavazás eredményét.

2010-ben volt egy elképzelés, a külkereskedelemért addig felelős ITDH-t átalakították, Martonyi János külügyminiszter pedig szintén meg akarta erősíteni a Külügyminisztérium külkereskedelmi tevékenységét (egyébként sok országban van egy tárca alatt a diplomácia és a külkereskedelem). Azonban az EU-elnökségre való készülődés közepette és a tárcák közötti kompetenciaharcban alulmaradt. Az NGM és az NFM megkapta a stratégiai jelentőségű külkereskedelmi kapcsolatokat, amely egy része most úgy tűnik, hogy épp a Miniszterelnökséghez kerül majd. Ebben a harcban Martonyi János hátránya valószínűleg épp ugyanaz, ami az ellenzék megítélésében az előnye: nem pártpolitikus, nem konfrontálódik, de éppen ezért nem is érvényesül. Az EU elnökség utáni céltalanságot egyébként jól tükrözi a Külügyminisztérium által pár hónapja kiadott magyar külügyi stratégia is. (Erről talán külön bejegyzést írok majd.) Nem világos, hogy kinek szól, sem az, hogy mely az a 3-4 konkrét célkitűzés, amely meghatározná a magyar diplomácia munkáját a következő pár évben.

A totális háborúk korszaka véget ért, a gazdaság globalizálódott, és utóbbinak a politikai és gazdasági stabilitás kedvez. Békeidőben már nem (csak) a csapatok mozgása az érdekes, hanem sokkal inkább az áruké.

(Ez talán a legkézenfekvőbb magyarázat a kis létszámú nemzetközi katonai- és rendőrmissziók elterjedésére is. Odamegy pár száz katona, nem nagyon lő, csak akkor, ha őrá lőnek, és a helyi rendőrség és/vagy katonaság hiányában (és helyett) biztosítja a rendet és a békét, amíg ki nem képzik, és fel nem szerelik az újonnan alakuló helyi erőket. Mint a nagy kereskedő birodalmak, a stratégiai útvonalakat, a kereskedés biztonságát mindenütt garantálni kell. Történelmi távlatokban érdemes lenne elgondolkodni, hogy mihez is hasonlít a mostani globális rendszer, de most ne kanyarodjunk el a témától.)

Kis, nyitott, export-orientált gazdaság a magyar. Ezért egyértelmű lenne a magyar külképviseleti hálózat munkáját kifejezetten az adott ország gazdasági életének és külkereskedelmi tevékenységének minél mélyrehatóbb megismerése felé fordítani. Ez kézzelfogható eredményeket hozhatna, és egyértelmű elv lehetne a külképviseleti rendszer átalakítására is (ott legyen erős diplomáciai jelenlét, ahol nagy gazdasági növekedés tapasztalható/várható, valamint van olyan piaci rés, ahova magyar cégek is betörhetnek). Ha megnézzük külkereskedelmi szerkezetünket, látszik a Németországgal folytatott kereskedelem túlsúlya. Egyes gazdasági elemzők egyenes, számszerűsíthető kapcsolatot látnak a német gazdaság mutatóinak és a magyar gazdaság teljesítménye között. Ha a magyar energiaellátás tekintetében orosz kitettségről beszélünk, nem kis túlzással beszélhetünk nyugat-európai, és főleg német kitettségről gazdasági kilátásaink tekintetében. Ez mindenképp elgondolkodtató, és ugyan gazdasági és politikai partnerként ne vonjunk párhuzamot a Németországnak és az Oroszországnak való kitettség kívánatossága között, de a Németországgal folytatott kereskedelem fenntartása mellett következetesen törekedni kellene az Európán kívüli kereskedelmi lehetőséget kiaknázására - különösen az eurozóna válságából tanulva. Egy új piacra való betörésnél - ahol nincsenek még kereskedelmi kapcsolatok, amelyekre építeni lehetne - kulcsfontosságú lehet a diplomácia segítsége.

A külkereskedelmi támogató tevékenység irányába való elmozdulás politikai döntést igényel, amely a Miniszterelnökségből jöhet. Mit tegyen a magyar diplomácia a magyar export támogatásáért és a külföldi beruházások ösztönzéséért? Milyen legyen a feladatmegosztás ezen a téren a Külügyminisztérium és az NGM, NFM között? Hogyan segíthet a többi tárca? (Pl.: közlekedési hálózat fejlesztési, szociális biztonság megállapodások megkötése, stb.) Érdemes-e egy az EKTB-hez hasonló rendszeres egyeztetői fórumot létrehozni a külkereskedelem ás FDI fejlesztésére? Hol kapcsolódjanak be a magyar cégek és azok érdekképviseleti szervezetei a külkereskedelmi irányok meghatározásába? Milyen szerepe lehet az Információs Hivatalnak és/vagy a magyar nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységnek a külkereskedelem támogatásában? Legyen-e intézményes erőfeszítés az emigráns magyarok vállalkozói rétegének megcélzására?

Hamarosan következik a III. rész…

Csak két rövid idézet Gyurcsány Ferenctől (nem lehet őket megunni) - az egyik minapi, a másik majdnem napra pontosan négy évvel ezelőtti. Növekedésről, gyarapodásról, nincsválságról és válságról. 

Azt írja a volt miniszterelnök most - na hol, kitalálják? - a Népszavában, hogy:

"Négy évvel ezelőtt, szocialisták és liberálisok kormányzásának félidején túl voltunk a fájdalmas kiigazításon, növekedett a gazdaság, növekedtek a jövedelmek, a fogyasztás, állam- és kormányfők adták át a kilincset egymásnak Budapesten. Azokban az években szinte mindenki itt volt, aki számított a világ- és európai politikában. Most gyökeresen más a helyzet. Zsugorodunk és magányosak vagyunk. A forradalom mintha végnapjait élné".

Mint mindig, most is rabul ejtett Gyurcsány ellenállhatatlan, kérlelhetetlen, félelmet és átgondoltságot nem ismerő stílusa. Eszembe jutott a 2008-2010 közötti időszak gazdasági pezsgése, a gombamód szaporodó megannyi nagyberuházás - ki nem emlékezne a budavári Honvéd Főparancsnokság renoválására, a 4-es metró ünnepélyes átadására, a sikeres LEADER-projektekre? -, a folyamatosan és tendenciózusan csökkenő államadósság, a maastrichti kritériumok évről évre történő túlteljesítése (és persze Szekeres Imre figyelemre méltó kecskeméti Gripen-avatója - "thank you very much, Hölgyeim és Uraim, szálllllllllljanak a Gripppenek, jó szélllllel" -, hogy csak a legnagyobb külpol-sikert említsem). 

Eszembe jutott, hogy én ezt a Gyurcsány-idézetet valahol, valamikor már hallottam. Más kontextusban, más relációban, de hallottam. Igen. 2008. június 9-én, az Országgyűlésben:

"2008 a trendforduló éve. Ennek bizonyos jeleit látjuk. Látjuk, hogy javuló növekedési adataink vannak. Látjuk, hogy csökken az inflációs trend, látjuk, hogy a tavalyi nehéz év után az idei évben növekednek a nyugdíjak, növekednek az átlagos jövedelmek, és növekszik a fogyasztás. Belátom, az önök legnagyobb ellensége - mondom ezt az ellenzéknek -, hogy Magyarország növekvő, fejlődő pályára kerülve, saját hétköznapi életével fogja adni annak bizonyítékát, hogy Magyarországon nem a válság apostolainak, hanem a növekedés és a gyarapodás apostolainak, ha úgy tetszik, a kormány politikáját támogatóknak van igazuk. Belátom, ez önöknek rossz hír, de úgy látom, hogy Magyarországnak ez a jó hír. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások ugyanott: Így van!)"

2008 közepe, trendforduló, növekedés, gyarapodás, fejlődés, jó hírek. Kádár Gyurcsány alatt jobb volt - így éreztük akkor, így érezzük visszatekintve most is, ugye?

Csak az a baj, hogy 2008 júniusában már gáz volt. Ki kellett volna nyitni a mértékadó, nyugati lapokat: megírták.

(Képünkön az Economist európai kiadásának 2008. március 22-ei címlapja látható: "Wall Street: a ten-page report on the crisis)  

2012. augusztus 22. és 26. között Tranzit - Fesztivál a határon Kőszegen, Kerdem Színpaddal. Gyertek!

A nemrég elindult Kerdem blog egy virtuális találkahely. Reméljük egyre több, hozzánk hasonló gondolkodású fiatal érzi majd itt jól magát, írja le véleményét. A személyes találkozás azonban mégis csak jobb! Ezért hívunk benneteket a kőszegi Tranzit Fesztiválra, ahol a Kerdem sátorban olyan aktuális témákról beszélgethetünk, melyek foglalkoztatnak bennünket.

Azt is fontos megtapasztalnunk, hogy kerdemként nem vagyunk egyedül. Egy nagyobb közösség tagjai vagyunk. Kőszegen a közös gondolkodásban velünk tartanak barátaink a Jobbklikktől,  Mandinertől, a Konzervatóriumtól.

Sokan kérdezik tőlünk mi is az a Tranzit. Közösségi tér, egy jó buli, együttgondolkodás, vitafórum? Éppen az a jó benne, hogy mindegyik. Röviden: minden fiatal otthon érezheti magát benne, akinek fontosak a hagyomány, szabadság, közösség értékei. Szavakkal inkább csak körülírni lehet, érdemes személyesen is megtapasztalni milyen a Tranzitos közösséghez tartozni.

Erre ad jó lehetőséget a Tranzit Fesztivál augusztus 22-26 között. Itt találkozhattok döntéshozókkal, véleményvezérekkel a közéleti programokon, melyet bulik, koncertek, utcaszínház és filmvetítések egészítenek ki, mindezt az utánozhatatlan hangulatú, most felújított Kőszeg városának szívében. 

Nem kell hozzá mást tenni, mint regisztrálni. Ezt most június 15-ig 20%-os kedvezménnyel itt megtehetitek. Friss információkat a fesztiválról a Tranzit weboldalán és a Facebook oldalon is találhattok.

Reméljük találkozunk a nyugati határszélen és személyesen is megismerhetjük egymást a Kerdem sátorban!

a Kerdem csapat

Emlékszünk arra, amikor a hibrid autók még csak a rukkolazabáló ökozealóták méregdrága játékszerei voltak? 2012 elejére fordult egyet a világ az üzemanyag-takarékos autókkal: viszlát idegesítő hipszter allűr, Isten hozott polgári mainstream!

A 2012. első negyedévi autó-eladási adatok egyszerre sokkolták azokat, akik szerint a hibrid autók megjelenése nem más, mint egy vélt réspiac által gerjesztett lufi, és azokat is, akik feltűnési viszketegségből ruháztak be egy ilyen „guruló divatcikkre”. Az elmúlt hónapokban ugyanis a világszerte harmadik legkeresettebb típus a Toyota Prius volt.  Igen, egy hibrid. Igen, a világon. Igen, a harmadik. A zebrák hangtalan ragadózójánál csak a Toyota Corolla és a Ford Focus volt népszerűbb. A vásárlókat nem zavarták sem a „priuszosokat” sújtó negatív sztereotípiák, sem az előnytelen teljesítmény/ár arány, sem az, hogy a modell hátsója úgy néz ki, mintha az autó J-Lo és Optimus Prime nászából született volna.

A népszerűség kézenfekvő okai lehetnek az olykor ijesztő üzemanyag-árak. Örök érvényű igazság, hogy korunk társadalmaiban csak az a környezetvédő kezdeményezés hull táptalajra, amelyik érezhető és azonnali pénzmegtakarítást hoz. De talán rendben is van ez így. Ez lehet ugyanis az a surranópálya, amin keresztül a fenntarthatóság (kevésbé virágnyelven: a mértékletesség) eszméje beférkőzik a legbigottabb klímaszkeptikusok mindennapjaiba is.  A fellendülés legfontosabb kiváltó okát egyébként Japánban találjuk. Itt egy kormányzati támogatáspolitikai döntés nyomán, az állam közel 300.000 forinttal egyenértékű támogatást kínált mindenkinek, aki hazai gyártású, üzemanyag-takarékos autót vásárolt. Adja magát a felvetés: milyen támogatást ad a magyar állam, akár gyártásra akár vásárlásra? Az érthető válasz erre az, hogy térjünk vissza a témára a válság után… Vissza fogunk térni rá. Come on now, people now, people now:

Búcsúzóul, pár aranyköpés a hibrid autók vicckorszakából:

„Every Prius you see on the street comes equipped with a passenger side airbag, and a driver side douchebag.”

„A pushup bra on an ugly woman is like a spoiler on a Prius.”

„This Prius is miraculous. I'm getting over 50mpg from an Earth-friendly mix of smug and self-righteous.”

„I need to find a girlfriend before I buy my BMW M3. The Prius is the best "she loves me for me" filter.”

Június 5-én az origo és a hvg online is lehozta a hírt, miszerint "összeállt Lázár János régi-új csapata a Miniszterelnökségen". A Miniszterelnökség új struktúrája ugyan nem látványos, de érdekes, akár mélyreható változásokat hozhat a kormányzati struktúrában.

Különösen a nemzetközi kapcsolataink terén, mivel:

1) az EU-s fejlesztési pénzek koordinálása (a területért felelős Molnár Ágnes államtitkárral) átkerül a Miniszterelnökségre,

2) Szijjártó Péter személyében államtitkári szinten foglalkozik majd a hivatal a nemzetközi ügyekkel,

3) valamint az Információs Hivatal felügyelete is átkerül a Külügyminisztériumból a Miniszterelnökségre,

4) és utóbbi felel ezentúl a stratégiai jelentőségű keleti kapcsolatokért is.

Ezek a fejlemények már önmagukban is sokatmondóak lehetnének, nem hogy együtt, és főleg, ha hihető az újságírók azon értesülése, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök elégedetlen a Külügyminisztérium által eddig nyújtott támogató munkával.

A jelek szerint a Miniszterelnökség most a kezébe akarja venni a kezdeményezést. Hatalmas fába vágják a fejszéjüket, de most talán tényleg határozott irányt vehet a magyar diplomácia. Ennek kapcsán írtam gondolatébresztőt, egyben a KerDem blogra magyar diplomáciával foglalkozó blogbejegyzéseinek megnyitásához. A gondolatébresztő több részben kerül feltöltésre, és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség 2010 tavaszán elfogadott külügyi koncepciójában foglaltakra épít.

I. rész - A Külügyminisztérium és a többi tárca szerepének átalakulása a nemzetközi ügyek vonatkozásában

A várható változásokat úgy tudjuk érdemben értelmezni, ha a Külügyminisztérium kormányzati struktúrában betöltött szerepét, valamint a többi tárca nemzetközi ügyekben betöltött erősödő szerepét is figyelembe vesszük.

Kezdjük "az elejétől" (csak röviden), vagyis a rendszerváltástól, amikor is a kommunizmus után az első megválasztott kormány élén Antall József miniszterelnök kijelölte az új politikai irányt: nem, a Varsói Szerződést és a KGST-t nem megreformálni, hanem eltemetni kell. Utólag nézve ez az irányváltás egyértelműnek tűnik, akkor azonban nem az volt, bizonytalan idők voltak, a külügy (tele a korábbi rendszer kádereivel) eltanácsolta volna Antallt ennek felvetésétől - és egyébként szégyenszemre a többi újonnan megválasztott közép-európai vezető is ódzkodott nyíltan kiállni mellette -, de amint Gorbacsov kimondta, hogy "da", mindenkinek leesett a kő a szívéről, és a két szervezet koporsójába beleütötték az első szöget. Antall nem mellesleg kijelölt két konkrét feladatot is, ami a Külügyminisztériumra várt: csatlakozni akarunk a NATO-hoz és az EU-hoz (akkor még Európai Közösségekhez) is. Ez egy nagyszabású feladat volt, egy nagyon bizonytalan időszakban. Az Antall kormány nem kisebb érdeme, hogy a délszláv háborúk alatt Magyarország kalasnyikovokat is eladott a horvátoknak, pechünkre ezt nem elég csendben sikerült lebonyolítani :). Mindenesetre ez egy bevállalós külpolitika volt, aminek köszönhetően ma NATO és EU tagok lettünk - méghozzá előbb, és nem pedig utóbb, és közben még a Visegrádi Négyeket is sikerült összehozni (ezt már "csak úgy mellékesen"). Ez a küldetéstudat, ez az egyértelmű irányérzet hiányzik 1999 és 2004 óta a magyar külpolitikából. NATO és EU csatlakozásaink óta a magyar diplomáciában, a magyar honvédségben, és nem utolsó sorban a magyar politikai elitben eluralkodott a "most már minden rendben" feeling. Fontos eredmény, mérföldkő volt az euroatlanti integráció, de mintha nem lett volna világos, hogy ezzel a feladat nem véget ért, csupán elkezdődhetett. A NATO és EU tagságunk biztos hovatartozást jelent, de csupán egy keretrendszer biztonsági, gazdasági és politikai érdekeink érvényesítésére. A magyar diplomáciának és honvédségnek ez politikai értelemben fellélegzést, de a magyar közigazgatás működése tekintetében egy teljesen új és sokkal fokozottabb tevékenységet szükségét hozta. Ez az a változás, amihez a magyar közigazgatásnak és kormányzatoknak továbbra sem sikerült teljesen alkalmazkodniuk!

A legtöbb területen csak a szükséges minimumot hozzuk. Kb. 10 év után találtunk érdemi feladatot a Gripeneknek. Éves átlagban kb. 1000 főt tartunk nemzetközi katonai műveletekben, de képességeink külföldi bevetésében továbbra sem rajzolódik ki átfogó koncepció. Pedig az EU kül- és biztonságpolitikájának fejlődésével már nem csak a NATO, hanem az EU miatt is sürgető lenne nemzetközi műveleti képességeink bevetési elveinek lefektetése. A Külügyminisztériumnak is (az állandó rutinfeladatok mellett) 7 év után kellett úgy igazán összeszednie magát - a soros EU-elnökség lebonyolításához.

EU csatlakozásunk tovább gyengítette a külügyi tárcát a kormányzati struktúrában. Az EU-val kapcsolatos feladatok ugyanis sokkal inkább belpolitikai, semmint külpolitikai jellegűek. Ha megnézzük melyek az erős pillérei az EU-nak, akkor azt látjuk, hogy ezek a mezőgazdaság, az egységes piac (és az összes ezzel járó jogi harmonizáció), az alapvető szabadságjogok, stb. A gyengébb (bár erősödő) politikák közé tartozik a külpolitika, a védelem, a belügyek. Magyarán egyeztetünk a tehenekre és útépítésre jutó pénzekről, a munkavállalói és szociális jogokról, a roaming díjakról és még ezer dologról. Ha a döntés megszületett, ezektől utána nem lehet eltérni. Ezzel szemben az unió külpolitikájában és védelempolitikájában a legkisebb közös többszörös elve, máskor a nagyobb tagállamok akarata érvényesül.

Ez azzal járt, hogy a többi tárcának a nemzetközi ügyekkel foglalkozó részlegét lényegesen meg kellett erősíteni, a Külügyminisztérium szerepe pedig ezzel párhuzamos egyre inkább egy koordinatív feladat irányába mozdult el. A miniszterek mind járnak rendszeresen Brüsszelbe és Luxembourgba ülésezni, és ma már az a kivétel, ha egy tárcának nincs nemzetközi ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára. (Sok országban egyenesen önálló EU ügyekért felelős minisztérium van. Ennek persze van előnye és hátránya is, Magyarországon is volt már EU ügyekért felelős önálló kormányzati hivatal, de a jelenlegi Külügyminisztériumon belüli EU államtitkárság megfelel a csúcsminisztériumi elvnek.)

Hamarosan következik a II. rész…

A Boston Legal egy ügyvédes sorozat. Azonban nem egy hétköznapi ügyvédes sorozat. Nem Petrochelli és nem is JAG. Sokkalta inkább hasonlít minden epizód egy Star Trek részhez, ahol a szereplők komoly morális dilemmák megoldására kényszerülnek. A párhuzam annál is inkább ül, minthogy a sorozat két főszereplője is legendás alakja egy-egy sci-finek. William Shatner (Denny Crane) a Star Trek The Original Series Kirk kapitánya, James Spader (Alan Shore) pedig az első Csillagkapu filmben alakította Doktor Jackson felejthetetlen karakterét. A széria kettejük barátságáról és a Crane, Pool and Schmidt ügyvédi iroda életéről szól.

Kapcsolatuk leginkább a Furcsa páréhoz hasonlítható, azonban itt nem a Walter Matthau - Jack Lemmon-féle papucsférj-nőcsábász mentalitásbeli különbségek szolgáltatják a konfliktushelyzeteket. Már csak azért sem, mert mindketten nagy szoknyapecérek és két kanállal falják az életet. A törésvonalak a liberális-konzervatív értékrend mentén húzódnak.

Annak ellenére, hogy a BL egy tipikusan demokrata sorozat – ahogy például a Family Guy – meglepő, hogy a konzervatív karaktereket sem a klasszikus liberális dogmák jellemzik. Bár kiütközik benne a redneckeket lenéző kelet-parti mentalitás, mindezek ellenére Denny Crane, aki egy fegyverimádó, háborúpárti, nacionalista, vereséget nem ismerő (’never lose, never will’) sztárügyvéd; a sorozat talán legszerethetőbben bemutatott szereplője.

Az uralkodó liberális felfogással szemben, Denny Crane megtestesíti mindazt, ami miatt konzervatívnak lenni rock ’n roll. Szembemegy mindazokkal a bigottságokkal, amiket elsősorban a liberálisok ragasztanak a konzikra. Mindamellett, hogy Denny Crane hisz Istenben és mindennél jobban szereti a hazáját, mégis töménytelenül habzsolja az életet. Minden napot egy pohár bourbonnel és egy cohibával zár, imádja a nőket, horgászik, lovagol, kommunistákra és egyéb bűnözőkre lövöldözik, mégsem keveredik soha ellentmondásba saját magával és az általa vallott értékekkel. Annál is inkább, mert munkája során sem a törvények betűjét magasztalja fel, hanem a szokásjogban rejlő hagyomány szellemiségét és a bennük rejlő igazságot keresi.

Boston ügyvédei hasonló morális problémákkal szembesülnek, mint amelyek Magyarországon is foglalkoztatják a közvéleményt. A szériát végigkíséri az iraki háború és az azzal kapcsolatos társadalmi megosztottság. Különös hangsúlyt kap a magántulajdon szentsége és ezzel összefüggésben a jogos védelem, annak kapcsán, hogy egy amerikai áramot vezet a kilincsébe a sorozatos betörések után. Denny és Alan folyamatos harcot hívnak a fegyvertartáshoz való jog kérdésében. Visszatérő elemként jelenik meg a halálbüntetés kérdésköre is. Természetesen felvetődik a faji kérdés is, amikor Denny állásinterjúztatás során azt mondja az egyik jelöltnek, hogy ahhoz képest hogy fekete, úgy beszél mint egy fehér. A sorozat továbbá olyan kényes kérdésekkel is foglalkozik, mint Izrael politikájának a bírálhatósága, vagy a kínai gazdasági térnyerés.
Szemben a magyar közélet sajátosságával, miszerint a liberálisok meg akarják mondani, hogy milyen a jó konzervatív, és a konzervatívok sem törekednek kiegyezésére, a Boston Legal világnézeti vitái sem záródnak soha egyetértéssel, de Denny és Alan mégis elfogadják egymás álláspontját és imádják Amerikát.

A Boston Legalt Magyarországon nem vetítették, a sorozat 5 évadot élt meg, ajánljuk mindenkinek, aki odavan a Berlusconi-féle rock ’n roll konzervatív életérzésért.